Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

9-10. szám - A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet kísérleti nagycsatornájának modellkísérlete

Papp Sz.: Fúrott kutak korróziója Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 9—10. sz. JfJj.7 egyenletes hőfokú vízréteg van benne. Egyik, feladatunkban vízszintes elrendezésű és 2000 fm hosszúságú cső megvédéséről van szó. Ez a vezeték, mint körvezeték van kiképezve, áramlása változik, változik a hőfok, a nyomások és időnkint a vízhálózatba levegő kerül. Ezek a körülmények mind megnehezítik a védőeljárás alkalmazását. Az előadó kísérletei azt mutatják, hogy a kérdés mégis megoldható. Az. első vezeték üzembehelyezése azt mutatta, hogy a vastartalom rövid időn belül lecsökken: tehát az eljárás bevált, a vasoldódás megszűnése remélhető és a védőréteg megóvja a csövet. Ahol a védőréteg megsérült, ott a korrózió tovább folytatódik és a cső teljesen tönkremegy. Az országban 40 millió liter melegvíz megy el naponta a csatornákban. Ezeket különböző célokra — fűtésre, fürdésre, mezőgazdasági célokra-—lehetne felhasználni, ami óriási jelentőségű. Arra kérem az előadót, hogy munkáját az eddigi odaadással folytassa tovább, mert ezzel nemcsak tudományos eredményeket ér el, de nagyjelentőségű és a gyakorlati élet számára döntő fontosságú kérdést old meg. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet kísérleti nagy csatornájának modellkísérlete Építőipari Műszaki Egyetem II. sz. Vízépítési tanszék. Tanszékvezető: dr. Mosonyi Emil műszaki egyetemi tanár A vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet kísérleti laboratóriuma most épül a soroksári Dunaág bejáratánál. Az itt lévő vízlépcső lehetővé teszi, hogy a Dunából nagyobb vízhozamokat vehessünk ki gravitációs úton. Ennek felhasználásával fog működni a laboratórium szabadtéri kísérleti nagycsatornája. A szabadtéren elhelyezett csatorna 5 m széles, vízmélysége 3 m. Tervezett hasznos hossza 200 m. Gravitációs úton biztosított legnagyobb vízhozama 10 m

3/s. A Duna alacsony vízállásai idején azonban gravitációs üzemet nem lehet folytatni, ezért kisebb vízhozamok biztosítására a Duna vízállásától függetlenül szivattyús üzem szolgál. A laboratórium technológiai terveit Salamin Pál és Kovács György készítette. A tervekben szerepelt a külső nagycsatorna is, aminek részletes megtervezésére a MÉLYÉPTERV kapott megbízatást. A közben felmerült problémák megoldása áramlástani kísérletek végzését tette szükségessé. A generáltervező KÖZÉPTERV az Építőipari Műszaki Egyetem II. sz. Vízépítéstan tanszékét bízta meg a kísérletek elvégzésével. Feladatuk volt: „A. szabadtéri nagycsatorna vízbevezetési, csillapítási és vízmérési kérdéseinek megoldása." A kísérleteket a Tanszék 1951-ben kezdte meg. Számos problébát kellett megoldani, sokat közülük a kísérletek közben kellett felvetni és megfogalmazni. A kísérleteket Bözsöny Dénes adjunktus vezette. Az 1953 februárjában kelt szakvéleményünk alapján a MÉLYÉPTERV megkezdte a részletes tervezést. Ennek folyamán, részben a közben végzett talajfeltárások alapján bebizonyosodott, hogy a tervezett formában a létesítmény költsége túl nagyra adódott volna. Ezért csökkenteni kellett a tervezett csillapítómedence méreteit, elmaradt az árvízvédelmi töltés tervezett áthelyezése is. Mindezeket megfontolva a MÉLYÉPTERV javaslatára a KÖZÉPTERV új kísérlettel bízta meg a Tanszéket. A kísérlet fő feladatai a következők: 1. A megváltozott vízbevezetést, és esetleg a szükséghez képest több csillapító elemet felhasználva csökkenteni kell a csillapító-medencék méreteit és ezzel a mélyépítés költségeit. 2. Az összes berendezés hosszát a lehető legrövidebbre kell venni. Ezzel a rendelkezésre álló rövidebb helyen is biztosítani igyekszik a tervező a lehető leghosszabb kísérleti csatornát, lehetőleg az eredetileg tervezett 200 m hosszban. Az eredeti kísérletet 1:10 méretarányú kismintán végeztük, a mérőbukót 1:5 méretarányban ellenőrizve. A közben eltelt időben vizsgálatokat végeztünk a modellméretek csökkentésére vonatkozóan. Ezek alapján a mostani alkalommal a kismintát 1:50 méretarányban építettük meg. A mérőbukón előálló jelenségeket ugyan itt már nem tudjuk vizsgálni, de erre nincs is szükség. A vízmérő rendszer az előző kísérletben megállapítottak szerint változatlan marad, profilját pedig már akkor is külön vizsgálattal állapítottuk meg. A kisebb méretű modellen a kísérletezés gyorsabb, a modellrészek elkészítése olcsóbb. A kísérlet már folyik és eddigi vizsgálataink szerint az 1:50 méretarány ebben az esetben mindenben beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A kísérletek befejezése után ismertetni fogjuk a csillapítás, vízbevezetés, stb. kérdéseit. A már végérvényesen elfogadott vízhozam-mérő berendezés ismertetésére rövidesen sor kerül. A kísérlet közben — eddigi szokásunknak megfelelően — szoros kapcsolatot tartunk fenn a tervezőkkel. Ezzel egyrészt biztosítjuk a kísérlet folyamán a tervezés érdekeinek állandó szem előtt tartását, másrészt a közben elért részeredményekhez a tervező rövid úton hozzájuthat. Ezzel a módszerrel is hozzájárulunk vízi létesítményeink gazdaságosabb tervezéséhez és építéséhez. Szepessy József tanársegéd