Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

7-8. szám - Schréter Zoltán: A Bükk hegység régi tömegének földtani és vízföldtani viszonyai

29Jf Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 7—8. sz. mulinás és lithothamniumos zátonyos mészkövek. Az oligocén végén, vagyis a miocén előtt, majd a pliocén és pleisztocén folyamán a hegység függélyesen továbbemelkedett és jutott fel a mai magasságára. A tönkfelület eredetileg egyformán kiterjedt mind a mészkőből, mind az agyagpalából felépült, a mainál kétségkívül sokkal nagyobb hegységrészekre. Azonban míg a mészköveken az egykori tönkfelület máig jól megmaradt, addig az agyagpala és Ihomokkőterületeken a rendes erózió kezdte meg munkáját s ez alakította ki a normális eróziós arculatát, amivel kapcsolatban a tönkfelületek nagyobbrésze elpusztult. Maradványai azonban az agyagpalából felépült területen is jól felismerhetők helyenként. Régi tönkfelületrészleteket látunk a Garadna völgytől északra eső mészkőfennsíkon, a Kemesnye—Szilasfő mészkőterületén és főleg a Bükk magas fennsíkján, a meredek dőlésű mészköveken. Elég jól felismerhető, mélyebben fekvő tönkfelületrészleteket figyelhetünk meg Répáshutától KÉK-re, a Szarvaskőn, a Nagy Délsáron (500—540 m), amelyek folytatását látjuk Ny felé a Kajlabércen, Kövesváradon (550 .m), majd Répáshután túl, a Ballabércen (600 m) és tovább Ny-ra és DNy-ra is. DNy felé továbbhúzódik a tönkfelület az agyagpala területre is, a Kolozs, Körtvélyes, Nádasbérc vonulatra (5—600 m), a Löki bércre (450—540 m). Nyugatabbra pedig a Szarvaskőtől ÉK-re, a Határtető— Magasverő tetején (480—520 m) s a mónosbéli Kövesbérc tetején (500 m) találjuk folytatását. A Magasverőt nyirokszerű barna agyagtakaró borítja, amely alól csak itt-ott bukkan ki a ladin homokkő és agyagpala. A nagyobb kiterjedésű mészkőfennsíkokon a mészkőterületek jellemző arculatát látjuk. Különösen jellemző a töbrök (dolinák) nagy elterjedése, amelyek sokszor sorokba rendeződnek, gyakran földalatti járatokba, üregekbe, sőt barlangrendszerekbe folytatódnak. Jellemzők a sziklás hegyoldalak, mély völgyrészletek, szurdokok. (Hórvölgy, felsőtárkányi szurdok, Lökvölgy, Tatárárok, Ballavölgy, Kövesváradi, Csúnyavölgy, többé-kevésbbé a Lillafüredi völgy, a Csondróvölgy.) Jellemző a földalatti járatokban összegyűlő karsztvíz, amely helyenként bővizű karsztforrásokban bukkan a napfényre. Az agyagpalából és alárendelten homokkőből felépült területeken a jellegzetes normális denudációs, eróziós térszin alakult ki V alakú völgyeivel. A hegység völgyeinek legnagyobb része felső-szakasz jellegű fiatalos arculatú. A diabáz területen is általában a normális erózió által létrehozott képet látjuk, amennyiben a lágyabb agyagpalák közül a keményebb diabáz tömzsök, vagy telérek többé-kevésbbé kivésődnek és meredek sziklás hegyoldalakban merednek fel. Ilyen a Szarvaskői várhegy, amelyet az Eger patak meredek oldalú epigenetikus eredetű szurdokvölgye is áttör. A morfológia ott válik bonyolultabbá, ahol a mészkő érintkezik az agyagpala területtel. Ilyen helyeken a mészkő kiemelkedik a jobban erodálódó agyagpalából. Ahol keskeny mészkő rétegösszlet telepszik az agyapalába, a meredeken álló mészkőrétegek kivésődnek az agyagpalából és mint keskeny gerincek („ördögbordák") állanak ki a völgyoldalakban. (TÁBLÁM AGY ARÁZÖ) (Táblamelléklet a 340. és 341. oldalak között.) I. Az alsó triász (werfeni rétegek) kövületei. 1. Anodontophora fassaensis Wissm. sp. Seisi rétegek. Nagyítva. 2. Pseudomonotis aurita Hauer sp. Seisi rétegek 1.2 szeres nagyítás. 3. Turbo rectecostatus Hauer sp. Kampili rétegek 1.2 szeres nagyítás. 4. Natiria costata Münst. sp. Kampili rétegek. 2 szeres nagyítás. Az 1—3. ábrák jó megtartású bükki példányok hiányában Frech F. ábrái után (A Balaton tud. tanúim, eredményei. Palaeont. Függ. II. k., 6. rész, VI. tábla I b és VII. tábla 3 e, 6 a ábrák) másoltattak. A 4. szám alatt a Bogdány tetőről származó töredékes példány ábrája szerepel, amelyet F re ch rajzai után egészítettünk ki. II. A permi mészkő kövületei. 5. Mizzia velebitana S c hub. mészalga vékonycsiszolatban. Lénárddaróctól K-re, Határtető. 8 szoros nagyítás. 6. Notothyris warthi W a a g. a) hasi teknő, b) háti teknő. Nagyvisnyó, 5. sz. vasúti lemetszésből. 2.2szeres nagyítás. 7. Martinia nucula Rothpl. Nagyvisnyó, 5. sz. vasúti lemetszés. Term. nagys. 8. Lyttonia nobilis W a a g. háti teknő Nagyvisnyó, 5. sz. vasúti lemetszés. Term. nagys. 9. Macrochilina avellanoides Kon. Nagyvisnyó. 5. sz. vasúti lemetszés. 1.2 nagyítás. 10. Pseudophillipsia hungarica Sehr. pygidiuma. Nagyvisnyó, 5. sz. vasúti lemetszés. 2 nagyítás. III. A felső karbon agyagpala kövületei. II Productus gruenewaldti Krotow Nagyvisnyó, 1. sz. vasúti átvágás. Term. n. 12. Productus uralicus T s c h e r n. Nagyvisnyó, 1. sz. vasúti átvágás. Term. nagyság. 13. Pustula punctata Mart. a) hasi teknő, b) háti teknő. Nagyvisnyó, 1. számú vasúti átvágás. Természetes nagyság. 14. Phillipsia eichwaldi Fisch. pygidiuma. Nagyvisnyó 1. sz. vasúti átvágás. Kétszeres nagyítás. (Folytatás a következő számban.) Megjelent a Vízügyi Közlemények 1954/1. száma. TARTALMA. Rajczi Kálmán: Az Országos Vízügyi Főigazgatóság feladatai az új kormányprogramm keretében. Pichler János: A Tiszavölgy belvízrendezésének fejlesztése. Bulicek Jaroslav: A vizek tisztaságának védelme Csehszlovákiában. Maurer Gyula: Nagyobb csatornák földmunkája. de Chatel Rudolf: Az 1953. január 31—február 1-i árvízcsapás Németalföldön. Dévény István: Iványi Bertalan emlékezete. Kisebb közlemények. Belföldi kiadás ára 20.— Ft. Kapható az ..Erkel'

1 Könyvesboltban, VII., Lenin krt. 52.