Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

9-10. szám - Lipták Ferenc: Hosszanti átfolyású ülepítőmedence áramlástani vizsgálata

Lipták F.: Hosszanti átfolyású ülepítőmedence kőzve a 45°-os oldalnak, alul hengert, felfelé szintén lassú hengermozgást okozott. Felül 3—4 cm mélységig visszafelé áramlás volt. A sebes­ség a medencefenék felé növekedett. A lyuggatott lapokat közel (6 mm-re) he­lyezve a vízbevezető falhoz kis örvénymozgások keletkeztek azok mögött. A lapoknak a bevezető fal nyílásai és annak tömör része előtt lévő sza­kaszain, valamint a lapok közötti réseken ugyanis eltérő sebességgel áramlott át a víz, ami ör­vénylést okozott. 111/10. A lyuksorok előtt lyukakkal ellátott gömbsüveg alakú ütközők. A gömbsüvegek görbületi sugara 26 mm volt. A gömbsüvegek peremét 12 mm-re, vagy annál közelebb helyezve a vízbevezető falhoz igen jó áramképet kaptunk. A víz egyik része a gömbsüveg lyukjain keresztül sugárirányban áramlott be. Felül nem volt visszaáramlás, csak kb. 1 cm mély álló réteg. Az iszapgyüjtőtérben holttér keletkezett. A sebesség a medence kez­deténél a vízmélység felülről számított harma­dában volt a legnagyobb. Ez a maximum a be­vezetéstől távolodva fokozatosan lejjebb szállt. A medence kezdetétől számított 0,8 m-nél már a vízmélység felében jelentkezett. A sebességi ábra csaknem teljesen azonos a hengerfelületnél kapottal. A keresztszelvények azonos mélységű pontjaiban mért sebességi adatok nem mutattak nagy ingadozást. 111/11. Gömbsüvegek domború oldallal a befolyás felé fordítva. A beáramló víz túlnyomó részét a gömbsü­veg alakú felületek vezették, nagyon kevés ment át a lyukakon. A gömbsüvegek homorú oldalá­nál kis örvénylések, visszafelé áramlások és kis holtterek voltak megfigyelhetők. A gömbsüveg­alakú felületekről lesikló víznek oldalirányú sebességi összetevője is volt, tehát nem haladt egyenesen előre a medencében. Felül kisfokú visszaáramlás, az iszapgyüjtőtérben lassú hen­Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 9—10. sz. J f37 germozgás volt. A keresztszelvények azonos mélységű pontjaiban mért sebességi adatok az összes változatok közül a legnagyobb ingadozást mutatták. A kísérleti eredmények összefoglalása Az ülepítőmedence kifolyási fejének vizs­gálata során a legcélszerűbb megoldásnak a bu­kóhoz közel, kis merülési mélységre elhelyezett merülőfal mutatkozott. A befolyási fejnél alkal­mazott különféle energiatörő és vízosztó beren­dezések csak egy bizonyos hosszig (a medencé­nek csak bizonyos szakaszáig) hatottak az áram­lásra. Ez a szakasz három lyuksor esetén megfi­gyeléseink szerint a legkedvezőtlenebb esetben a medencehosszúság egyharmad részéig terjedt. Ezen a vízfelszín és az alatta lévő néhány mm-es réteg végig állt. Alatta a sebesség fokozatosan nőtt, a maximum közepén és a középtől kissé lejjebb alakult ki. A fenék felé a sebesség ismét csökkent. Kismintakísérleteinknél igen sok változat áramképét vizsgáltuk meg. A változatok közül a három lyuksorral ellátott vízbevezető fal alkal­mazása látszott legcélszerűbbnek. A lyukak elé függőlegesen elhelyezett tárcsák, lécek nem ad­tak jó áramképet. Ezeknek az elemeknek elfer­dítésével az áramkép javult, de csak függőleges értelemben. A lyukakkal ellátott energiatörő és vízosztó elemek közül a hengerfelületek és a gömbsüveg-alakú ütközők egyformán jó áram­képet adtak, a sebességeloszlás vízszintes érte­lemben is jó volt. * Befejezésül köszönetet mondok dr. Németh Endre tanszékvezető egyetemi tanárnak és Sa­lamin Pál egyetemi docensnek a kísérletezés közben felmerült feladatok megoldásánál és az észlelési adatok feldolgozásánál nyújtott segít­ségért, Langmár József laboratóriumi mérnök­nek és Liszkai József tanszéki mechanikusnak a modellek megtervezésénél és elkészítésénél és öllős Géza laboratóriumi mérnöknek a fényké­pek felvételénél tanúsított önzetlen munkájáért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom