Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

5-6. szám - Szaknyelvünk fejlődéséért

281Jf Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 5—6. sz. Kivonatok. Szaknyelvünk fejlődéséért Rovatvezető : D r. LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR A hidraulika losjalommegjelöléseinek vitájához Szaknyelvünk fejlesztésének kérdéséhez a magam részéről a hidraulika szempontjából kívánnék néhány megjegyzést fűzni. Közlönyünk f. évi 1—2. számában dr. Lászlóffy Woldemár rovatvezetői bevezetőjében már említette, hogy a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának kiadásában már több szakterület terminológiáját nyomtatásban is közzétették. 1952-ben jelent meg a „Terminologija mechaniki zsidkoszti" (A folyadékok mechanikájának terminológiája) c. füzet, amely a hidraulikai szakkifejezések fogalmát, jelölését foglalja össze. A füzetet összeállító bizottság a bevezetésben megállapítja, hogy az 1947-ben egyszer már javasolt hidraulikai terminológiát az új elveknek és feladatoknak megfelelően át kellett dolgozni. ,,A hidromechanika terminológiájának átdolgozásánál különös figyelmet szenteltünk a pontos fogalomalkotásnak, ezenkívül annak, hogy a fogalom meghatározásában a fizikai lényeg tükröződjék vissza. A személynevekkel megjelölt fogalmakat egyéb, a jelenség fizikai lényegét megadó kifejezésekkel helyettesítettük és ezenkívül kiküszöböltük a szinonimákat". Ez a törekvés nyilvánvalóan helyes, hozzátehetjük azonban még azt is, hogy igyekezni kell a fogalmakat a lehetőség szerint egyszerűen és röviden megnevezni. Ezekből a megállapításokból kiindulva szeretnék hozzászólni a megindult vitához és néhány kifejezéssel kapcsolatban észrevételeimet közölni. A Hidrológiai Közlöny 1954. 1—2. számában Schilling Ferenc több kifejezéssel foglalkozik. A permanens szó helyett az állandó vízhozamú, vagy változatlan vízhozamú kifejezést javasolja. Meg kell említenem, hogy jelenleg hazánkban a vízmozgás permanens állapotának kifejezésére még a stacionárius, illetőleg időálló, fogalmazást is használják. Az említett kifejezések közül a javasolt „állandó vízhozamú" fogalmazást tartom a legkevésbbé helyesnek, mivel ez a jelenség fizikai lényegét csak részben, á lehatárolt mozgások esetében tükrözi vissza. Ismeretes, hogy permanensnek nevezzük a mozgást akkor, ha a sebesség-vektor az áramlási tér minden egyes pontjában az időben változatlan. A fogalom tehát nem a vízhozamhoz, hanem a sebesség-vektorokhoz kötött. Ezenkívül : a Schilling Ferenc javasolta kifejezés nem használható abban az esetben, ha az út mentén változó hozamú permanens mozgást vizsgálunk (pl. oldalbukó). Ha tehát az idegen kifejezés helyett mindenáron magyar elnevezést kívánunk használni, leghelyesebb Gruber József professzorral időálló-1 mondani. Ugyanebben a számban Szesztay Károly aspiráns javasolt néhány elnevezést, amelyek közül a hullámsoros vízmozgás kifejezés egyszerű, a jelenség fizikai lényegét pontosan tükrözi vissza, tehát igen szerencsés. Ugyancsak Szesztay javasolja az összekapcsolódás műtárgyai kifejezést. Ezt már kevésbbé szerencsésnek tartom, mivel nem jelöli meg, hogy vízszinek összekapcsolásáról van szó. Helyesebbnek tartanám a vízszínkapcsoládás műtárgyai elnevezést. A hidraulikai szakirodalomban gyakran találkozunk az állandó sebességű ós változó sebességű mozgás fogalmával. Ez a fogalmazás ugyancsak helytelen, mert nem egyértelmű és éppen ezért tévedésekre ad alkalmat. Ugyanis egyenletes a vízmozgás akkor, ha a hidraulikai elemek (nedvesített kerület, nedvesített terület, hidraulikus sugár stb.) az áramlás útja mentén nem változnak. Ebben az esetben természetesen a középsebesség sem változik, ez azonban nem jogosít fel bennünket arra, hogy az állandó