Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

1-2. szám - Kovács György: A Tisza és a Maros torkolati szakaszainak hidrológiai vizsgálata

3Jf Hidrológiai Közlöny. 30. évf. 1954. 1—2. sz. Kovács Gy.: Folyók torkolati szakaszának vizsgálata lépcső szelvényében természetes állapotban a duzzasztással egyenlő magasságban folyik le, a befofolyásolt vízhozamgörbe érintőlegesen csatlakozik a vizsgált szelvény természetes vízhozamgörbéjéhez. További előnye ennek az ábrázolási módnak, hogy a természetben már kialakult visszaduzzasztások adataiból szerkesztett, illetve ezekkel ellenőrzött, Titelről befolyásolt vízhozamgörbék segítségével eredeti célunknak megfelelően meghatározhatjuk bármely közbenső szelvényben tervézett vízlépcső hatására kialakuló felszíngörbéket is, mint ezt a továbbiak során részletesen igazolni fogjuk. A vizsgálat első lépéseként meghatároztuk .az összetartozó vízállások vonalát a Tiszának a torkolattól a Körös beömléséig terjedő szakaszára vonatkozólag, éspedig kerek szegedi mérceolvasásoknak megfelelő szintekben. A meghatározást a Szeged fölötti szakaszon a Salamin Pál által szerkesztett vízhozamgörbesor segítségével végeztük (Kertai Ede : A Tisza csatornázásának hidrológiai előmunkálatai. Vízügyi Közlemények 1949. I.). Az országhatáron túl, ahol ilyen görbesereg nem állt rendelkezésünkre, az azonos tartósságú vízállásokat összekötő vonalakat fogadtuk el összetartozó vízszintként. A tartósságok számítását az 1912-től 1916-ig terjedő öt év adatai alapján határoztuk meg. A számszerű értékeket az 1. táblázatban közöljük. A babatói szelvényt a számításba íem vontuk be, mivel az itteni leolvasások —• valószínűleg a zéruspont hibásan megadott magassága miatt — megbízhatatlannak mutatkoztak. -300 1000 3000 3500 A szegedi vízhozamgörbe szerkesztésével kapcsolatban megjegyzendő, hogy az 1887. év óta végzett összes mérést feldolgozva nem tapasztalható a mérési pontoknak az az időrend szerinti csoportosulása, ami pl. a tokaji mércén észlelhétő volt (Öntözésügyi Közlemények 1942. I. 7. ábra). így a vízhozamgörbének a mederváltozás hatására bekövetkező módosulását nem tudtuk figyelembevenni, hanem az összes mérési adat felhasználásával átlagos görbét szerkesztettünk és minden eddigi vízállás-észlelésnek vízhozamra történő átszámításánál ezt fogadtuk el. Az összetartozó vízállásvonalak segítségével megszerkesztettük a titeli, törökbecsei, adai, zentai és törökkanizsai mércék szelvényében a kétváltozós tetőző vízhozamok görbéjét. Ezeket és a szegedi vízhozamgörbét azután kiegészítettük a titeli visszahatást ábrázoló vonalakkal. A visszaduzzasztott vízhozamgörbéket számítással határoztuk meg. A természetben kialakult dunai visszahatások alapján nyert összetartozó pontokat csak ellenőrzésre használtuk fel. A számítás menete a következő : Az összetartozó természetes vízszintek alapján meghatároztuk a kiválasztott titeli szint magasságában befolyásolás nélkül lefolyó vízhozamot és az ennek megfelelő vízszint emelkedését a következő vizsgált szelvényig, Törökbecséig. Ezekből az értékekből kiszámítottuk a szakaszra a vizsgált magasságban érvényes vízhozammodulust, illetve ellenállási modulust

8. Ah Q*

2 l K

2 M (1) 1500 2000 2500 Vízhozam rm

3/sl 2. ábra. Szegedi vízhozamgörbe. Az így nyert összetartozó vízállás vonalakkal kiegészített hossz-szelvényt az 1. ábrán mutatjuk be. Az egyes vízszintekhez tartozó vízhozamokat a Maros-torok alatti szakaszon a szegedi vízhozammérések alapján szerkesztett vízhozamgörbéből (2. ábra) állapítottuk meg. A Körös és Maros közötti szakasz vízhozamait, mivel ezen a szakaszon elégséges vízhozamméréssel nem rendelkezünk, a már említett vízhozamgörbesor adataiból vettük. ahol A hk az adott magasságban tetőző vízszint abszolút esése a vizsgált szakaszon, Qk ennél a vízszintnél szállított tetőző vízhozam, l a szakasz hossza, K a szakaszra adott magasságban érvényes vízhozammodulus, M a vízhozammodulusból számítható ellenállási modulus. (Az 1. képlet részletes magyarázata és indokolása megtalálható a 4. lábjegyzetben idézett cikkben.) . Mivel a vízhozammodulus és így vele együtt az ellenállási modulus is egy szelvényen, illetve egy vizsgált szakaszon belül a vízmélység egyértelmű függvénye, a tetőző értékekből meghatározott modulus segítségével minden vízhozamhoz számítani tudjuk a szakaszon előálló szintkülönbséget, ha az a Titelnél alapul vett vízállás mellett folyik le. A szükséges képletet az 1. egyenlet átrendezésével kapjuk : A h = M Q*(2) Ilyen módon tehát feltételezve egy titeli duzzasztási szintet, számítani tudjuk a hozzátartozó ellenállási modulust és ennek segítségével a kiilön(8.) Az M ellenállási modulus megegyezik a Salamin Pál által bevezetett és a 7. lábjegyzetben idézett cikkben ismertetett a duzzasztási együtthatóval