Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

5-6. szám - Cziráky József: A hévizi tó forráskráterének búváros vizsgálata

5Jf Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 5—6. sz. Kivonatok. BALNEOLOGJ A Hazánk egyik balneológiai kincsének, a hóvizi tónak részletes vizsgálatára került sor az elmúlt évben. Búvárok szálltak le a tóba, hogy a forráskráter eddig ismeretlen adatait felderítsék. A vizsgálatok, amelyeket a szerző ismertet, alapját képezték azoknak a műszaki munkálatoknak, amelyek a hóvizi forrás védelmére és jobb kihasználására ebben az évben megindulnak. A hévizi tó forráskráterének búváros vizsgálata * C Z ÍR k K Y JÓZSEF A Magyar Tudományos Akadémia Hidrológiai Főbizottságának Vízellátási és Gyógyvíz Szakbizottsága 1952. május 24-én megbeszélést tartott, melyen a hévizi tó rendezésével és az ott létesítendő újabb építmények tervezésével kapcsolatosan geológiai, hidrológiai és kémiai tudományos előkészítő vizsgálatok elvégzését javasolta. A hidrológiai kutatások között szerepelt a tómeder felmérése és ezzel kapcsolatban a tó forráskráterének vizsgálata. Az Egészségügyi Minisztérium anyagilag támogatta a tudományos kutatást és az Országos Reuma és Fürdőügyi Intézet keretében működő Országos Balneológiai Kutató Intézet munkatársai a Közúti Hídfenntartási Vállalat búvárai és a hévízi gyógyfürdőkórház dolgozói segítségével a tó forráskráterének vizsgálatát 1953. április 6—14 között elvégezték. I. Korábbi vizsgálatok, adatok Hévíz gyógyfürdőnek, valamint a fürdő alapját képező és világviszonylatban is ritkán előforduló termális vizű tónak elég gazdag irodalma van. Dornyay Béla (1) 1941-ben megjelent munkájában 61 Hévízről szóló művet sorol fel, ezt Pöltzel Jenő (2) további 100 művel egészíti ki. Ezeken kívül a szerző még 71 Hévízről szóló, illetve róla megemlékező művet gyűjtött össze. Természetesen az eddig összegyűjtött 232 művet tartalmazó hévízi irodalom sem teljes, hanem további kiegészítésre szorul. Már 1769-ben Sláby nevű zalamegyei orvos értekezést írt a hévízi tó gyógyvizének faj súlyáról. A tó vizének hőmérsékletére vonatkozó legrégebbi adatokat Windisch, K. G. (3) és Korabinsky, J. M. (4) 1780—1786. évekből származó leírása közli. A tó vizének hőmérséklete 32 R° (40 C

c) mindkét szerző szerint. A tó mélysége Korabinsky megállapítása alapján 60 öl (113,8 m). Az első magyarnyelvű, Hévízről szóló ismertetést Babocsay József (5) orvos 1795-ben írta. Mérése szerint a tó vizének hőmérséklete 1794 május végén ,,29 Gradusig ért el", vagyis 36,2 C°-ig emelkedett. Heller, J. F. (6) 1857-ben először vegyelemezte a tó vizét. Megfigyelte, hogy a forrásvíz 26,4 R° (33,0 C°) hőmérsékletű a forrás felett és ugyanannyi 6 m mélységben is. Értekezé*A Magyar Hidrológiai Társaság Balneológiai Szakosztályának 1953. évi május hó 12-én tartott ülésén elhangzott előadás. Az országos Balneológiai Kutató Intézet Hidrogeológiai Osztályának közleménye. Az Intézet vezetője : Sehulhof Ödön, az Osztály vezetője : Papp Ferenc. sében a tavat vízvulkánnak nevezte, melynek krátere a főforrás. Wachtel, D. (7) 1859-ben Hévízzel kapcsolatban megemlíti, hogy a főforrás egyes közlések szerint feneketlen, mások szerint 100, a legújabb mérések szerint azonban csak 18 öl (34,2 m) mély. A tó vizének hőmérséklete 22—26 R° (27,5—32,5 C°). Hunfalvy János (8) 1865-ben megjelent könyvében leírja, hogy a keszthelyi Hévíz főforrása 108 láb (34,13 m) mélységben van. Eckert, J. F. (9) orvos is közli 1864-ben, hogy a tó a monda szerint feneketlen és a Fertőtóval összeköttetésben van. Mérések alapján 18 öl, Örerny szerint 19 öl (36,0 m) mély. A forrásvíz hőmérséklete 29 R° (36,3 C°), a 'tóvízé pedig 27—28 R° (33,7—35,0 C°). Singer, B. (10) orvos Hévíz termális vizéről 1872-ben írott munkájában összefoglalja a tóra vonatkozó addigi ismereteket. Megemlíti, hogy a forrás egy tölcséralakú nyílásból tör fel, mely még nincs kikutatva. Megemlékezik egy új forrásról is, mely a tótól É-i irányban keletkezett a felette lévő talaj besüllyedése által. Véleménye szerint ez a főforrással kétségtelenül összeköttetésben van. A forrásvíz hőmérsékletét néhány hüvelykkel a vízszín alatt márciusban + 8 R° (10 C°) levegőhőmérsékletnél 22,5 R° (28,1 C°) melegnek mérte. A forráskráterből szivattyú segítségével 12 öl (22,8 m) mélységből vett vízmintát és ez 24,0—24,5 R° (30,0—31,3 C°) hőfokú volt. Hévíz környékének geológiai viszonyait Böckh nyomán ismerteti. Számítások szerint a forrás vize legalább 2000 láb (615 m) mélyről tör fel. Hanny Ödön (11) fürdőorvos megfigyelése alapján 1890 körül a tó vizének hőmérséklete 26—29 R° (32,5—36,3 C°) között ingadozott, de a téli hónapokban sem szállt 18 R° (23 C°) alá. A forrás és a tó szélén végzett hőmérsékletmérések eredményeként a két hely között 0,3—0,4 C° különbség mutatkozott. Hencz Antal (12) 1864—69. években tervszerűen felmérte a hévizi tó mélységi viszonyait. Az általa készített helyszínrajz a keszthelyi Balatoni Múzeumban megtekinthető. Cikkében leírja, hogy a felmérés célja az új fürdőház legalkalmasabb ponton való elhelyezése volt. A vízmélységet kötelek kifeszítése által meghatározott irányban, vasgolyó leeresztésével mérte. A forráskráterről megállapítja, hogy tölcsér alakú, fala a D-i oldalon egészen függőleges sziklafal, az É-i oldal mintegy 45 fok alatt lejtő korpatömeg, két másik oldala pedig többé-kevésbbé meredek. A mérhető legnagyobb mélység 43 m volt. Az említett izobátos helyszínrajzon kívül Hencz Antal készített egy ÉNY—DK irányú metszetet (1. ábra) is a forráskráterről. A forrás leírásakor megemlíti,