Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

5-6. szám - Szabó Pál Zoltán: A mecseki karsztvíz egészségügyi védelme

221f Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 5—6. sz. Szabó P. Z.: Mecseki karsztvíz nak a közfogyasztásból történő kivonását, a Tettye vízgyűjtőjének jobb egészségügyi védelmét és emellett a tettyei víz állandó klórozását. A golyvás tünetek megszüntetésére pedig szükségesnek látszik a hálózatba táplált karsztvíz jódozása. Ezeken a feladatokon kívül természetesen elsődleges szempont a megfelelő mennyiségű ivóvíz biztosítása. * A két előadás után több hozzászólás hangzott el, melyek újabb szempontokat emeltek ki a pécsi vízellátással kapcsolatos egészségügyi problémák közül. Ezekből az alábbiakban közlünk néhányat. Hozzászólások : Dr. Horváth Mihály : A pécsi ivóvíz strumigén hatása Először 1947 júniusában számoltunk be Hal főorvossal együtt arról, hogy a pécsi iskoláskori golyvások sajátos helyrajzi megoszlást mutatnak, ugyanis lakóhelyük megoszlása szoros kapcsolatban van Pécs ivóvíz-ellátásával. Éppen ezért szabadjon mindenekelőtt Pécs bonyolult ívóvíz-ellátását a magam részéről is ismertetni. Pécs vízellátását számos forrás biztosítja, ezek azonban két egységes csoportba oszthatók : a tortyogói és a karsztos források csoportjára. A tortyogói vizet villamoserővel szállítják a városba, ami nagyobb üzemköltséget igényel és így a tettyeihez képest meglehetősen drága. Ezért a torgyogói vizet csupán pótlásra használják, éspedig Pées déli városrészein, a tettyei vízzel való keverés után. A másik forráscsoportot, az ú. n. karsztos források képezik, amelyek vizüket a Mecsek vízgyűjtő-medencéjéből nyerik. Ezt a karsztos vizet tartalmazza az a Pécs alá mélyen lenyúló szarmata mészkőréteg is, ahova a fúrásoknak le kell érni, ha vizet akarunk nyerni. Ez a magyarázata annak, hogy a város területén fúrt artézi kutak vizének kémiai összetétele kb. megegyezik a tettyei források vízének kémiai összetételével, amint azt az alábbi táblázat is mutatja. (A meghatározásokat Papp Szilárd dr. végezte.) térképre vetítettük, kiderült, hogy a golyvások túlnyomó része karsztos vízterületen lakik. Ezután a tortyogói vízterületen található golyvások lakóviszonyainak pontosabban utána nézve kiderült, hogy az ittlakó kevés golyvás is azelőtt golyvás területen lakott ós golyvája is ezen a golyvás területen keletkezett. Ha ezek számát levontuk a tortyogói területen belül talált golyvások számából, kiderült, hogy a tortyogói vízterületen belül található gyermekeknek kb. csupán 1%-a volt golyvás, az összes többi golyvás a karsztos jellegű tettyei vízterületre, illetőleg az ugyancsak karsztos jellegű artézi kutak környékére esik. Ha ezeken a területeken található golyvások számát viszonyítjuk az ugyancsak ezeken a területeken átvizsgált és nem golyvás gyermekek számához, kiderül, hogy a tortyogói területen lévő 1%-os golyvásodáshoz képest, a golyvásodás mértéke itt 40%. Ez a tény kétségtelenül igazolja, hogy a tettyei karsztos jellegű ivóvíz biztosan strumigén, a tortyogói pedig nem strumigén. Ezt igazolja az újszülöttkori golyvások lakóhelyének megoszlása is. 1950-ben a pécsi szülészeti klinikán 254 golyvást találtunk 1050 újszülött közt, ami 24,4%-nak felel meg. Az észlelt golyvások közül 80 volt pécsi, ami 601 pécsi eredésű szülésre vonatkoztatva 13,3%os golyvásodásnak felel meg. Ezek lakóhelyét térképre vetítve azt találjuk, hogy közülük 69 (86,2%) lakik a karsztos strumigén vízterületen és csak 11 (13,8%) a nem strumigén tortyogói