Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

9-10. szám - Öllős Géza: Vízépítési műtárgyak alatti szivárgás vizsgálata homogén altalaj esetén

Iflflf Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 9—10. sz. A kísérlet elvégzése közben a kivált levegőt a nyomáscsapokon keresztül igyekeztünk eltávolítani. A kísérleti eredmények feldolgozása A potenciálértékeket a nyomástáblán történt leolvasásokból az alábbi képlettel számítottuk : pm = 100.^=^ (i) ti t

2 ahol l

3 a kérdéses pontnak, h a felvízszintnek és I

% az alvízszintnek megfelelő leolvasások. A szivárgási sebességek meghatározása céljából az áramvonalnak előrehaladási pontját alkalmasan választott időpontokban papírcsíkokkal leragasztottuk, feljegyeztük a hozzájuk tartozó időpontokat. Ennek alapján a szivárgási sebességeket az alábbi összefüggésből számítottuk: S • = -p (

2) ahol S a szivárgási szakasz hossza, t az ehhez tartozó szivárgási idő. Az átszivárgott vízmennyiségnek a mérése köbözési eljárással történt. Az alvízoldali vízszintszabályozó bukóélen átjutott vizet kalibrált mérőedényben fogtuk fel. A vízhozamot az alábbi összefüggésből számítottuk: V q = -j- (3) ahol V az átszivárgott vízmennyiség, t az az idő, amely alatt a V vízmennyiség átszivárog. A szivárgási jelenségeket jellemző értékeket célszerű az alábbi csoportosításban foglalni össze: 1. potenciáleloszlások, 2. felhajtóerő, 3. kilépési gradiens, 4. áramvonalak hossza, 5. szivárgási sebességek, 6. átszivárgott vízmennyiség. A következőkben ennek a csoportosításnak megfelelően foglalom össze a kísérletek során kapott eredményeket: 1. Potenciáleloszlások a) Felvízoldali szádfal. Kisebb vízépítési műtárgyaknál fordul elő az, hogy az alvízoldali szádfal nem kerül megépítésre. Különböző m, felvízoldali szádfalhosszúságok esetén az alaplemezmenti potenciáleloszlást a 3. ábra mutatja. Az alaplemez két végső sarokpontján lévő potenciálérték jellemző képet ad a közöttük lévő potenciáleloszlásról. A felvízoldali A sarokponton lényegesen nagyobb a potenciálöllős G.: Vízépítési műtárgyak alatti szivárgás Távolság az alaplemez mentén 3. ábra. Alaplemezmenti potenciáleloszlás, (mi/a) = változó; b/a = mj/a = 0) csökkenés, mint az alvízoldali B sarokponton (4. ábra). Számszerűen az alábbi táblázat nyújt felvilágosítást: I. táblázat m

i A B a } 0,0 84.4 16,8 0,555 41,5 12,6 A felvízoldali szádfalnak ilyen mértékű lesüllyesztése esetén az A ponton a potenciálesés 42,9%, a B ponton ezzel szemben csak 4,2%. A 4. ábrából megkaphatjuk tetszőleges szádfalhosszúság esetében is az alaplemezmenti potenciálesés értékét. Ez az esés csökken, ha m, növekszik. A függőleges irányú m

t szádfalnak és a vízszintes alaplemeznek a potenciáleloszlásra gyakorolt hatását mutatja az 5. ábra,"ahol látható az, hogy a potenciálesés mértéke a szádfal két oldala mentén különösen a szádfalvég környeztében lényegesen nagyobb, mint az alaplemez mentén. Gyakorlati megállapításaink a következő: 1. A felvízoldali szádfal alig hat az alaplemez alvízoldali sarokpontjának potenciálértékeire. 2. Túl hosszú felvízoldali szádfal leverése nem gazdaságos.