Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)
7-8. szám - Schréter Zoltán: A Bükk hegység régi tömegének földtani és vízföldtani viszonyai
288 Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 7—8. sz. Schréter Z.: A Bükk földtani viszonyai 2. Felső kréta korú gosau fáciesű tengerparti képződmények. A szigethegység DK-i oldalán, a meggyűrt karbon rétegcsoportra diszkordánsan ú. n. gosau fáciesű konglomerátum, homokkő és agyagpala rétegcsoport települt, amelynek rétegei közé helyenkint kövületes mészkőlencsék is ékelődnek. A rétegcsoportból egyebek mellett előkerültek: Actaeonella gigantea S o w., Glauconia kefersteini Munst. s a mészkőlencsékhői: Hippurices cornu vaccinum Bronn, H. sulcatus D e f r. A kövületek a rétegcsoport senon korát igazolják. B) BÜKK HEGYSÉG. A tulajdonképpeni Bükk hegységet a felső karbonnak, a permnek, továbbá az alsó és középső triasznak változatos képződményei építik fel. I. Karbon. 1. Felső karbon: agyagpala, homokkő és mészkő rétegcsoport. A Bükk hegység ÉNY-i részében szürke agyagpala rétegcsoportot találunk, amelybe helyenkint, :üárendeltebben, sötétszürke, sőt fekete mészkőrétegek, vagy lencsék telepszenek. Ezenkívül néhol sötétszürke, vagy barna homokkőrétegek is váltakoznak az agyagpalákkal. A rétegcsoport kövületmentes alsó része a Tövisfő—Szánafő—Málbérc—Verebcevár táján húzódik DNyról ÉK felé, valószínűleg felboltozódás formájában. Ez a rétegcsoport valószínűleg a felső karbon alsó részébe, a namuri és vesztfáliai emeletbe sorolható. A rétegcsoport felső része néhol kövületeket tartalmaz. Az agyagpalából, homokkőből és mészkőből álló csoport kövületei alapján a felső karbon felső részébe, a stephani (vagy uráli) emeletbe tartozik. Ez a csoport Nagyvisnyó, Dédes és Mályinka vidékén fordul elő. A legjobb kövületlelőhely a nagyvisnyói elsó számú vasúti bemetszés, ahonnét Rakusz Gy. egyebek mellett a következő kövületeket sorolja fel: Fenestella mimica U1 r., Rhombocladia delicata R o g. bryozoákat, Productus gruenewaldti K r o t., P. uralicus Tschern., P. lineatus W a a g. (Recte P. cora d'O r b.), Pustula juresanensis Tschern., var. bükkiana R a k., P. punctata Mart., brachiopodákat, Schizodus wheleri Swall, Pecten (Pseudamussium) pusillus S c h 1 o t h., Lima krotowi Stuck., kagylófajokat. Ujabban előkerültek belőle a Phillipsia eichwaldi F i s c h. trilobita pygidiumai is. A kövesült állatvilág arra utal, hogy a bezáró agyagpala az akkori tenger neritikus övének sekélyebb részében rakodott le. Ar első \ asúti bevágással szemben, a Bán völgy jobboldalán lévő kis kibukkanásban ugyanezeket a kövületeket találtuk. A mészkőrétegekben helyenkint mészalga átmetszeteket és Poteriocrinus nyélátmetszeteket látunk. A dédesi szőlőkben feltárt homokkövekből és agyagpalák'oól Spirifer kőbelek és lenyomatok kerültek elő. II. Perm. Míg a Bakonyban és a Mecsekben, valamint a Kárpátokban csak szárazföldi eredetű permkori képződményeket ismerünk, addig a Bükk hegység területén uralkodólag tengeri kifejlődésű perm lerakodások vannak jelen, bár alárendelten itt is vannak szárazföldi eredetre valló réteg;'soportok. A perm tengernek valószínűleg nyugati Jugoszlávia felől, esetleg a Kami Alpok felől nyúlt ide egy ága, ma még ismeretlen fekvésű csatornán keresztül. A felső karbonba sorolható agyagpala rétegcsoport fölött azonos településsel következnek a perm képződményei. Ezt a települési viszonyt legjobban a Nagyvisnyótól DK-re eső Ablakoskő völgyben és főleg a közelében lévő Nagyberenás lápában látjuk, ahol a Productus cora-t és Spirifereket tartalmazó agyagpala és homokkő fölött először korállokat és Spirifereket tartalmazó sötétszürke mészkő telepszik kb. 50—70 m vastagságban (tképen mészkőlencse), efölött K felé szárazföldi jellegű fehéresszürke homokkő és vörhenyes homokkő