Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

7-8. szám - Szabó László: Az oldalszivárgás hatása a felületi öntözések normáira

Szabó L.: Oldalszivárgás vizsgálata Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 7—8. sz. 333 nél a Wild-íé\e párolgásmérő értékeinek csak 0,8-ét vettük figyelembe. A kísérletek kezdetétől vett azonos időpontokra az így számított átlagos párolgási értékeket a 4. táblázatban különböző szivárgási felületek esetén az 1. oszlopokban található számadatok mutatják (p). Ha a talajba szivárgó vízmennyiségeket keressük, ezek az értékek a felületre adagolt vízmennyiségekből minden esetben kivonandók, ezért az 4. táblázatban ,,—" előjellel szerepelnek. 2. Második megállapításunk szerint a különböző szivárgási felületek alatt a kísérletek megkezdése előtt a talaj térfogatszázalékban kifejezett nedvességtartalma nem volt azonos. Különösen jelentős ez a különbség a nagyobb időközök utáni ismétlések esetében. Ez a jelenség a talaj időközben történő párolgásának, kiszáradásának, valamint az esetleges csapadék nagyságának természetes következménye. Saját megfigyeléseink szerint a szinte csapadéktalan július után a kísérlet ideje alatt területünkön az erősen napos és száraz augusztusban csak 7-én volt egy rövid, kb. 20 perces nem mérhető vízmagasságú zápor, továbbá 18. és 19.-én 15,5 illetőleg 13 mm-es csapadék. 5. táblázat Xtf átlaga Kísérleti eszköz a kísérlet ANtf előtt után Egyszerű Müntz—Lamé-készülék 18,1 23,0 04,9 Kettöshengerű Müntz—Lainé-ké18,1 23,0 szülék 16,6 22,1 05,5 50 X 50 cm-es keret 18,8 31,3 12,5 4x4 m-es keret 17,8 31.7 13,9 10 X 10 m-es keret 13,4 35,6 22,2 A talajunknak a kísérlet előtti nedvességtartalmára vonatkozó átlagértékeket az 5. táblázat első oszlopa tartalmazza. A nedvességtartalom különbözőségét úgy hidaltuk át, hogy a kísérletek előtti talajnedvességtartalmak középértékét vettük összehasonlítási alapul (16,9%) és kiszámítottuk az egyes szivárgási felületek esetére a középértéktől való eltérés mértékét. A következő lépésben ezt a térfogatszázalékban kifejezett nedvességeltérést mm-ben kifejezett vízoszloppá alakítottuk át a megfigyelt felső 60 cm-es talajréteg figyelembevételével. Tehát kiszámítottuk azt, hogy az egyes szivárgási felületek alatti különböző nedvességtartalmú felső 60 cm-es talajrétegek hány mm-es vízoszlop egyenletes elosztása esetén lennének azonos nedvességtartalmúak. lízeket a vízoszlopkülönbségeket, melyek a talajnedvesség középértékétől való eltéréstől függően ,,+" vagy ,,—" előjelűek, a kísérlet időtartama alatt lineárisan elosztva a 4. táblázat ,,Aw" oszlopaiban tüntettük fel. Ha a 4. táblázat „p" és ,,Aiv" oszlopainak számadatait tételenként összegezzük és ezt a 3. táblázat l-es jelzésű oszlopainak megfelelő értékeivel előjel szerint összevonjuk, a már azonos nedvességtartalmú talajra számított átlagos talajba szivárgó vízmennyiségeket kapjuk az idő függvényében. Ezeket az értékeket a 3. táblázat 2. jelzésű oszlopai tartalmazzák. 3. Az egyes kísérleti eszközökkel kapott beázási görbék felső szakaszai megfigyeléseink szerint nem azonos jellegűek. A szivárgási felületek alatt a kísérlet után a talaj szel vényt függőleges falú kutatógödörrel vizsgáltuk. Ezeken a talajszelvényeken pontosan határolható volt a beázási görbe alakja. A 6. kép az egyhengerű Müntz— Lainé készülék alatti, a 7. kép a kettős leszúró hengerű készülék alatti benedvesített talaj keresztmetszetét mutatja. Ezeknél a beázási görbe a kísérleti felületet határoló henger külső oldalán a terepszinttől indul ki. 50x50 cm-es keretes kísérletünk esetében a benedvesedés hasonlóképpen alakult. Ezekkel ellentétben a 4x4 méteres és a 10x10 méteres kereteknél a beázási görbék felső szakasza módosult. A 4 X 4 méteres fakeretnél, bár a pallókeretet 3—4 cm-re süllyesztettük a talajba (3. ábra), a keret egyenlőtlen felfekvése, továbbá a közvetlenül a keret, mentén fekvő lazább töltésrész miatt a víz a keret külső oldalán a belső vízállásnál magasabbra felszivárgott és ezáltal a várható, azaz a szivárgási felület közeléből kiinduló szivárgási görbén kívül a 6. ábrán vonalkázással feltüntetett területen is benedvesítette a töltést. Természetesen a 6. ábrán a trapéz-keresztmetszet csak jó közelítése a valóban előállt (a 6—7. képen látható) és összehasonlításul felvett beázási görbék közti különbségnek. A 4x4 méteres keret, szivárgási adataiból tehát le kell vonnunk ennek a trapézkeresztmetszetű földkeretnek a vízkapacitásig (vt) történő benedvesítéséhez szükséges vízmennyiségeket. Talajunk átlagos vízkapacitása a száraz talaj térfogatszázalékában 45-nek vehető. Iízt az értéket a megülepedett termőtalajnál lazább szerkezetű töltéseink esetére 50-re kerekítettük. így, mivel a trapézkeresztmetszetű földkeret közelítő hossza 16 m, köbtartalma háromszögekre bontva : 4-0,17-0,45-16 = 1,83 m

3. Ez a vízkapacitás térfogatszázalékával szorozva és a szivárgási felülettel oszt va adja a beszivárgási többletet: 1,83-0,5 n

n„_ — == 0,05/ m = 5/ mm. 16 Ha a keret sarkain kiszivárgó vízmennyiségeket hasonló módon kiszámítjuk, összesen az össze nem hasonlítható beszivárgó vízmennyiségre 60 mm adódik. Ezt a teljes szivárgási értékből le kell