Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)
3-4. szám - Mezősi József dr.–Donáth Éva: A Tisza és Maros oldott és lebegtetett anyagának vizsgálata
lJf.lf Hidrológiai Közlöny. 34. évi. 1954. 3—4. sz. Mezősi—Donáth: Oldott és lebegtetett anyag vizsgálata: Mindkét folyóban közel egyező értékeket adott. Középértékben magas vízállásnál a Tiszában Tápénál 8,28 mg/l 1, Szegednél 7,04 mg/l, a Marosban Deszknél 8,32 mg/l. Alacsony vízállásnál a Tiszában Tápénál 8,28 mg/l, Szegednél 8,16 mg/l, a Marosban Deszknél 8,20 mg/l. A nátriumio'n mennyisége egész év folyamán egy-két esettől eltekintve, magas és alacsony vízállásnál egyaránt a Marosban mindig több volt, mint a Tiszában. Alacsony vízállásnál az oldott só koncentráció megnövekedésével magasabb lett a nátrium ion tartalom is. A Marosban magas értékeket alacsony vízállás esetén találtunk, október hó 3-án'pl, 47,8 mg/l-t, október 17-én 49,4 mg/l-t. Kimutathatóan jól érvényesült a Maros hatása a Tiszában Szegednél, amennyiben a nátriumon tartalom csaknem minden esetben a tápéi és marosi érték közé esett. Maximumot szeptember 10-én (35,58 mg/1), Tápénál maximális értéket szeptember 8-án (32,35 mg/1) mértünk. A Jcáliumion a nátriumionnal arányosan változott, mennyisége azonban jóval ennek értéke alatt maradt. A Marosban, különösen a nyári és őszi hónapokban nőtt meg a mennyisége. A maximum is erre az időszakra esett: szeptemlber hó 5-én 6,52 mg/l, október 10-én 6,65 mg/l. Ugyanezen időszakban Tápénál szeptember hó 8-án 3,76 mg/l, október hó 6-án 2,71 mg/l. A káliumion ingadozása mindkét folyóban az egész év folyamám kis értékhatárok között történt, egy-két szélsőséges esettől eltekit ve, 2—4 mg/l között változott. A vasion (Fe mennyisége emelkedő árhullámokkal növekedett, alacsony vízállásnál kisebb volt. vasat a két folyó közel azonos mennyiségben tartalmazott. Alacsony vízállásnál 0.09—0,11 mg/l, magas vízállásnál 0.16—0,21 mg 1 volt a mért értékek közepe, A téli magas vízállás idején a Tiszában Tápénál men.nvisésre különösen felszaporodott, pl december 30-án 0,46 mg/l-t mértünk. A mangánion minden esetben igen ki? mennyiségben volt jelen. Csak ritkán tudtul qualitatíve kimutatni. Ez a minimális meny nyiség is inkább magas vízállásra volt jel lemző. A kloridion általában kétszeres mennyi ségben fordult elő a Marosban, mint a Tiszában Tápénál. Magas értéket kaptunk március folyamán, amikor a Maros árhulláma levonult, valamint a nyári árhulláin levonulása után. Ekkor érte el a maximumot is. Július 18-án 79,50 mg/l, március 21-én 68,10 mg/1 volt a mért érték. Az árhullám levonulása után mindkét esetben a folyóvíz kloridion tartalma lecsökkent. A nyári hónapokban mennyisége ismét lassan, fokozatosan emelkedett, ahogyan a koncentráció növekedett. A Tiszában Tápénál — két esetet kivéve — a kloridion tartalom kicsi volt, általában 10—20 mg/l körüli értéket kaptunk. Szegednél a kloridion tartalom mindig magasabb, mint Tápénál. Ez. a Maros magasabb NiaCl tartalmára vezethető vissza. A hidrakarbonátion mennyisége követi a kalciumion mennyiségi változását. Magas vízálláskor kicsi, alacsony vízálláskor magasabb értékű volt mindkét folyóban. Egész év folyamán a Tiszában volt több, a Marosban kevesebb. Ezek az értékek egész évben pár huzamosan futottak a vízállástól függően. A nyáreleji és nyári időszakban a hidrokarbonátion mennyisége fokozatosan emelkedett, A maximumot augusztus hó végén és szeptember hó elején érte el, éspedig a Tiszában Tápénál szeptember Ihó 8-án 201,30 mg/l, a Marosban szeptember hó 5-én 181,18 mg'l értékkel. A karbonátion a Marosban és Tápénál a Tiszában már júniusban megjelent, de alárendelten, Szegednél még kisebb szerepet játszott. Július hónapban mindhárom vízmintavételi helyen előfordult kisebb-nagyobb, átlagosan 2—4 mg/1 mennyiségben. Augusztus hó folyamán egyes esetekben 8—9 mg/l-ig is felszaporodott, különösen ia Tisza szegedi szakaszán. Szeptember hó folyamán ismét a minimumra csökkent, a Marosban pedig több esetiben teljesen hiányzott. A többi hónapban karbonátion egyik folyóban sem volt, A szulfátionra általában mindkét folyóban közel egyező értékeket kaptunk 30 mg/l körül. A Tiszáiban Tápénál legtöfbb július 28-án volt, 41,59 mg/l, míg a,Marosban a hóolvadásos árvíz levonulása után, március hó 14-én 60.17 mg/L A tavaszi árhullám levonulása után Tálpénál végig valamivel magasabb értékeket kaptunk, mint a Marosban. Az árhullámoknál a Maros szulífátion tartalma volt magasabb. Foszfátion mindkét folyóban igen kis mennviséerű, 0,1—0,2 mg-/l volt, inkább az őszi és téli hónapokban fordult elő ilyen mennyiségben. A lúgosság magas vízálláskor kisebb, alacsony vízálláskor nagyobb értékű mindkét folyóban, tehát nyáron mind a Tisza, mind a Maros nagyobb Mgosságot mutatott, A maximumot is nyáron, illetve ősszel érte el. Tiszában Tápénál szeptember 8-án 3,87, Marosban Deszknél szeptember 3-án 3.60. Egy-két esettől eltekintve a Tisza lúgossága a Marosé felett állt. Tartós magas vízállásnál a Tiszában Szegednél végig egyforma lúgosságoti mértünk (1,6). • Az összes keménység összefüggése a vízállással a lúgossághoz hasonlóan változott. Mindkét folyóba^ a keménységi értékek