sebességű fogalmazást alkalmazzuk, mert van olyan változó vízmozgás is, amikor a középsebesség az út mentén nem változik. Ezért a helyes kifejezés állandó vagy egyenletes, illetve változó vízmozgás. A változó vízmozgások között külön ki kell emelnünk a fokozatosan változó mozgást, amelynél a vízszálak egymástól csak igen kis szöggel térnek el, ós ezért a nedvesített szelvény (amely, mint ismeretes, az áramvonalakra merőleges) síknak tekinthető. Ezt a mozgást szokás egyenletesen változónak is nevezni. A két elnevezés között nehéz választani. Talán helyesebb a fokozatosan változó mozgás elnevezés, mert az állandó mozgást gyakran nevezik egyenletesnek, ami szijitén tévedésekre adhat alkalmat. Különböző elnevezéseket használunk a K = =fYcr kifejezés megjelölésére. Németh Endre profeszszor a fajlagos vizszállitóképesség elnevezést alkalmazza ; ugyanakkor gyakran találkozunk a vízliozammodulus és vízhozam-karakterisztika kifejezésével. A fajlagos vizszállitóképesség elnevezés a fizikai lényeget pontosan visszatükrözi. Kifogást esetleg amiatt emelhetünk ellene, hogy aránylag hosszú. Mindenesetre összehasonlíthatatlanul helyesebb, mint a másik kettő, melyek hidraulikai szempontból semmit sem mondanak. Esetleg a fajlagos vízszállítóképesség helyett alkalmazhatjuk a fajlagos vízszállítás kifejezést. A fentieken kívül még számos más olyan elnevezést lehetne megemlíteni, amely részben nem szerencsés, részben pedig többféleképpen használatos. Nézetem szerint a Közlöny hasábjain megindult vita igen termékeny lehet és szaknyelvünk fejlődését nagymértékben elősegítheti. Meg kell azonban mondanom azt is, hogy — bár a vita kétségtelenül komoly eredményekre vezethet — a megindult mozgalom teljes sikerre csak akkor számíthat, ha szaknyelvünk fejlesztésének kérdését egy külön, lehetőleg a Magyar Tudományos Akadémia által kijelölt bizottság veszi a kezébe. Karádi Gábor aspiráns * A Beharrungszustand, -wasserstand szónak megfelelő magyar kifejezést sajnálatosan nélkülözi szaknyelvünk. Javaslom az egyszintű szó elfogadását, tehát beszélhetnénk egyszintű vízállapotról, egyszintű vízállásról. A szín, szint fogalmak úgyszólván össze vannak nőve a hidraulikával, csak éppen nem használjuk őket mindig helyesen, logikusan. Ebben a kérdésben már több helyes hozzászólás történt, ezeket szeretném még kiegészíteni. A két fogalom egymástól könnyen megkülönböztethető azáltal, hogy a vízszint magasságot, nívót jelent, tehát egy bizonyos ponton a víz színének a magasságát, a vízszin pedig — mint Schilling Ferenc is helyesen megjegyezte — a víz felületét, felszínét jelenti, amely folyóvíznél nem vízszintes sík, hanem görbefelület. Helyesen tehát vízszinrögzítésről, vízszinesésről ós szabályozási vízszinről, vagy a felsődunai vízszinemelkedésekrö\ kell beszélnünk, de egy bizonyos helyen a viz szintjet mérjük be, duzzasztóműveknél pedig a felső és alsó víz szintjét állapítjuk meg. Ujabban olyan irányzat kapott lábra — még Közlönyünk hasábjain is — amely a vízszin szót teljesen száműzi, pedig véleményem szerint ezzel nyelvünk szegényebbé, „színtelenebbé" válnék. Célszerűnek tartanám a hosszszelvény szó írásmódját ia egységesíteni. Ahány hivatal, annyiféleképen írják. A feleslegesen hosszú hosszszelvény, vagy hos8zszelvény helyett a hosszelvény írásmódot javasolom, mert ez a szóösszetétel annyira általánosan elterjedt hogy egy szónak tekinthető és így összeírható. Depónia helyébe javasolom az anyagrakat (föld-, kő-, kavics-) kifejezést, a dimenzió talán a térméret szóval volna helyettesíthető, a kiértékelés helyett jó volna az értékleszűrés szó bevezetése. Egyebekben Schilling Ferenc javaslatait helyesnek tartom és csatlakozom hozzájuk. Károlyi Zoltán a műszaki tudományok kandidátusa. •