Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

9-10. szám - Hank Olivér: A Tiszamendence talajtájai és értékelésük az öntözéses növénytermelésben

Hank O.: A Tiszamedence talajfajtái Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 9—10. sz. Jj31 tartósan, vagy csak átmenetileg akadályozzuk a talaj amúgy is vontatott levegőcseréjét. Minél sekélyebb réteget nedvesítünk át egy-egy öntözéssel, annál kevésbbé fenyeget a veszély, hogy tartósan levegőtlen talajállapot alakul ki. Mérsékelt öntözővízadagok mellett a gyökérképződés erőteljesebb s a gyökerekkel sűrűn átszőtt rétegben sohasem válik egyoldalúan anaerobiotikussá a talajélet, mert a gyökérjáratok az átnedvesedett talajban is elősegítik a levegőcserét. Általában az a tapasztalat, hogy egy-egy öntözéssel ezeken a talajokon 30—35 cm-nél mélyebb talajréteget nem célszerű átnedvesíleni a tenyészidőben, mert ellenkező esetben a levegőtlen talajállapot következményei mind a talaj biodinamikájában, mind a kultúrnövény szempontjából súlyosakká válhatnak. Ugyancsak fontos követelménye ezeken a talajokon az öntözéses agrotechnikának, hogy a vetésforgó növényei részben olyanok legyenek, amelyek mélyrehatoló gyökereikkel a talaj drénviszonyait javítják, s az értékes humuszanyagok képződését előmozdító, szerkezetjavító herefüvesek is kellő helyet lcapjanak. A savanyú öntés- és réti agyagtalajok őszi mélyművelése öntözés nélküli termelés keretében is fontos. Öntözéses agrotechnika mellett viszont elengedhetetlenül szükséges. A savanyú öntés- és réti agyagtalajokon felületi nagyüzemi módszerekkel aránylag könnyen öntözhetünk, feltéve, hogy terepegyenetlenségek nem zavarják túlságosan a vízelosztást. Térszínileg a mezőségi talajok és öntéstalajok között helyezkedik el a szikesek zöme. A szikeseket Kreybig (1939) akadémikus a termőréteg vastagsága szerint osztályozza, szántóföldi termelésre alkalmas, feltételesen alkalmas és alkalmatlan szikesekre. A szántóföldi termelésre alkalmas szikeseknek a felső — „A" — szintje nem tartalmaz szénsavas meszet, savanyú kémhatású s — termőrétegük több mint 50 cm vastag. A „B" szint mindig tömöttebb, mint az „A" szint, s aszerint, hogy még savanyú, semleges, vagy már erősebben lúgos kémhatású, hasznosítható vagy hasznosíthatatlan a kultúrnövények számára. A „C" szint meszes, szódát is tartalmazó nagyobb sótartalommal. A jobb szikesek vízháztartása is szűkös, s ezért a termés-eredmények főleg a tenyészidő alatt lehulló csapadék megoszlása szerint alakulnak. Biodinamikájuk erősen fékezett s az év nagy részében anaerobiotikus, mert hiányzanak a makropórusok s csak szárazság idején a mély repedéseken keresztül szellőzik a talaj. Erősen fékezett a szikesek biodinamikája azért is, mert a kedvezőtlen fizikai és kolloidikai adottságok mellett relatíve biztonsággal termelhető növényekből, vagy a szegényes természetes gyeptakaróból kevés szervesanyag kerül a tarló és gyökérmaradványok révén a talajba, s ezért a talaj mikroszervezeteinek tápanyagellátása — a bontható szervesanyag mennyisége — is szegényes. A gyökerekkel sűrűbben átszőtt réteg ritkán több 15—20 cm-nél s ez a rétegvastagság szabja meg nemcsak az okszerű szántás mélységét, hanem az öntözéssel átnedvesíthető réteg vastagságát is. Ha a talaj művelésnél és az öntözésnél ezen korlátokat szem előtt tartjuk, úgy a termőszikesek biodinamikája évről évre javul s mélyülhet a gyökerekkel sűrűbben átszőtt réteg. Túlöntözéssel viszont nemcsak a kultúrnövényt fullasztjuk meg könnyen ezeken a talajokon, hanem a káros sók felszínre vándorlását idézhetjük elő, s a talaj életet is évekre tönkre tehetjük. A szántóföldi művelésre alkalmas szikeseken, óvatos öntözéssel — ami azt jelenti, hogy 20—25 cm-nél vastagabb réteget nem nedvesítünk át, hacsak repedések a mélyebb rétegek mérsékelt átnedvesítését is lehetővé nem teszik — csaknem minden sziken is termő gazdasági növényünknél kiugró eredményeket érhetünk el. A túlöntözés veszélye azonban nagy s váratlan nagyobb mennyiségű természetes csapadék esetében gyors vízlevezetés szükséges. A nagyüzemi felületi öntöző módszereket a szikeseken is alkalmazhatjuk, csak a terep nyugtalansága okoz egyes esetekben nehézségeket. Fokozott mértékben kell szem előtt tartanunk a fentiekben körvonalazott követelményeket a szántóföldi művelésre feltételesen alkalmas szikeseken. A szántóföldi müvelésre feltételesen alkalmas — nagyrészt átmeneti szikesek — fizikai, kolloidikai és mikrobiológiai sajátosságai ugyanis még kedvezőtlenebbek s vízháztartásuk, főleg a sekélyebb termőréteg következtében még szegényesebb. A szántóföldi művelésre alkalmatlan szikesek már felszínükben is lúgosak és káros sókat is tartalmaznak. Miután csak gyér sótűrő növényzet él meg rajtuk, gyökérmaradványokban, talaj élőlényekben s humuszban is még szegényebbek, mint a termő és átmeneti szikes talajok. A szántóföldi művelésre alkalmatlan szikesek egyrésze esetleg rizstermelésre még alkalmas, amit előzetes vizsgálattal a berendezkedés előtt kell Herke (1934) nyomán megállapítanunk. A rizsnél alkalmazott vízborítás ezeken a talajokon is, főleg a sószint lassú süllyesztésével, javítólag hathat. Nem kétséges, hogy a Tiszavölgyében uralt területeken, a legnagyobb kiterjedésben előforduló savanyú-öntés, rétiagyag és szikes talajokon, az öntözéses agrotechnika jól bevezethető, s hogy a nagyüzemi öntözőmódszerek alkalmazására aránylag tág lehetőség nyílik. Nem kétséges azonban az sem, hogy komoly és tartós eredményeket csak akkor remélhetünk, ha ezeket a fizikai, kolloidikai és mikrobiológiai szempontból nagyobbrészt kedvezőtlen adottságokkal rendelkező talajokat kémiai és kolloidikai javítással az öntözésre alkalma-