területen. Egy következő bizonyíték a karsztos terület strumigén jellegére a következő : Átvizsgálva a pécsi vízvezetéki hálózattól függetlenül vizet szolgáltató Hunutcai kútnak környékét, összesen 3 utca lakosságát, azt találtuk, hogy a golyvásodás mértéke itt 48,3%, ugyanis 118 lakos közül 57 volt golyvás. A Hun-utcai kút vízének összetétele lényegében megegyezik a tettyei források vizének kémiai összetételével. Negyedik bizonyíték : Olyan egyének golyvája, akik korábban tettyei területen laktak, jódozás nélkül is elmúlt, vagy jelentékenyen csökkent, ha tettyei területről tortyogói területre mentek lakni, vagy tortyogói vizet használtak. Összesen 66 ilyen spontán gyógyulási esetet észleltünk. Ez a jelenség nem új a golyvaendémiák történetében, hiszen ismertek esetek, ahol egész falvak CaO MgO Jód Fluor Tettye II. forrás 199,5 mg/l 17,8 mg/l 1.5 j/1 0,15 mg/l Hun-u. forrás 249,9 mg/l 47,17 mg/l 1.8 j/1 0,14 mg/l Basamalom-u. forrás 224,5 mg/l 40,0 mg/l 2,0 j/1 0,13 mg/l Tortyogói víz 112,5 mg/l 4,5 j/1 0,3 mg/l Az északi városrészeket a karsztos jellegű tettyei víz látja el, csupán nagy szárazság idején van szükség a tettyei viz pótlására tortyogói vízzel. A déli városrészek kevert vizet kapnak. Azonban tudnunk kell azt, hogy a keverés aránya változik. Télen, amikor bőséges csapadék folytán a karszt-vizek mennyisége megnövekszik, csak kevés tortyogói víz-pótlásra van szükség, ezért a kevert víz nagyobb része tavasszal tettyei víz. Nyáron viszont a tettyei források elapadása miatt a lenti városrészekben csaknem tiszta tortyogói vízszolgáltatás van. 18 év statisztikája alapján a déli városrészekben a víz keverési aránya az egyes hónapokban olyan módon változik, hogy abban a tettyei víz szeptember-októberben 4—4, ezzel szemben márciusban 71, áprilisban pedig 61%-ban szerepel. Azonban tudnunk kell továbbá azt is, hogy nagy szárazság idején a tortyogói vízterületen belül fúrt artézi kutakat (Megyeri-úti Balokányi) is üzembehelyezik, úgyhogy a kutakat környékező utcák lakossága a nagy szárazság idején a tortyogói területen belül is ezen strumigén kutak vizét kénytelen használni. 1946—47-ben 4140 gyermeket vizsgáltunk át. Ezek között 1155 volt a golyvás, tehát az összes gyermek 27,9%-a. Amikor ezek lakóhelyét a vízhálózati golyvaendémiája szűnt meg vízvezeték kiépülésével, illetőleg más, nem golyvás falvak vizének odavezetésével. A fentiekkel tehát ismételten bizonyítottuk, hogy a pécsi golyvaendémia a karsztos jellegű ivóvízzel szoros kapcsolatban van. Ha megnézzük a pécsi ivóvizek kémiai összetételét, elsősorban jód-, kalcium- és fklórtartalmát, mint olyan tényezőket, melyek a kórokkal kapcsolatban szóba jöhetnek, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a tettyei víz jódtartalma háromszor olyan kevés (1,5 j/1), kalciumtartalma pedig kb. kétszer olyan sok (200 mg/l), mintha tortyogói vízé. Tekintettel arra, hogy az ivóvíz jódtartalma általában jelzője a talaj jódtartalmának, feltételezhető, liogy a Pécs környéki talaj és a rajta termő növények, illetőleg élelmiszerek jódtartalma is kisebb mértékű a kívántnál, illetőleg kalciumtartalma annál nagyobb mértékű. Különben már Zahoranszky és Scheffer is megállapították azt, hogy a pécsi talaj jódtartalma alacsonyabb a kívántnál. Ismerve a kalciumfeleslegnek strumigén hatását, illetőleg a fokozott kalcium-bevitelnek a jódszüksógletet fokozó hatását, az is nyilvánvalóvá válik, hogy a már említett jódhiány mellett a víznek, illetőleg az élelmiszernek erősen meszes jellege a jódszüksógletet még