Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

9-10. szám - Magyarország hasznosítható vízkészlete

, Lesenyei—Papp—Török: A budapesti Duna-szakasz vizsgálata Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 9—10. sz. J/.23 1. ábra során Meincek—Horn-féle koloriméterrel, a X.—XV. mintavételnél újra Nessler oldattal (Mosz 448) történt. A nitrit meghatározása keményítő és KJ hozzáadása, valamint foszfor savas savanyítás után történt 24 óra múlva (MOSZ 448). A nitrát tartalom megállapítása a kénsavbrucinos eljárást alkalmaztuk kolorimetriásan. MOSZ 448. (az ott található hibás adatok korr rigálásával). Az ismerteti fizikai és kémiai vizsgálatok mintegy 42 km-es Dunaszakaszt ölelnek fel, összesen 363 mintavételt és több mint négyezer elemzési adatot tartalmaznak. Természetes, hogy célszerűtlen lenne ennek a nagyszámú adatnak akár táblázatos, akár grafikus ismertetése. Ezért célszerű, ha elsősorban az egyes mintavételi helyek adatainak átlagértékeit ismertetjük. A VII. táblázatban állítottuk össze ezeket az értékeket, minden mintavételi helynél külön megjelölve, hogy hány mintavétel történt azon a helyen, és így az átlag kiszámításhoz hány adat állt rendelkezésünkre. Ezen kívül az I. ábra mutatja az átlageredmények alapján megszerkesztett görbesereget a vizsgált Duna-szakaszra. (Folytatás a következő számban.) Magyarország hasznosítható vízkészlete (Akadémiai ankét) Szept. 21—22-én, a Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztálya által rendezett ankéton számolt be a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet az ország hasznosítható vízkészletének másféléves felvételi munkájáról. Vendl Aladár akadémikus, áz akadémia hidrológiai főbizottsága elnökének megnyitója után Mosonyi Emil akadémikus „A vízkészlet. számbavételének fontossága" címen tartott bevezető előadást. A tervszerű vízgazdálkodás elengedhetetlen feltétele — mondotta,— a vízkészletek ismerete. Ezért rendelte el a Vízgazdálkodási Tanács a vízkészletek felvételét és elsősorban ezért hívta életre kormányzatunk 1952-ben a VITUKI-t, amely azután, az — Akadámia hidrológiai főbizottsága által jóváhagyott terv és módszerek alapján — azzal a célkitűzéssel kezdte munkáját, hogy a f. év derekára „jó kezdeti számadatokat" szolgáltasson! a népgazdasági tervezés, közelebbről a vízgazdálkodási keretterv számára. Ezután Lászlóffy Woldemár számolt be a felszíni vízkészletek számbavételéről, amely egész vízkincsünk 98%-át képviseli. A vízkészletek megállapításának alapja a vízhozamstatisztika, amely eddig 32 részletesen tanulmányozott szelvényre vonatkozóan, az 1941— 53 időszakról készült el. Ezekre az adatokra támaszkodva 7 fontosabb vízfolyásról hidrológiai hosszszelvény is készült, amelyekről bármelyik szelvényben leolvasható a vízihozam sokévi átlaga, maximuma és minimuma. A vízrajzilag nem tanulmányozott vízfolyások vízkészletének megállapításánál a középvízhozam sokévi átlagából kell kiindulni. Meghatározására a természeti-földrajzi összefüggések álapján megállapított átlagos fajlagos lefolyások térképe szolgál. A középvízhozamból statisztikai alapon levezetett viszonyszámokkal következtethettünk a nagyvízre, kisvízre és a havi középvízhozamokra. A levezetett értékek összehasonlító ellenőrzése céljából hidrológiai hosszelvények szerkeszthetők. A végzett munkálatok lehetővé teszik, hogy 10—20%-os pontossággal bárhol megkapjuk az évi középvízhozamot, és 25—50%-nál kisebb hibával a szélsőséges értékeket. Szilágyi Gyula a felszínalatti vízkészlet számbavételének általános kérdéseit vázolta, összefoglalóan ismertette azoknak a módszereknek alapgondolatát, amelyekkel a felszínközeli talajvízből és a karsztvizekből kitermelhető vízmennyiség becslésszerű megállapítása történt. Rámutatott a felszínalatti vizek feltárá(Folytatás a 432. oldalon.) y