Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

9-10. szám - Schréter Zoltán: A Bükk hegység régi tömegének földtani és vízföldtani viszonyai

Schréter Z.: A Bükk földtani viszonyai Utóbbiak a felsőkarbon, alsó- és középső triász agyagpalák, porfiritoidok és diabáztufák. Ezek fölött a mészkövek kioldott hasadékaiban és üregeiben felhalmozódott a karsztvíz a hegyszerkezeti egységek szerint különböző tengerszínfeletti magasságokban. Különösen a magas mészkőfennsíkok jó vízgyűjtők, amelyek alatt a legtöbb esetben jelentékeny vízfelhalmozódások véllhetök. A Bükk hegység mészkőtömegeinek mélyén az ú. n. mélykarsztvizet sejthetjük. Némelyik mészkőtestnek a szélein egy-egy hasadékból, vagy üregből a víz hatalmas forrás, sőt patak alakjában a külszínre is lép. Ezek azonban legnagyobbrészt leszálló források és semmi vonatkozásuk sincs a mélyben feltételezhető mély karsztvízzel. Az utóbbiak esetében magas karsztvízről is beszélhetünk. NéhoJ, nem nagy távolságban a kilépési helyétől malmot hajt. (Mályinka. Monosbél, Bélapátfalva stb.) A mészkő és dolomit földalatti vizei és forrásai tehát azok, amelyek gyakorlati nézőpontból számításba jöhetnek. A Bükk hegység egyes hidrogeológiai egységekre tagolható. Külön kell tárgyalnunk az Upponyi szigethegységet. A tulajdonképpeni Bükk hegység területén meg kell különböztetnünk: 1. A vízhatlan kőzetterületeket, amelyeken elég gyakran fakadnak ugyan források, de ezek általában csekélyvízűek, a nyári szárazság alatt esetleg teljesen el is apadnak, tehát vízszerzés nézőpontjából számításba nem jöhetnek. 2. Vizet tároló mészkő, dolomit és kovapala területek, amelyek vizet bőven tartalmaznak s belőlük helyenként bővizű karsztvízforrások törnek elő, ezek azok, amelyek komoly figyelmet érdemelnek. A mészkőterületek több egységre oszlanak azért, mert egyes részeiket hegyszerkezeti okokból vízzáró kőzetek, főleg agyagpalák elválasztják, s így nem függenek össze. Tehát a Bükk hegység mészkőterülete alatt emiatt nem alakulhatott ki egységes földalatti vízhálózat, mégkevésbbé egységes karsztvízszint. Elkülöníthető hidrológiai egységek és forrásaik I. Az Upponyi szigethegység. Az Upponyi szigethegység egy része mészkőből, másrésze főleg agyagpalából, alárendelten homokkőből áll. A karbon mészkő területén források úgyszólván nem fakadnak. A mészkő a külszínen csekély kiterjedésű, tehát Kevés csapadékvizet nyelhet el. A mészkő területén Uppony közelében 70 m-ig lemélyített kutatóakna még nem érte el a mélykarsztvíz felszínét, tehát az még mélyebben rejtőzhetik; ilymódon a vízellátás nézőpontjából aligha jöhet számításba. DK-felé a nagyvastagságú karbon agyagpala csoport a Bükk hegység karsztvizeivel való közlekedés lehetőségét eleve kizárja. Az Upponyi szigethegység közepetáján, ahol a karbon mészkő és agyagpala többszörösen váltakozik, kisebb, csekélyebb vizű források képződésére nyílik alkalom. Csekélyebb vizű forrás fakad a mészkőből a Lázhíd mellett, az ú. n. Elly forrás; jelentősége nincs. Néha majdnem elapad. Jelentősebb a nekézsenyi Strázsahegy kréta konglomerátumából fakadó Papberki forrás; hőfoka 10,5 C°, vízgyűjtő területe igen kicsiny. Bántapolcsánytól EÉNy-ra az Eleskő alatt a felsőkréta konglomerátumból fakadó forrás elég bővizű, -bár vízgyűjtő területe igen kicsiny. Hőfoka 1914. VII. 27-én 11 órakor 10,4 C°, a levegő 25 C° volt. Vízföldtani nézőpontból és nagyobb vízmennyiséget szolgáltató voltánál fogva jelentősebb a Nekézsenytől Ny-ra eső Bikkfolyás forrás; a főforrás az alsó triász sötétszürke mészkőből ered és hőfokát a következőnek mértem: 1918. IX. 18-án 15 órakor 10,7 C°, a levegő 18 C°, 1951, X. 18-án 15 órakor 11 C°, a levegőé 15 C°. A főforráson kívül a közelben lévő többszörös feltolódási síkokon is négy kisebb forrás, illetve vízfakadás nyomul fel. A vízgyűjtő terület látszólag kicsi. A térképen az utóbbi három forrást a, b, c-vel jeleztem. II. A tulajdonképpeni Bükk hegység A Bükk hegység területén vizet raktározó kőzetek: a) a felsőkarbon és perm mészkövek; vízhatlan alzatuk a felsőkarbon-perm korú agyagpala. b) az alsó triász seisi mészkövek. Ahol nagyobb kitérj edésűek, jelentősebb víztartók; többnyire az alattuk fekvő perm mészkövekkel együtt szerepel víztartó gyanánt. Vízhatlan alapzatuk a felsőkarbon-perm agyagpala. c) Az alsó triász kampili mészkövek viszonylag kisebb kiterjedésűek és így víztárolás nézőpontjából is alárendeltebb szerepűek. d) A k.-triász anisusi dolomit már jelentősebb víztárolás nézőpontjából. e) Legnagyobb jelentőségűek víztárolás nézőpontjából a középső triász mészkövei (ladin em.). Ezek: a szaruköves szürke mészkő, a világosszürke és a kövületes fehér mészkő. Ezekből épülnek fel a Bükk terjedelmes fennsíkjai, ezek karsztosodtak el legjobban, ezek nyelik el a legtöbb vizet s ezekben alakultak ki legjobban a földalatti víz járatok; tehát ezekben halmozódhatott fel a legjelentősebb karsztvíztömeg. Vízhatlan alapzatuk a legtöbb esetben a k.-triasz agyagpala, néha a porfiritoid és diabáztufa, vagy a seisi agyagpala; vagyis ezek zárják el a mélység felé leszivárgó víz útját. Az egyes, többé-kevésbbé megkülönböztethető vízföldtani egységek a következők: 1. A felsőkarbon agyagpala, a k.-triasz ladin agyagpala és a porfiritoid-diabáztufa területén eredő források. a) A felső karbon agyagpala területén Szilvásváradtól DK-re több forrás fakad, amelyek azonban vízhozam tekintetében nem számottevők. Hasonló források fakadnak gyéren Nagyvisnyó és Dédes között is. A normális eróziós