Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

5-6. szám - Dr. Kessler Hubert: A karsztból tartósan kitermelhető vízmennyiség és a beszivárgási százalék megállapítása

Kivonatok Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 3—4. sz. 221 bői jelenleg 80 rrr'/perc vízmennyiséget emelnek, míg a többit eltömték. (85,5%). Számszerűleg az évente emelt vízmennyiség értéke a dorogi szénmedencében: 40 000 000 m

3/év. A reálisan felmért külszíni karszt-terület ugyanezen a művelési területen nem haladja meg az 5—6 km- értéket. Ha most 600 mm évi csapadékmagassággal számolunk, s elfogadjuk a beszivárgási százalék középértékét 30%-ot, úgy a beszivárgó vízmennyiség évi értéke: 5 OQO 000 . 0,18 = 900 000 m

;

i/év. Növeljük meg ezt az értéket a háromszorosára, akkor sem találunk magyarázatot, illetve összefüggést az emelt vízmennyiség és a beszivárgott vízmennyiség között Egyedüli magyarázat a Magyar Középhegység teljes egeszére kiterjedő karsztvíz-rendszer szerves öszszefüggésében van. Ily szemléletből kell értékelni kutatásainkat. Megemlítem, hogy a dorogi területen az emelt vízhozam tajlagos értéke 5 km

2 terület alapján 29 lát/sec/km

2 ami az előzőkben közölt értékeknek a többszöröse. Felvetődik a kérdés, helyes-e a karsztvizek fokozott igény De vetele. Igenis helyes és ezt igazolja a dorogi egyik karsztvízdiagramm is. Alig okozott 2 m ingadozásnál nagyobb értéket a közeli vízmérőállomásokon egy 43—68 m'/perc nagyságú vizbetöres. A vizszintcsökkenésre vonatkozólag megjegyezem, hogy az eves- csapadékmennyiség okozta ingadozástól függetlenül például a dorogi medencében emelt évi 40 000 000 m" vízmennyiség ellenére is alig 2—4 m vízszintsüllyedés következett be. A kérdés korántsem tekinthető lezártnak. Folytatni kell a kutatást, az adatok összegyűjtését és értékelését, hogy minél fokozottabban tehessünk eleget népgazdaságunk e téren jelentkező igényeinek. Vigh Gyula: Az elmúlt években óriási vízigényekkel léptünk fel a karszttal szemben. Azt hittük, hogy bárhol megcsapolható az tetszés szerinti mértékben s csak a megindult feltárási munkák mutatták meg azt, hogy minden karsztterületről is csak bizonyos meghatározott mennyiségű víz vehető ki. Hogy mennyi? Az a karszt természetétől, jellegétől függ. Ezt a kivehető vízmennyiséget régóta igyekeztek számítás útján is meghatározni, sajnos, nem sok gyakorlati eredménnyel. A hozamot már csak a feltárást követő szivattyúzások révén tudtuk megállapítani, ami azonban csak a pillanatnyi helyzetről adott felvilágosítást, a várható változást nem mutatta. Ezért volt nehéz valamely meghatározott vízigényű ipartelepet karsztvízre telepíteni, illetőleg túl kellett méretezni a kivételi művet. Ugyanez a helyzet a karsztforrások igénybevételénél is. Itt sem tudtunk semmi határozott választ adni a minimális hozamot illetőleg, különösen, ha nem voltak visszamenő mérési sorozataink. Ezt a problémát tette tanulmánya tárgyává Kessler Hubert előadó kartársunk és a felszabadulás óta eltelt évek során végzett vizsgálatai révén sikerült a források vízhozamát befolyásoló, irányító beszivárgási százalék kiszámítására olyan eljárást kidolgozni, amelynek segítségével — kellő mérési adatok birtokában — néhány százalék hibahatáron belül kiszámítható az, hogy az egyes karszforrásoknak -mi a valószínűen kivehető vízhozama. Igen érdekesek azok az adatok, amelyeket a Mecsek- és a Büfck-hegység forrásaival kapcsolatban ismertetett. Gyakorlati szempontból föl sem mérhető annak jelentősége, hogy a beszivárgási százalék segítségével kiszámítható egy-egy forrás vízgyűjtőterületének nagysága, a mértékadó csapadék ismeretében a forrás várható vízhozama s annak ingadozása. Nagyjelentőségű az a megállapítás is, hogy a mértékadó csapadékszázalék segítségével magyarázatot kapunk arra az- ellentmondásra, amely abban mutatkozik, hogy kisebb átlagos csapadék mellett a források hozama nagyobb lelhet, mint. lényegesen nagyobb csapadékú időben. Ennek a megállapításnak segélyével elkerülhetjük azt, hogy a kisebb csapadék mellett kedvező beszivárgási viszonyok következtében megemelkedett forráshozamot mint normális körülményt vegyük számításba és az átlagnál nagyobb hozamra tervezzünk. Igen jelentős eredménye Kessler Hubert kartársnak az, hogy a beszivárgási százalék és a csapadékviszonyok ismeretében viszonylag rövid mérési idő alatt megállapította a Bükk fennsík forrásaival kapcsolatban azt, hogy a fennsík letörésénél fakadó forrásokban a fennsíkon beszivárgott víz megjelenik. Végül gyakorlati szempontból igen fontos és megszívlelendő az a megállapítása, hogy egy karsztból a vízkészlet apasztása nélkül csak annyi víz vehető ki,, mint amennyi a vízgyűjtő területén beszivárgott a csapadékból és a nagy távolságokból való utánpótlás nem minden karsztterületen van meg. Megszívlelendő az a figyelmeztetése is, hogy vízgazdálkodási szempontból akkor járunk el helyesen, ha a mesterséges karsztvíztermelésnek csak a természetes forráshozamokat kiegyenlítő szerepet szánunk. Ez azt jelenti, hogy a karsztban tározott vízhez csak kisvízhozam idejében nyúlunk és csak kölcsön vesszük ki a többletet. Ez a hiány a kedvező csapadékeloszlású időben beszivárgott többletvízből pótlódik s a nagyobb hozamnál csak a természetes kifolyásban jelentkező vizet használjuk fel. így meg tudjuk tartani a karsztvíziháztartás egyensúlyát. Még csak egy kérdésem volna Kessler Hubert kartársunkhoz. Vájjon a Jefolyási tényezőt, amely sokban befolyásolja a beszivárgási százalékot, figyelembe vette-e, vagy elhanyagolta azért, mert hiszen ugyanazoknak a változóknak a függvénye az is, mint beszivárgási százalék. Végül gratulálok eredményeihez és kérem, hogy folytassa a Vízgazdálkodási Tudomány Kutató Intézet keretében vizsgálatait tovább, mert még sok hasznát láthatjuk eredményeinek gyakorlati karsztvízkutatásainkban. Szabó Pál Zoltán: A tartósan kitermelhető karsztvízmennyiség meghatározásának kérdését Kessler Hubert többek között a. pécsi tettyei karsztforrás mintegy 5 km

