Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

9-10. szám - Hozzászólások Papp Szilárd cikkéhez

Papp Sz.: Fúrott kutak korróziója Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 9—10. sz. JfJj.7 forró tömény gyógyvizek esetében is jól beválik. A kútépítési technikának tehát a csőcsatlakozások kielégítő megvalósítására mind nagyobb mértékben kell törekednie, hogy a porcelánt mint alapanyagot a kútépítés technikájában egyelőre legalább a kutak vízemelőszerkezeteinél meghonosítsa. Hosszabb csövek alkalmazásának szüksége esetében az üvegcsövek használatára is gondolni lehet. A műanyagoknak a víz agresszív hatásával szemben tanúsított kémiai ellenállóképessége gyakorlatilag általában jó és ezért megfelelő mechanikai szilárdság esetében a műanyagból készült csövek különösen alkalmasak. A műanyagok alkalmazhatósága, mindezideig csak bizonyos területre korlátozódott. Kétségtelen, hogy a technika fejlődése a műanyagok számára további alkalmazási területeket fog teremteni. Természetesen az itt felsorolt nem fémes anyagokból készült béléscsövek a csőkutak és fúrások állandó csövezetének kiképzéséhez csak a kész furat későbbi bélelése útján alkalmazhatók, mert a fúrócsövek nagy igénybevétele és a fúrószerszámok okozta ütődések miatt csak acélcsövek alkalmazhatók fúrás közben. így a kettős csőrakat elhelyezése következtében a munka megszaporodik, kevés kivételtől eltekintve kettős csövezet marad a furatban és ezáltal a munkálatok költségei nagymértékben növekednek, a furat átmérője pedig leszűkül, ami a vízhozamot befolyásolja. Éppen ezért különösen nagyobb mélységű fúrások esetében a fúrást nagy átmérővel kell megkezdeni, ami szintén a fúrási költségek emelkedését vonja maga után. Mindezeknek a költségeknek a növekedése azonban felérhet azzal az előnnyel, ami a korrozió veszélyének csökkentésével és ezáltal a kutak élettartamának megnövekedésével jár. HOZZÁSZÓLÁSOK Csajághy Gábor A világ vasháztartását óriási mértékben befolyásolja a korrózió. Szovjet adatok szerint évente mintegy 25 millió tonna vas, tehát az évi világtermelésnek kereken y

