Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

3-4. szám - Szesztay Károly: A grafikus korrelációvizsgálat néhány módszere

Kivonatok Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 1—2. sz. 9S HIDROLOGIA A hidrológia sokszor alkalmazott segédeszköze a korrelációszámítás. A hosszadalmas számítási módszereknél sokszor előnyösebbek a grafikus eljárások. A grafikus korrelációvizsgálat néhány módszere SZESZT A Y KÁROLY A hidrológiát néhány évtizeddel ezelőtt még világszerte a „taipaszalati tényezők tu­dományának" tekintették. Az exakt matema­tikai tárgyalásmódhoz szokott mérnöki gon­dolkodás sokáig tehetetlenül állott a légkör és a földfelszín sokrétű, változékony élletébe be­ágyazott hidrológiai problémák előtt. A zá­poresőből származó áirvízi vízhozam vizsgá­latánál Ogievszkij professzor — bár csak a legfontosabb tényezőkre kíván szorítkozni — tizennyolc változós egyenletet ír fel ([1]). A té­nyezők többsége (az esésviszonyok, a talaj vízáteresztőképessége, a növénytakaró, a me' dertározódási viszonyok stb.) még kisebb vízgyűjtőterületeken belül is jelentős eltéré­seket mutat és az évszakok váltakozásával vagy emberi beavatkozások következtében hónapról hónapra és évről évre is állandóan változik. Érthető tehát, hogy amikor a mű­szaki tudományok sok más ágazatában már fizikai okfejtésen (esetleg kísérletileg is el­lenőrzött. meggondolásokom) alapuló számítási és szerkesztési eljárások siettek a tervező és építő mérnök segítségére, a vízéfpítési gya­korlat mérnökei a hidrológiai feladatok meg­oldásánál csak meglehetősen primitív „ököl­szabályokra" és tapasztalati tényezőkre tá­maszkodhattak; sokszor teljesen 'helyi isme­reteire, tapasztalati érzékükre voltak utalva. Anyagi és méréstechnikai nehézségekkel küz­dött a kifejlődőben lévő hddrometeorológiai és vízrajzi észlelőhálózat is; adatikészlete gyakran a legegyszerűbb mérnökhidrológiai feladatok terén sem tudta kielégíteni a gya­korlati igényeket. Az utolsó két. évtized a hidrológiai kuta­tások terén forradalmi fejlődést hozott. Ogievszkij, Linsley, Velihanov, P oljakor, Krickij-Mehkel ... stb. Hidrológiáját" vé­giglapozva, a hidrológiának széleskörű tudo­mánnyá fejlődött új ágazatával, a „mérnöki hidrológiáival" ismerkedünk meg. A mérnökhidrolőgiai problémákat — fen­tebb vázolt sokrétűségük miatt — sajátságos kerülőutakon sikerült megközelíteni. Ahol az exakt fizikai összefüggések tisztázása, vagy gyakorlati alkalmazása ezidőszerint megoldhatatlannak látszó nehézségekbe ütkö­zött, a kutatók deduktív módszerekhez folya­modtak és a gyakorlat számára, szükséges összefüggéseket a jelenségek empirikus elem­zésével (Ogievszkij lefolyási vizsgálatai. Sherman egységnyi árhulláimkép módszere, Velikawov „kvasikonstans" módszere stb.), vagy az adatsorok statisztikai vizsgálatával (mértékadó vízjárási értékek meghatározási! valószínűségszámítás alapján, korreláció­vizsgálatok, hidrológiai térképek szerkesztése stb.) állapították meg. A fejlődés helyes iránya — véleményem szerint — az exakt, fizikai összefüggések tisz­tázása ós széleskörű felhasználása felé mu­tat. Az empirikus és statisztikai módszere­ket „szükségmegoldásnak" tekinthetjük, ame­lyekkel a hidrológiának a vízépítési gyakor­lat, égető kérdéseire kellett válaszolnia. Az empirikus eljárásoknak fejlődésük során egyúttal saját sírjukat is meg kell ásniok, mert alkalmazásuk csak addig mondható jo­gosultnak, amíg közelebb visz a jelenségek fizikai vizsgálatának lehetőségéhez. Mai is­mereteink alapján talán elképzelhetetlennek látszik, hogy a sokrétű hidrológiai jelensé­geket (mint például a felszínre hullott csa­padék összegyülekezési folyamata) exakt fi­zikai (meteorológiai, talajmechanikai, agro­biológiai, hidraulikai) törvények alapján a gyakorlat számára értékesíthető teljességük­ben tudjuk vizsgálni, mégis — ha talán aszimptotikusan is — erre kell törekednünk. A továbbiakban a mérnökhidrológiai ku­tatás egyik éles bonckésóvel, a kor relációvizs­gálattal — közelebbről a grafikus vizsgálat néhány módszerével — ismerkedhetünk meg. A korrelációvizsgálat számos hidrológiai fel­adat megoldásának egyik alapvető eszköze. A vízgazdálkodás hatalmas arányú fejlődése olyan fokozott igényeket támasztott hidroló­giai vonatkozásban, amelyeket ökölszabályok­kal és tapasztalati tényezőkkel már nem lehe­tett kielégíteni. Mai állapotában a mérnök­hidrológiát a „sztohasztikus kapcsolatok tu­dományának" nevezhetjük. A karrelációvizsgálat analitikus módsze­reinek hidrológiai alkalmazásáról részletes magyarnyelvű irodalmat is talál az olvasó [3, 4 és 5], de a grafikus megoldásokat ez­ideig nem ismertette a hazai irodalom. Az ana­litikus módszerek előnye, hogy eredményük képletszerűen rögzíthető és a kapcsolat szo-. rosságát számszerűen jellemzik. Hátrányuk, hogy — különösen nagyszámú adat és kettő­nél több változó esetében — meglehetősen bonyolult és rendkívül fáradságos számítási munkát kívánnak. Háromnál] több változó esetében a nem lineáris kapcsolatokat — a mérnöki hidrológia alapvető problébáinál pe-

Next

/
Oldalképek
Tartalom