2-ére tehető víz-, területének csapadékával kapcsolatban tárgyalta. Meg állapította, hogy a kifolyó vízmennyiség arányos e vízgyűjtőterülettel. Ez teljes mértékben elfogadható. Ami a tartósan kitermelhető vízmennyiséget illeti, ez inkább a tettyei karsztakna egyenletes vízhozamának növelésével kapcsolatban vizsgálandó. Amíg a magaskarszt vize természeténél fogva tartósan nem termelhető ki, addig a mélykarsztvíz, illetve a sekélykarsztvíz valóban tartósan hasznosítható. Ezzel szoros összefüggésben van a vízválasztó kérdése. A felszíni vízválasztót nem követi a mélyszinti vízválasztó. Ez a mélyben rejlő vízválasztó nagyjában a Lapis környékén lehet. Fontos azonban tudnunk, hogy a Lapisnál a vízválasztó nem a mélyben rej lő és vizet rekesztő idegen képződmény, hanem magában a mészkőben feltételezett magasabb szint jellegzetessége. Milyen szintről lehet szó? A mecseki karszt morfológiája arról tanúskodik, hogy a hegység elkarsztosodása nem egységes mértékű. Ennek nemcsak az az oka, hogy a mészkő is különfélekép reagál az oldó hatásokra, hanem hogy a földtörténetileg régebbi tönkös felület hosszabb időn keresztül volt kitéve a vizek pusztító munkájának és magasabb fekvésénél fogva az üregesedésnek, mint azok a felületek, melyek csak egészen friss kiemelkedések. Ezekben az üregesedés még nem fejődhetett ki. Valószínű a karsztvízválasztó is ennek a körülménynek a bélyegét viseli magán. A lapisi területen túl, az északra fekvő karsztos terület dolinákkal, uvalákkal és víznyelőkkel jelenik meg előttünk, míg a Lapistól Pécs felé eső és elég nagy mértékben vízzáró képződmények közé zárt magasabbra emelt mészkőösszlet elkarsztosodása még csak kezdetleges. Dolinák, uvalák és víz-