Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

3-4. szám - Hidrológiai Hiírek

18Jf Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 3—4. sz. Almássy B.: A Csőszpusztai Állami Gazdaság vízellátása A forrásfoglalás és egyéb berendezéseik mellett azonban meg: kell még néhány teendőt és szempontot említeni. 1. Nem szabad elmulasztani a terület hidrológi ai-li i drográif iai rendezését, értve ezalatt a felszíni lefolyást befolyásoló tényezők, időszakos medrek, vízmosások s z ömmel tartását, illetőleg a fásítás és erdőgazdálkodás tervének olyan irányú összeállítását, hogy a felszíni vizek elfolyása, szabályozva legyen. Ez a munka a gazdaság feladata az erdészettel együttműködve. 2. A meglévő csőszpusztai víztorony nagy befogadóképessége (200 m

3) a tervezett kapacitás mellett nincs kihasználva. Ez indokolttá teszi azt, hogy további rendszeres kutatásokkal újabb víznyerésre alkalmas helyeket tárjanak fel, melyre a lehetőségek megvannak pl. a csiklingi forrás csoportnál, az Almakút-völgyben stb. Ezek bekapcsolása lehetővé tenné, hogy a felső víztoronyra további fogyasztók is kapcsolhatók legyenek (pl. Tés község). A Csőszpusztai Állami Gazdaság vízellátásának régóta vajúdó kérdését a fentiek szerint meg lehet oldani. A szükséges befektetési költségek — a mellett, hogy a gazdaság értékét a vízellátás megoldása nagymértékben megemeli — hamarosan megtérülnének, mert jelenleg is igen tetemes összegeket költenek a víz szállítására. A Csőpusztán lévő tárolótó vize egészségtelen, s bár kavicsszűrőn keresztül kerül felhasználásra, kellemetlen szagú, emberi élvezetre pedig egyáltalán nem alkalmas. Az inotapusztai forrás bekapcsolásával nemcsak Csőszpuszta jutna megfelelő minőségű ivóvízhez, hanem a gazdaság inotapusztai majorja is biztosítva lenne a zárt foglalás segítségéivel ivóvizének fertőződése ellen. A munkát, mely >a Budapesti Műszaki Egyetem Ásvány- és Földtani Tanszékén készült, dr. Papp Ferenc egyetemi tanár irányította. Rajta kívül Horváth József adjunktusnak tartozom közreműködéséért köszönettel. Hidrológiai Hírek Rovatvezető: Almássy B. Felmerült az a gondolat, hogy hasznos lenne, ha a Hidrológiai Közlönyben megjelennének azok a hírek és események, melyek érdekelhetnek mindenkit, aki a hidrológiával, vagy annak rokontudományaival foglalkozik. Ezt a feladatot szeretné betölteni most indítót rovatunk. Célunk az, hogy a közérdeklődésre számot tartó eseményekről, egy-egy sikeres vízfeltárási munkáról, fontosabb évfordulókról, a szakterületünkön történő nemzetközi tudományos megmozdulásokról, a hidrológiai kutatókat érdeklő érdekesebb időjárási eseményről stb. olvasóink tudomást szerezzenek néhány soros, rövid híradás formájában. Kitűzött feladatunkat azonban csak akkor tudjuk betölteni, ha a tudományos és gyakorlati életben működő kartársaink egyaránt hozzájárulnak munkaterületükről származó, közérdekű híranyaggal ahhoz, hogy rovatunk értékes és változatos legyen. Az ő segítségüket és bírálataikat, javaslataikat kérve, indítjuk útjára a „Hidrológiai Hírek"-et, remélve, hogy ezzel is előmozdítjuk a szakterületünkön annyira fontos együttműködés ügyét. Rovatvezető. Schafarzik Ferenc geológus, műegyetemi tanár születésének 100 éves évfordulója volt március 20-án. Schafarzik Ferenc a hazai műszaki földtan megalapítója. Hidrogeológiai munkássága kiterjedt a budapesti meleg gyógyforrásoknak, a hajdúszoboszlói, herkulesfürdői és szovátaí gyógyvíz előfordulásoknak a vizsgálatára, a Duna geológiai múltjának tisztázására. A Hidrológiai Közlöny első köteteinek sajtó alá rendezésében és a Hidrológiai Társaság elődjének, a Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályának megszervezésében elévülhetetlen érdemei vannak. A Műszaki Egyetem Ásvány- és Földtani Tanszékén működő Forráskutató Osztály Schafarzik Ferenc törekvéseinek a képviselője. P. F. * Escande Léont, a toulousei műegyetem neves hidra ulikus-professzorát a francia tudományos akadémia nagyjává választották. Escande professzor széleskörű munkásságának eredményeit gerebek méretezésével, bukógátak tervezésével és főként modellkísérlet} kérdésekkel kapcsolatban a magyar hidraulikusok is nagy haszonnal értékesítették. L. W. * Gyopárosfűrdőn új gyógyvizet szolgáltató mélyfúrású kút létesült. A forráskutató osztály által javasolt mélyfúrást, melynek helyét az Állami Földtani Intézet jelölte ki, 1953. május 12-én kezdték meg, s az szeptember 19. óta ad vizet. A kút mélysége 510,35 m s a terepszint magasságában szabad kifolyásnál 1300 liter/perc vizet szolgáltat. A víz hőfoka 40,5 C°, 25 C° levegő hőmérséklet mellett. Az OKI vizsgálati adatai szerint: „a magas hidrogén és vastartalom gyógyvíz célokra alkalmassá teszi." Az új kút megadja a biztos alapot Gyopárosfürdő korszerű fejlesztéséhez, s így nagymértékben járul hozzá a dél Tiszántúl többszázezer dolgozójának üdültetéséhez. Az új kút adatait részletesen ismertették a Magyar Hidrológiai Társaság Balneológiai Szakosztályának előadó ülésén 1954. február 16-án Hézer Béla: „Gyopárosfürdő fejlesztési terve" és Schmidt Elígíusz Róbert dr.: „A gyopárosfürdői új artézi kút hidrológiai viszonyai" című előadásukban. A. B, * Miskolcon új hévizet adó mélyfúrás létesült. A kút a miskolci főpályaudvar közelében lévő strandfürdőt látja el vízzel. Mélysége 633 m. A víz triász mészkőből fakad. Hőfoka 42 C° 5 C° levegőhőmérsékletnél. A vízhozam 276 liter/perc. A. B. * Kitisztították a budapesti Császárfürdő Nádorforrását. A forrás a régi adatok szerint 61 C° hőmérsékletű vizet adott. A 31 C° hőmérsékletűre lecsökkent víz hőfoka a munkák befejeztével háromnapos tisztító szivattyúzás után 42 C°-ra emelkedett. A. B.