4 része megy veszendőbe a korrózió miatt. A korróziónál az esetek legnagyobb részében szerepe van a viznek, ezért érthető és egyben szükséges, hogy a vízellátási ankét ezzel a kérdéssel is foglalkozzék. Az elhangzott előadás kiegészítéseképpen a vízellátás egy különleges esetére, a gyógy- és ásványvizellátásra szeretném felhívni a figyelmet a korrózió kérdésével kapcsolatban. Országos viszonylatban nincs ugyan olyan nagy jelentősége, mint az ipari és ivóvizek által előidézett korróziónak, az egyes kutak szempontjából azonban lényegesen ' nagyobb. Ennek a következő okai vannak: 1. A gyógy- és ásványvizeknél a korrózió lehetősége rendszerint jóval nagyobb, mint a közönséges vizeknél. Ezeknek a vizeknek ugyanis éppen az adja meg az ásvány víz jellegét, hogy bizonyos alkatrészeket nagyobb mennyiségben tartalmaznak, mint közönséges vizeink. Ezek közt a nagyobb mennyiségben előforduló alkatrészek közt vannak olyanok, amelyek — mint azt az előadásból is hallottuk — erősen agresszív hatásúak. Ilyenek pl. a szabad szénsav, kénhidrogén, karbonilszulfid, vagy akár a nátriumklorid. Sok esetben az agresszív hatást az ásványvíz nagyobb hőfoka még fokozza. Mindez a védekezést nagymértékben megnehezíti. 2. A gyógy- és ásványvizek esetében azért is nagyobb a korrózjó jelentősége, mert ezeket rendszerint nagyobb mélységekből tárjuk fel, mint az ipari és ivóvizeket, ezért nemcsak hosszabb csőrakatot veszélyeztet a korrózió, hanem a tönkrement kút helyett újabbnak a fúrása is nagyobb gazdasági megterhelést jelent. 3. Végül azért is nagyobb a korrózió jelentősége ezeknél a vizeknél, mivel éppen ásvány-, illetőleg gyógyvízjellegüknél fogva értékesebbek, mint közönséges vizeink, indokolt tehát, hogy nagyobb erőfeszítéseket tegyünk védelmük érdekében. A védekezéssel kapcsolatban megemlítette az előadó az alumíniumbéléscső használatát, valamint azt a tényt, hogy az igen tiszta alumínium sokkal ellenállóbb, mint a kereskedelmi öntvényekből készült áru. Ennek oka — hasonlóan a megsérült cink, vagy ónbevonat esetéhez — galvánelemek keletkezése, csakhogy itt a katód magában az öntvényben levő szennyezés, az anód pedig az alapfém. Nemcsak a tiszta alumínium, hanem a tiszta vas is ellenállóbb, mint a közönséges kereskedelmi áru. A tiszta fémeknél a nagyfokú homogenitás miatt nincs lehetőség lokális galvánelemek keletkezésére, innen van a nagyobb ellenállóképesség. A vas esetében rendszerint a cementit (Fe., C) az a szennyezés, amelynek kristályai katódként szerepelnek a képződött galvánelemben, az anód pedig a vas. Vannak bizonyos ötvözetek, amelyek bár több komponensből állnak, mégis rendkívül ellenállnak a korróziós hatásoknak. Ezeknek olyan a szerkezete, mint a szilárd oldatoké. A szilárd oldatok olyan rendszerek, amelyekben az összetevők elemi részecskéi egymást helyettesíteni tudják a kristályrácsban. A helyettesítés következtében minden egyes kristályrácsba egyidejűleg épülnek be az összetevők és ilymódon az egész szilárd fázis azonos kristályokból épül fel. Az ilyen egynemű szerkezetnél nincs lehetőség az említett galvánelemek képződésére, ezért tudnak ellenállni a korróziós hatásoknak. Ilyen szerkezete van az ú. n. rozsdamentes acélnak is és éppen ez magyarázza meg a korrózióval szemben tanúsított nagy ellenállóképességét. Sajnos ezek az anyagok meglehetősen drágák és nehezen hozzáférhetők. Ezért véleményem szerint a kutatást továbbra is a beépített csőrakatok kémiai úton történő bevonása felé kell irányítani, mivel ez kecsegtet legtöbb kilátással. Meg kell keresni a megoldását, hogy miként lehetne az agresszívebb vizekkel szemben is ellenálló védőréteget kialakítani. Gondolni lehetne még az említett szilárd oldat szerkezetű, de olcsóbb ötvözetek előállítására. És végül gondolnunk kell arra is, hogy egyszer talán tudatára ébred az emberiség annak, hogy ezeket a nemesebb acélfajtákat helyesebb lenne ágyúcsövek helyett béléscsövek gyártására felhasználni és akkor majd nagyobb biztonsággal tudjuk az egész emberiség számára közös kincset jelentő értékes ásvány- és gyógyvizeket szolgáltató fúrt kútjainkat a korrózió ellen megvédeni. Maucha Rezső Papp Szilárd dr. elhangzott értékes előadásában kitért arra a körülményre is, hogy a fémfelületek algásodása is elősegítheti a korróziót. Kétségtelen, hogy a fúrt kutak hosszú csővezetékének legnagyobb részében, nevezetesen a felszíntől mélyebbre fekvő szakaszon teljes sötétség uralkodik, úgy hogy itt a klorofill tartalmú algák elszaporodásának előfeltételei hiányoz-