és homokos agyagpala, végül kvarckonglomerátum következik kb. 200 m szélességben, végül a sötétszürke-fekete mészkő szélesebb sávját találjuk Mizzia-kkal, kb. 250 m szélességben, illetve vastagságban, mert az Ablakoskővölgyben jól látjuk, hogy a rétegek majdnem merőlegesen állanak. Fedőjében az alsó triász seisi rétegek következnek. Ezzel szemben a Nagyvisnyó-vidéki felsőkarbon és permi képződmények egymáshoz való viszonyát nem láthatjuk jól, mert többnyire elmozdulási sík mentén érintkeznek azok egymással. A szakirodalomból tudjuk, hogy a felsőkarbon és perm képződmények sok helyütt alig választhatók szét, egyfelől azért, mert a lerakodások egyező jellegűek, másfelől mert igen sok kövület változás nélkül átmegy a felső karbonból a permbe. Ugyanezt látjuk a Bükk hegységben is s ezért célszerűnek látszanék az itteni felsőkarbon és permi képződményeket összefoglalólag permokarbon elnevezéssel illetni, ha ez az elnevezés ismeretes okokból kifolyólag félreértésre nem adna okot. Mivel azonban a permre különlegesen jellemző kövületek is előfordulnak a szóbanforgó rétegcsoportban, a perm szisztéma rétegcsoportját a lehetőséghez képest mégis különválasztom. A fentiekből azt látjuk, hogy az első sekélytengerí koiállos zátonyképződés után szárazföldi kifejlődésű képződmények következnek (amelyeket azelőtt a hozzájuk hasonló seisi rétegcsoporthoz soroltam), majd újból a tengeri eredetű, de most már nagyobb vastagságú mészkő következik. Tehát a szárazföldi kifejlődés csekély mértékben a Bükk hegység területén is jelen van. A perm képződményei Nagyvisnyó vidékén főleg" fekete mészkövek, amiket főleg a vasúti vonal tár fel. Igen alárendelten világosszürke mészkő és dolomit is szerepel. Vannak továbbá szárazföldi eredetű vörhenyes homokkövek, szürke, főleg tarka agyagpalák. A. lénárd-daróci Határhegyen és Dédes vidékén fekete mészkövet találunk. Mályinka vidékén fekete, részben szaruköves mészkő szerepel, míg a dédesi Nagy várhegy környékén a mészkövek világosabb szinüekké válnak. Elkülönült sávokban látjuk a szárazföldi eredetű fehér és vörhenyes homokköveket és vörös agyagpalákat. Keletfelé a Kerekhegyen, a Cakókőben és a Nagy Katicsányon bukkan ki újból a fekete mészkő. A legjelentősebb mészkővonulat keleten a Kovácskőben kezdődik, amely NY felé a Hetemérben kiszélesedik, innét áthúzódik a Nyárju hegyre, az Ördögoldalba, a Bálvány ÉNY-i oldalára, az Ablakoskő völgybe, végül a Lieányvölgybe, ahol végződik. DNY felé kisebb mészkő kibukkanásokat látunk még a Rónabükk táján és az Éleskőváron, végül a Piszkó> hegyen. Az ördögoldaltól és a Bálványtól ÉNY-ra találjuk az egyik s a Szalajka völgytől DNY-ra a másik, szárazföldi eredetű, fehér és vörhenyes homokkőből álló vonulatot. A Bükk hegység perm kori lerakodásai valószínűleg az egész permet magukban foglalják, mert mind a felsőkarbon fekvőjük, mind az alsó triász fedőjük ismeretes s a kettő között a permi képződmények azonos dőléssel telepszenek. A permi képződmények a Bükk hegység déli részében ismeretlenek. Jellemzőbb kövületei a következők: a fekete mészkövekben meglehetősen elterjedt a Mizzia velebitana S c h u b. mészalga, amely helyenkint kisebb-nagyobb mészkőzátonyokat épít fel. így a nagyvisnyói vasúti állomástól ÉK-re, a lénárddaróci Határhegyen, az ördögoldalban s a Piszkóhegyen. Ehhez még a Gymnocodium mészkiválasztó alga is társul. A foraminiferák közül néhol elég gyakori a Glomospira nem, (2. vas. átvágás). ritkább az Endothyra nem. Fusulinák elég ritkán akadnak, csak néhol gyakoribbak (Felső Szőlőköve. Éleskővár, Nagyberenás lápa). A korállok nem ritkák. Ezek közül gyakoribbak és elterjedtebbek a Waagenophyllum indicum és varietásai, továbbá a Siphonophyllia sophiae. Encrinus, főleg vastag Poteriocrinus nyelek egyes világosszürke mészkövekben nem ritkák .