Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

3-4. szám - Mezősi József dr.–Donáth Éva: A Tisza és Maros oldott és lebegtetett anyagának vizsgálata

Mezősi—Donáth: Oldott és lebegtetett anyag vizsgálata Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 3—4. sz. 1J/.5 táik töménységét. A maximum a téli árvízhul­lám idején, február hó 25-én 580 mg/l volt. A nyáreleji tömén ységingadozás-változások nem annyira a vízállással, mint inkább az időjá­rási viszonyokkal függtek össze. Az őszi tö­ménység ingadozások kitűnően jelezték az egyes árhullámok megjelenését. Ebben az idő­szakban a töménység 500 mg/l-t alig ért el. A januári alacsony vízálláskor, valamint a nyári ugyancsak alacsony vízálláskor a homokos és iszapos frakció minden esetben nagyobb mennyiségű volt. A Maros lebegtetett hordalék szempont­jából is eltérő jellegű az összefolyás előtti Tiszától. Az 1951. évi vizsgálataink alkalmá­val megállapítottuk, hogy a Marosban ala­csony vízálláskor a homokos, magas vízállás­kor az iszapos és agyagos frakció játszik je­lentősebb szerepet. Az 1952-ben végzett vizs­gálataink alkalmával ez ismét beigazolódott, noha merőben eltérő vízállás viszonyok ural­kodtak, mint előző évben. 1951-ben ugyanis a tavaszi magas víz levonulása után az egész év folyamán, mind a Marosban, mind a Ti­szában alacsony volt a vízállás. 1952-ben a tavaszi árhullámokat követő nvári ala­csony vízállás aránylag rövid periódusú volt és az őszi esőzések megindulása után mindkét folyó oly mértékben megáradt, hogy a víz­állás megközelítette a tavaszi magas értéke­ket. A lebegtetett hordalék szemcseösszeté­tele a Marosban általában követte egész év­ben a vízszint-változásokat. Ennél a folyónál a töménység ingadozása sokkal nagyobb mér­tékű volt, mint a Tiszában Tápénál. A tö­ménységingadozás itt is kapcsolatos a víz­állás változással, egy-két esettől eltekintve pl. június hó vége és július hó eleje. Ekkor a Maros tavaszi árhulláma levonulóban volt, ennek ellenére a lebegtetett hordalék mennyi­sége 740 mg/l-t tett ki. Ezt itt is az .időjárás változással lehetett összefüggésbe hozni. A maximum a tavaszi nagy víz idejére esett. A mért időszakban március végén 1140 mg/l volt a töménység. A Tiszán Szegednél télen, — amikor hó­napokon keresztül alacsony vízállás uralko­dott, — a lebegtetett hordalék a homokos frakciót tartalmazta túlsúlyban, az iszapos részek kisebb, az agyagos részek minimális mennyisége mellett. Tavaszi áradáskor az iszapos és agyagos f rakciók növekedtek meg, az árhullám levonulása után, ellenben a ho­mokos frakció aránylag kisebb mennyiségben szerepelt, szemben az iszapos frakciók meg­növekedett mennyiségével. A Maros hozzá­folyása miatt a lebegtetett hordalék mennyi­sége igen tág határok között ingadozott, szemben a tápéi töiménységváltozással. A ma­ximum a tavaszi hirtelen áradáskor követke­zett be: április 1-én 1580 mg/1. Amikor azon­ban a magas víz tartóssá vált, a lebegtetett hordalék mennyisége hirtelen lecsökkent, néha még a 100 mg/l-t sem érte el. A tartós­alacsony vízállásnál a tápéi töménységhez hasonló lebegtetett hordalék mennyiséget ta­láltunk. Ekkor nem figyeltük meg a homokos frakció túlsúlyra jutását. A finomabb frakció tehát mindkét fo­lyóban magas vízálláskor jelentkezett. Ez magyarázható azzal, hogy ekkor a folyó az árterületen nagyobb mennyiségben lévő isza­pos és agyagos részeket mozgatta meg. Ala­sony vízállás esetén viszont, mikor relatíve nagyobb a folyó esése, a már kialakult folyó­mederbe aránylag kevés agyagos és iszapos rész jutott, ennek a mennyisége tehát mini­mális lett, viszont a nagyobb esés miatt a durvább fenékhordalék egy részét képes volt magával vinni . Mindhárom vízmintavételi hely lebeg­tetett hordalékát pipettás módszerrel szét­választottuk nyolc frakcióra. Ezekből magas és alacsony vízállásnál középértéket vontunk. Az eredményeket összegzőgörbén ábrázolva a következő képet kaptuk: Magas vízállásnál az összefolyás előtti Tisza összegzőgörbéje jól elkülönül a Marosé­tól. A két görbe szinte párhuzamosan fut, mu­tatva a két folyó különböző jellegét, illetve a Maros lebegtetett hordalékának durvább szemcseösszetételét. A Tisza szegedi szaka­szán jól mutatkozik a Maros hatása. Ennek következtében az összegzőgörbe az előző két görbe közé esett. (9. ábra.) 9. ábra Alacsony vízállásnál a tápéi görbe a Ti­sza nagyobb iszapmennyiségét mutatja, ezzel szemben a Marosnál a homokos frakció jutott túlsúlyra, emiatt a két- görbe keresztezi egy­mást. A Tisza szegedi szakaszán az összegző­görbe majdnem teljesen a Maros görbéjével halad párhuzamosan az iszap és a finomabb homok frakció szakaszon, míg a durvább ho­mokos rész nagy része közvetlenül a torkolat

Next

/
Oldalképek
Tartalom