Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

9-10. szám - Dr. Kol Erzsébet: A gémeskutak hidrológiai és algológiai vizsgálata Vácrátóton

TKol E.: Gémeskutak algológiai vizsgálata Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 9—10. sz. J^OÖ jainak az igénybevétele csökkenni kezd, megszűnik a legeltetés, vagy nagyobb esőzések idején, amikor a kút vize gyarapodik, a plankton mikroszervezetek életfeltételei is javulnak, bár tömeges planktont a vácrátóti kutakban akkor sem találtam. Az aquatilis bentosz mikroszervezet társulását talán nem fenyegeti olyan gyakori veszély, mint a planktont. Ezek részére a víz magasságának napi, sőt esetleg naponként többszöri megváltozása inkább elviselhető. A bentosz növényei a vízmérés alkalmával is állandóan hozzájutnak több-kevesebb vízhez, részben pedig a kút vize többé-kevésbbé páratelí atmoszférát biztosít számukra. A bentosz algatársulását rendesen két nagyobb katasztrófa fenyegeti: egyik a nyáron hosszabb ideig tartó nagy szárazság és ennek következtében a kút vízszínének tartós és jelentős süllyedése, a másik pedig az emberi beavatkozás, a kút kitisztítása. Az aerobentosz számára a kút vize többékevésbbé állandóan páratelt atmoszférát biztosít, vízmérés alkalmával rendesen öntözésben is van része. Számára csak a kút teljes kiszáradása jelenthet pusztulást. Nagyobb változatosságnak kitett a veder epifiton mikronövényzete. Ha a vedret vízmérés után nem eresztik vissza a vízbe, ami gyakran megtörténik, néha a teljes kiszáradás veszélyének van kitéve, főként azoknál a kutaknál, amelyekből csak ritkábban mernek vizet. A legnagyobb katasztrófa azonban télen vár a veder lakóira, mert a falun kívül fekvő, vagy ritkábban igénybevett kutaknál egyszerűen leveszik a vedret és ilyenkor a veder külső és belső oldalán megtelepedő epifiton mikroszervezet társulás elpusztul, vagy kénytelen a néha több hónapon át tartó teljes kiszáradást valahogyan átvészelni. A vályú mikroszervezeteinek pusztulásánál a kiszáradás veszélyén kívül még más tényezők is közreműködhetnek. Így az erős napsütésnek kitett vályúnál a viznek igen erős felmelegedése és a víz beszennyeződése. Az utóbbi két esetben nem totális a katasztrófa. Az első esetben csak a hideget kedvelő fajok pusztulnak el és helyüket meleg kedvelők váltják fel, a második esetben a tiszta vizet kedvelő fajok tűnnek el és helyükbe lépnek a saprobionták. Ezekben az esetekben tehát csupán a mikroszervezet társulás megváltozása következik be. A vályú kiszáradása azonban vagy a mikroflóra teljes pusztulását vonja rpaga után, vagy a mikroszervezetek megfelelő állapotban kénytelenek átvészelni a számukra kellemetlen időszakot. Az említett változások nemcsak a mikronövényzet életére vannak természetesen hatással, hanem a vélük együtt élő állatvilágra is. Végül a kutat környező más biotopok alga flórája sem egészen közömbös, hatással lehet a kutak mikrovegetációjára. Megtörténik, hogy valamely szomszédos biotópból is belekerülnek mikroszervezetek a kútba és ha ott megfelelő viszonyokra találnak, meg is telepednek, pl. Desmidium Aptogonum a szomszédos lápos területről került valószínűleg a kutakba. Az egyes mikroszervezet társulások kölcsönhatásai Részben már az előző fejezetben is láttuk, hogy a gémes kutak egyes alga társulásai állandóan és kölcsönösen hatnak egymásra. A bentosz befolyásolja a plankton kifejlődését részben azzal, hogy a víz gázcseréjét élénkíti és módosítja, ha pedig nagy tömegben szaporodik el a bentosz, akkor sokszor beárnyékolásával a fény behatolását gátolja. A zooplankton; tápláléka lévén a phytoplankton, állandóan gondoskodik róla, hogy az túlságosan el ne szaporodhasson a kút vizében. A bentosz temérdek epifiton mikroszervezet megtelepedésére alkalmas és sok állati mikroszervezet búvóhelyéül szolgál. Ugyanezt mondhatjuk a veder és a vályú algagyepeiről is. A reder mikroszervezet* társulása rendesen olyan mikroszervezetekből tevődik össze, amelyek állandóan friss vizet igényelnek és a vízmérések alkalmával minden esetben friss vízhez is jutnak. A ritkábban használt és gyakr rabban kiszáradó vedrek felületén olyan mikroszervezetek telepednek meg, amelyek ezt el tudják viselni, inkább kék algák. Láttuk az előző fejezetekben, hogy az egyes alga társulások tagjai egyik csoportból a másikba átkerülhetnek. Természetesen a másodlagos megtelepedési helyükön kisebb menynyiségben találhatók és rendesen teljesen alárendelt szerepük van. Állandó küzdelem folyik az egyes alga fajok között, amelyik jobban el tudja viselni a különböző tényezők változásait az hódít nagyobb teret, mihelyt az ő számára is kedvezőtlenek lesznek a viszonyok, át kell adja helyét olyan fajnak, amely a megváltozott viszonyok nehézségeivel jobban meg tud küzdeni. Mindig az az alga faj jelenik meg nagyobb tömegben, amelynek az éppen akkor jelenlévő különböző tényezők együttes hatása kedvező. Pl. mihelyt a vályú vize jobban felmelegszik, a hidegebb vizet kedvelő fajok eltűnnek (egyes Chlorophyta fajok) és helyüket az optimumokat a melegebb vízben megtaláló Cyanophycea fajok foglalják el. Az egyik faj számára optimális viszonyok esetleg egy másik fajnak pusztulását jelenthetik éppen. Hosszú és állandó megfigyelésekkel könnyen megállapíthatjuk, hogy egy ilyen aránylag kis biotopnál is, mint a gémes kút, a mikroszervezet társulások hogyan váltják egymást a különböző tényezők változásainak következtében. Csak egy kis példát említek, a Microthamnion Kützingianum a tiszta vizet kedveli, gyakran találkozunk vele a tiszta vizű kutak vedrének alga társulásában. Ha azonban beszennyeződik a kút vize, kevesebb lesz a