Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

9-10. szám - Öllős Géza: Vízépítési műtárgyak alatti szivárgás vizsgálata homogén altalaj esetén

I flflf Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 9—10. sz. öllős G.: Vízépítési műtárgyak alatti szivárgás és b kombináció esetén előálló A, B, C, D sa­rokponti potenciálértékekről is ad tájékozta­tást. Hasonlóan az előfenéknélküli esetekhez, a B sarokpont környezetében a potenciálelosz­lás, illetőleg az áramkép jellege ez esetben is alig változik. c) Felvízoldali szádfal és alvízoldali száddal Ha az mi felvízoldali és az m 2 alvízoldali szádfalat együttesen alkalmazzuk, akkor az alap­lemezmenti potenciáleloszlás, ill. felhajtóerő szempontjából kedvezőtlenebb a helyzet. A fel­hajtóerő eredője az alvízoldal irányában toló­6. ábra. Az előfenék és a felvízoldali szádfal együttes hatásának összehasonlítása a megfelelő előfenéknélküli esetekkel. Célszerű megvizsgálni a felvízoldali szád­fal és az előfenék együttes alkalmazása során nyert potenciáleloszlásokat azokkal a megfe­lelő esetekkel összehasonlítva, amelyeknél csu­pán felvízoldali szádfal került alkalmazásra X6. ábra). Gyakorlati megállapításaink a következők: 1. Az alaplemezmenti potenciálértékek csökkentése szempontjából, a felvízoldali szád­fal egymagában való alkalmazása sokkal hatá­sosabb, mint az állandó hosszúságú szádfal esetén az előfenékhosszúság változtatása. A felvízoldali szádfal egymagában való megépí­tése esetén az A ponton lévő potenciálértékek hiperbolaszerű görbe szerint változnak, míg az utóbbi esetben közel egyenes szerint történik a változás. 2. Minél hosszabb fel vízoldali szádfalhoz csatoljuk a különböző hosszúságú előfeneket, annál kisebbé válik az A pontbeli potenciál­csökkenés mértéke. A 6. ábrán látható közel egyenes görbék egyre inkább vízszintesen he­lyezkednek el. 3. Adott hosszúságú felvízoldali szádfal­hoz különböző hosszúságú előfeneket kapcsol­va, megállapítható az, hogy a túl rövid előfe­nékkel nem tudunk számottevő potenciálcsök­kenést elérni. Állandó hosszúságú felvízoldali szádfal (pl. m-i /a — 0,277) és az ahhoz kapcsolódó vál­tozó hosszúságú előfenék esetére az alaplemez­menti potenciálértékek csökkenését a 7. ábra mutatja. dik el. Az azonos hosszúságú m, és m 2 szádfal különböző mélységekbe való süllyesztéséhez tartozó alaplemezmenti potenciáleloszlást a 8. ábra szemlélteti. Az A és B sarokponti poten­ciálértékek változása ellentétes értelemben kö­vetkezik be (9. ábra), ha .a szádfalak hosszát növeljük, amint az alábbi táblázat mutatja: II. táblázat m. m, a a A B m. m, a a /o 0,0 84,4 16,8 0,111 67,5 32,0 0,222 61.4 38,7 0,333 57,5 42,5 0,444 55,3 45,0 0,555 53,75 46,3 Minél hosszabbak a szádfalak, a változás mértéke annál kisebb. Gyakorlati megállapításaink a következők: 1. A szádfalak hosszának bizonyos határon túl való növelése felhajtóerő csökkentése szempontjából nem gazdaságos. 2. Rövidebb alvízoldali szádfal kedvezőbb az alaplemezmenti potenciáleloszlás, ill. felhaj­tóerő szempontjából. d) Felvízoldali szádfal, alvízoldali szádfal és előfenék. Ha az m x és m 2 szádfalakhoz b előfenék is megépítésre kerül valamely műtárgynál, akkor az alaplemezmenti potenciálértékek csökkenése következik be, vagyis a nagyobb potenciálér­tékek a felvízoldal irányában tolódnak el. Az A és B pontbeli potenciálértékeknek az

Next

/
Oldalképek
Tartalom