Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

5-6. szám - Cziráky József: A hévizi tó forráskráterének búváros vizsgálata

Cziráky J.: Hévízi tó forráskráterének vizsgálata Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 5—6. sz. 2Jf3 süllyedni kezd a lejtő irányában a forráskráter mélyére. Itt a meredek falakból erős nyomás alatt kiáramló és fölfelé törő meleg víz magával ragadja a körülötte lévő hidegebb vizet és azzal elkevere­dik. A tó vize tehát a forrás közelében erős áram­lásban van, ami miatt a tó különböző pontjain észrevehetően változtatja hőmérsékletét. Jordán •említett szelvényén fel is tüntette az áramlási viszonyokat. A hévízi tó kémiai viszonyait még Windisch Rihárd (19) és munkatársai: Hajdú és Szőnyi, továbbá Hankó Vilmos (20) és az utóbbi időben radioaktivitási szempontból is Papp Szilárd és Dippold Anna vizsgálta. A tó iszapját még Weszelszky előtt Traxler László (21) tanulmá­nyozta, újabban Csajághy Gábor (22, 23, 24) nem­csak megvizsgálta, hanem gyógyászati alkalma­zására is rámutatott. Kenessey Béla (25) vezetésével a Földmívelés­ügyi Minisztérium Vízrajzi Osztálya 1923-ban a tó környékét topográfiailag felvette és ugyan­akkor pontos szelvényeket készítettek a tóról is. A felvétel tanúsága szerint a tölcsér mélysége a majdnem változatlanul 108 $4 m tengerszint fölötti magasságú tóvízszín alatt 38 m. Az elmúlt évtizedekben leginkább a hévízi tó termális vizének és iszapjának gyógyhatásával és fürdőfejlesztési kérdésekkel foglalkoztak balneoló­gusaink, különösen Schulhof Vilmos (26—31), Schulhof Ödön (32—38) és Dobrossy Béla (39—41). Moll Károly a gyógyfürdő gyógyhatásán kívül (42, 43) vizsgálatokat végzett a tó hőmérsékleti viszonyaira vonatkozóan (44) is 1940. február 13-tól június végéig. Felsorolja a tó vizének hő­mérsékletét befolyásoló tényezőket: a forrás bő­sége, a levegő hőmérséklete, a napsugárzás, a le­vegő nedvessége, a szél, az eső, a talajvíz, az árvíz és a tó vizének áramlásai. A vizsgálat alatt a legnagyobb különbség a tóparti és a forrás feletti hőmérséklet között 2 C° volt a legnagyobb és tartós hidegekben (febr. 11—22). Pantó Gábor (45) 1947 nyarán hidrológiai vizsgálatokat végzett Hévízen. Geológiai szem­pontból megemlíti, hogy a tó medre a környék váltakozó homok-agyag rétegeibe mélyed, még­pedig két törésvonal kereszteződésénél. A forrás felfakadásának tektonikai hasadék nyitott utat, amelyet a nagy erővel feltörő pataknyi karszt­forrás bővített forráskráterré. A forrásvíz hőmér­séklete május 13-án a felszínen 33,5 C°, 20 m mé­lyen 33,6 C° volt, május 14-én pedig a felszínen 33,2 C°, 25 m mélységben 33,4 C° volt a krátervíz hőmérséklete Negretti—Zambra-féle maximum hőmérővel mérve. A vizsgálatok közben a levegő hőmérséklete 24,0—32,6 C° volt. A hévízi forrásvíz eredete még vitatott. Szádeczky-Kardoss Elemér (46, 47) vizsgálatai szerint a tó vize vadózus eredetű karsztvíz, mert erre utal a tó geológiai helyzetén kívül a tó tükré­nek a szomszédos területekre megállapított karszt­víztükrével azonos magassága, a forrás roppant vízbősége és a tóvíz kémiai összetételének teljes azonossága a Dunántúli Középhegység bővizű, tehát legtisztább egyéb karsztforrásainak vizével. A mélységi vizek hatnak a szomszédos karszt­vizekre úgy, hogy azokat felmelegítik. A hévízi forrás vize is felmelegített karsztvíz. Pávai Vajna Ferenc (48) tapasztalata alapján (pl. a hévízi volt pénzügyi üdülő artézi kútjánál) a termális vizek ' és a karsztvizek megjelennek egymás mellett ugyanabban a hegységben, de egy emelettel fel­jebb úgy, hogy még porózus homok és kavics­rétegben sem keverednek. Darnay íDornyay) Béla (49, 50), Leél-össy Sándor (51) és Venkovits István (52) által felkutatott hévforrásnyomok a Keszthelyi hegységben valószínűsítik azt a fel­tevést, hogy a hévízi tó forráskráteréből — leg­8'a'je' <v'so' io' 12 T3Z d <r\ u UJ f tr& .v Z3 5 üpcT í] J] <d 35 méter e c-S~ie 3. ábra. A hévízi tó forráskráteréből való feljövetelkor a búvár várakozási időtartama. alább a keletkezésekor — juvenilis eredetű ter­mális víz tört fel. Papp Ferenc (53, 54) a hévízi for­rást ,,vegyesvizű"-nek nevezi, mert a karsztvíz mélyebb szintekből feltörő vízzel keveredve me­legebb, mint az egyéb karsztvizek. Schmidt E. Róbert (57) geomechanikai vizsgálatai szerint karsz­tos hévíz forrásaink — így a hévízi tó forrása is — ÉNy—DK irányú haránttörések mentén fa­kadnak. A hévízi termális vizű tó sajátságos hidrológiai viszonyairól a külföldi szakirodalom (55) is megemlékezik. II. Az 1953. évi búváros vizsgálat A helyszíni vizsgálatok előtt az 1908. évi búváros vizsgálatok tanulságait a búvárok veze­tője, Ugray Károly, valamint Kiss Gyula ós Polcz István búvárok jelenlétében megbeszéltük és az esetleg felmerülő nehézségeket megvitattuk. Az alapos előkészítés eredménye volt, hogy bár április 6—14 között 22 merülés történt és ebből 12 eset­ben a forráskráter fenekén végeztek vizsgálatokat a búvárok, a legkisebb baleset sem történt. Az öltöztetési ós szerelési munkát Hanoi József szak­értelemmel végezte. A búvárismeretekre vonatkozóan Ugray Ká­rolynak (56) a hévízi vizsgálatok után megjelent könyve ad szakszerű felvilágosítást. A kiemel­kedő búvárteljesítmények között a könyv meg­emlékezik a hévízi tó fenékrészének felderítéséről is, mint a maga nemében páratlanul érdekes és a búvárkodás történetében alig előforduló munká­ról. A szerző felsorolja a nehézségeket és meg­említi, hogy a búvárok teljesítménye nemcsak egyéni, hanem magyarországi mélységrekordnak is

Next

/
Oldalképek
Tartalom