Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

9-10. szám - Dr. Kol Erzsébet: A gémeskutak hidrológiai és algológiai vizsgálata Vácrátóton

TKol E.: Gémeskutak algológiai vizsgálata Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 443—10. sz. J^OÖ Mivel népgazdaságunknak az állattenyésztés is jelentős tényezője, a vályúk vizére vonatkozó rövid bioindikátor sorozat összeállítása sem volna felesleges. A kutak növényi mikroszervezeteinek megismerése terén ma még csak a munka kezdetén állunk. Még egy aránylag ilyen kis biotóp, mint a gémeskút keretein belül is, nagyon sok probléma vár megoldásra. A gémeskutak algológiai kutatásának a következő részlete az iszaplakó algatársulás vizsgálata és az egész mikrovegetáció részletes quantitatív feldolgozása lenne. Végezetül hálás köszönetet mondok mindazoknak, akik munkámban segítségemre voltak. IRODALOM Berger, H. u. E. (1928). Biologie der Trink- u. Brauchwasseranlagen. Jena p. 1—104. Geitler, L. (1932). Cyanophyceae. Rabenhorst's Kryptogamenflora. Bd. 14. Hassal, A. (1850). A microspora examination of the water supplied to the inhabitans of London and the suburban districts. London. Heering, W. (1921). Siphonales. Siphonocladiales. — Pascher: Die Süsswasserflora H. 7. Chlorophyceae IV. — (1914). Ulothrichales, Microsporales, Oedogoniales. — Pascher: Die Süsswasserflora H. 6. Chlorophyceae III. Helfer, H. (1949). Die wirtschaftliche u. kulturelle Bedeutung der Binnengewasser. — Thienemann: Die Binnengewasser Bd. XVII. Istvánffi, Gy. (1395). Die Vegetation der Budapester Wasserleitung. Bot. Centralbl. Bd. LXI. p. 1—8. — (1895). A budapesti vízvezeték növényzete. — Term. tud. Közi. XXVII. p. 49. Kolkwilz, R. u. Marsson, M. (1908). ökologie der pflanzlichen Saprobien. — Ber. Deutsch. Bot. Ges. Bd. 26. p. 505—19. Krieger, W. (1933). Die Desmidiaceen. — L. Rabenhorst's Kryptogamen Flóra Bd. XIII. Abt. 1. Liebmann H. (1951). Handbuch der Frischwasserund Abwasserbiologie. München p. 1—539. Printz, H. (1927). Chlorophyceae. — Die natürlichen Pflanzenfamilien. Bd. 3. Stiller, J. (1934). Az ivóvizek biológiai vizsgálata. — Kísérletügyi Közi. Vol. XXXVII. Nr. 4—6. p. 2—8. — (1937). Biologische Brunnenuntersuchungen eines Wasserwerkes in der Umgebung von Budapest. — „KI. Mitteilungen" f. d. Mitgl. d. Vereins f. Wasser-, Boden- u. Lufthygiene Vol. 13. Nr. 6—8. p. 201—218. Török, P. (Iti37). Az ivóvízellenőrzésről. — Egészség. Vol. 51. Nr. 11. p. 252—57. — (1937). A budapesti vízvezetéki víz biológiai vizsgálata. ' — Term. tud. Közi. Pótfüzetek. Zernov, Sz. A. (1949). Obscsaja Girdobiologija. — Moszkva. Zsadin, V. I. (1949—50). Zsizny presznüh vod. — Izd. Akademii Nauk. Vol. 2—3. Moszkva—Leningrád. TÁBLAMAGYARÁZAT: I. Mikrofoto tábla. Fig. 1. Stigeoclonium amoenum Kg. (X 200) „ 2. Microthamnion Kützingianum Nag. (X 500) „ 3. Oedogonium fonticola A. Braun fonalat Lyngbya epiphitica Hieron. fonalak lepik el. (X 250) „ 4. Rhizoclonium hieroglyphicum (C. A. Agárd) Kg. ampl. Stokmayer fonálon Stigeoclonium flagelliferum telepedett meg. (X 750) „ 5. Oscillatoria splendida Grev. vegetáció. (X 500) „ 6. Stigeoclonium tenue Kg. (X 200) II. Mikrofoto tábla. Fig. 1. Desmidium Aptogonum Bréb. (X 300) „ 2. Cladophora glomerata (L.) Kg. ampl. Brand. (X 100) „ 3. Lyngbya