Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

3-4. szám - Dr. Bolberitz Károly: A fürdővizek szennyezettségének mértéke és a medencék vízellátása

lJfO Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 3—4. sz. A tanulmány a szennyeződési szám alapján olyan normatívákat kíván megállapítani, amelyeknek segítségével uszodák és sport-fürdők szennyeződésének megállapítása és a vízcsere szükséges időpontjának meghatározása lehetővé válik. A felállított elvek a fürdők üzemeltetése szempontjából igen jelentősek. A fürdővizek szennyezettségének mértéke és a medencék vízellátása* DR. BOLBERITZ KÁROLY A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából végzett fürdővízvizsgálatok során sikerült megállapítani, hogy a fürdővizek szennyezettségének mértéke, ill. ennek előhaladása a fürdőt tápláló ú. n. befolyó víz és a használatban lévő, vagy az elfolyó, túlfolyó víz összehasonlító kémiai vizsgálatával meghatározható. A nagyszámú összehasonlító vizsgálat alapján sikerült egy ú. n. szennyeződési számot szerkeszteni, mely a bakteriológiai vizsgálatok eredményeivel összhangban meglehetősen hűen képes a fürdővizek szennyeződési fokát ábrázolni. Az eddig elvégzett vizsgálatok immár lehetőséget nyújthatnának arra, hogy leszűrjük belőlük azt, milyen követelményekkel lépjünk fel a kémiai vizsgálatok alapján a jónak, vagy elfogadhatónak minősíthető fürdőkkel szemben, ill. milyen esetekben nyilvánítsuk a fürdőt kifogásolandónak, esetleg veszélyesnek. A feladat az volna tehát, hogy megállapítsuk a különböző fürdőtípusoknál végzett vizsgálatok eredményei alapján azt, hogy egy fürdőző átlagosan mily mértékben szennyezi a befolyó vizet, vagy mily mértékben növeli annak már meglévő szennyezettségét; ha ennek az adatnak birtokában vagyunk, úgy '•önkényesen felvéve egy bizonyos megengedhető szennyezettséget, könnyen kiszámítható az, hogy mekkora fürdővízmenViyiségnek kell egy fürdősoré jutnia, avagy fordítva, egy megbatározott medencetérfogat mellett mennyi a látogatóknak maximálisan megengedhető létszáma. Amilyen egyszerűnek látszik ez a feladat az •első pillanatban, éppe'n olyan nehéz a gyakorlati megoldása. A probléma megoldásához három adatra van szükségünk : 1. a látogatók számára, 2. a rendelkezésre álló vízmennyiségre és 3. az •egy ember által bevitt szennyezésre. Ezek bármelyikének pontos megfogása nem egyszerű feladat. Az első problémát a látogatók számának meghatározása jelenti. Mint ismeretes, a látogatók nem állandóan tartózkodnak a medence vizében ; a vízben tartózkodók száma a fürdőben tartózkodók számának csupán egy hányada, uszodákban nagyobb, strandfürdőkben kisebb, a reggeli és délutáni órákban kisebb, a déli órákban nagyobb. Ugyanígy' napsütéses időben többen és gyakrabban tartózkodnak a vízben, mint bűvös, felhős időben. Amennyiben a fürdő területén több medence van, ezek igénybevétele is igen eltérő * Közlemény az Országos Közegészségügyi Intézet vízügyi osztályáról. lehet. Mindez megmagyarázza azt, hogy lehetetlen volt a múltban elvégzett vizsgálatoknál a fürdővizeket szennyező fürdőzők számát pontosan megállapítani és ugyanígy normaképpen sem lehetséges megközelítésen túl, pontosan megadni a látogatóknak olyan meghatározott számát, mely pontosan a megengedett szennyezettséget idézné elő. Mindazonáltal, ha nem is lehet pontos számot meghatározni a fent említett nehezen megfogható tényezők miatt, mégis ha azonos módon értelmezzük a látogatók számát mind a norma megállapítására szolgáló vizsgálatoknál, mind a későbbi gyakorlatban, akkor ha nem is teljesen pontos, de gyakorlati követelményeket kielégítő adatokat nyerhetünk. A vizsgálatok helyszíni szemléje alkalmával a napi kiadott jegyek számából következtettünk a látogatók számára. A nagyszámú, eltérő jellegű fürdőből, két fürdési idény különböző időszakaiban, változó időjárási viszonyok mellett vett minták vizsgálati adataiból leszűrt eredmények bizonyítani látszanak azt, hogy a kiadott jegyek számát tekintve a látogatók számának, e számban oly átlag áll rendelkezésünkre, mely hasonló alapon napi átlagként a normákhoz felhasználható. Egy részletre azonban figyelemmel kell lenni. Ha egy fürdőnek több medencéje van és ezek látogatottsága nem arányos a térfogatukkal (általában a melegmedencék és a gyermekmedencék terhelése szokott kiugró nagy lenpi), akkor ebben az esetben feltétlenül szükséges közelítőleg meghatározni az igénybevételek arányát, mert az egyes medencék egymáshoz viszonyított nagyságát, ill. vízellátását ennek megfelelően kell előírni. Sokkal nehezebb probléma a rendelkezésre álló vízmennyiség és ezen belül a medencék vízfelfrissítésének számszerű megfogása. A fürdők ebből a szempontból — rendszerint a helyi vízellátási adottságoktól függően — a legváltozatosabb képet mutatják. Három módja van : 1. az időszakos teljes vízcsere (leeresztés — feltöltés), 2. a folyamatos vízcserélődés és 3. a körforgatás. Utóbbi kettőnél a víz felfrissítése folyamatosan megy végbe, de míg a 2.-nál friss vizet adagolunk a medencébe, addig a 3.-nál csupán megfelelő kezeléssel felújított vizet. A víz folyamatos betáplálása történhet éjjel-nappal megszakítás nélkül (felszökő, bővizű forrásoknál), többnyire azonban, a körforgatásnál pedig minden esetben, csak az üzemidő alatt végzik a betáplálást. A folyamatos vízcserélődésnél is szükség van időszakos leeresztésre a medencék kitisztítása és fertőtlenítése végett. A körforgó rendszernél ezenkívül a forgatott vízmennyi-