Martensiana var. calcarea Tildén. (X 300) „ 4. Cladophora glomerata (L.) ampl. Brand fonálon Stigeoclonium sp. és más epiphytonok. (X 750) „ 5. Oedogonium capillare Kg. sec. Hirn fonálon Lyngbya epiphytica Hieron. fonalak. (X 250) „ 6. Calothrix Braunii Born. et Flah. (X 300) „ 7. Stigeoclonium flagelliferum Kg. (X 300) Tagejeva N. V.: A földalatti vizek néhány geokémiai típusáról. (Izvesztija Akademii Nauk SzSzSzR., Szerija geologicseszkaja, 1. sz., 69—76. old., Moszkva, 1954.) A földalatti vizek geokémiai szempontból való vizsgálatának jelenleg már igen nagy jelentősége van; az ezzel kapcsolatos elméleti kérdések nem elegendő mértékben tisztázott volta a földalatti vizek földtani és kémiai vizsgálata között szakadékot hoz létre és így a földalatti vizek helyes értelmezését megnehezíti. Földtani szempontból a földalatti vizeket két fő genetikai csoportra oszthatjuk: 1. a föld felszínén képződött és később a kőzetrétegekbe behatolt vizek, 2. a magmás és vulkáni folyamatok, valamint a kőzetek átalakulása során képződött vizek. Az első csoportba sorolt vizek között megkülönböztethetünk tengeri és szárazföldi eredetűeket. Az üledékes kőzetekben található földalatti vizek különböző típusai főként az ebbe a két csoportba tartozó földalatti vizek vándorlása, elegyedése és a különböző termodinamikai viszonyok között a befogadó kőzetekkel fellépő kölcsönhatások eredményeként jönnek létre. A szerző ezután a földalatti vizek és a kőzetek között lejátszódó kicserélődési-adszorpciós folyamatokat ismerteti és megállapítja, hogy ma már számos olyan geokémiai víztípust tudunk elkülöníteni, amelyek létrejövetelére éppen a fentebb említett folyamatok voltak legnagyobb befolyással. Ezek közül a víztípusok közül cikkében hármat tárgyal. 1. A tengeri üledékképződés rétegvizei. Ezek a vizek nagyrészt kloridos alkálifőldes-nátriumos sós vizek, amelyeket néha klórkalciumos vizeknek is neveznek. E víztípus kémiai összetételét jelentős nétriumkloridtartalom és az alkáliföldes fémek kloridjainak jelentős mennyisége jellemzi kis szulfátés karbonáttartalom mellett. Ezen vizek jelentősége a természetes vizek és üledékes kőzetek geokémiájában igen nagy, mivel ezek az üledékképződés során a kőzetek által visszatartott tengervíz maradványai. 2. A tengeri üledékképződés vizeinek vándorlásánál keletkező vegyes rétegvizek. Az 1. pontban említett földalatti vizek további üledékképződés esetén a földtörténet folyamán fennmaradhatnak* viszont ha a tengerfenék illető része szárazfölddé vált, úgy a tengervíz maradványai a felszínről behatoló kontinentális vizekkel elegyednek és a kloridos rétegvizek különböző geokémiai típusaivá alakulnak át. A két első csoportba tartozó földalatti vizek és a befogadó kőzetek között, valamint a tengeri és szárazföldi eredetű földalatti vizek között végbemenő reakciókat, illetve reakciósorozatokat a szerző részletesen ismerteti. 3. A száraz vidékek földalatti vizei. Befejezésül a szerző a száraz éghajlatú területek földalatti vizeivel foglalkozik. Az egyes víztípusokat létrehozó kémiai folyamatokat ugyancsak részletesen ismerteti, majd megemlíti, hogy a száraz éghajlatú vidékek példájául szolgáló Turkmenia területén az egyes lerakódásokban milyen vegyi összetételű vizek találhatók. Kertész Árpád