Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

7-8. szám - Dévényi István: Folyamszabályozási problémák a Tisza folyó szegedi szakaszán

Dévényi I.: Folyamszabályozási kérdések Szegecfnél Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 7—8. sz. 271 évben összesen 68 000 m

3 terméskővel szórták meg a meder oldalát. Folyóméterenként ez átlagosan 42,3 m

3 követ jelent, ami azonban helyenként 70—80 m

3-re növekszik. Ezáltal a kisvízi és középvízi mederszelvényt is lényegesen leszűkítették. A jelentékeny szelvénycsökkentésnek természetszerű következménye további medermélyülés lett, amit először 3 fenékgáttal, majd később további fi fenéksarkantyúval véltek megszüntetni. A Tisza folyó rendkívül iszapos és homokos medrébe azonban ezek a keresztirányú merev művek nem valók. A rajtuk átbukó vizek örvénylő mozgá&t végeznek, az örvénylés hatására a gátak mögött több méteres mélyülés áll elő és ezekbe a gödrökbe, kutakba a keresztgátak kőanyagának nagy része beleszóródik. Ez történt a közúti híd körüli fenéksarkantyúk megépítése után is, melyeknek hatását, a meder fejlődését ós végleges kialakulását az 1883., 1896., 1908. és 1951. évi helyszínrajzok jól mutatják (lásd a 4., 5., 6. és 7. jelű helyszínrajzokat) . A művek megépítése előtti időben felvett 1883. évi helyszínrajzon a rétegvonalak szabályos, egyenletes rajza, nyugodt, egyenletes vízmozgásról tanúskodik. Az 1896. évi felvétel már a folyó mélységi viszonyainak némi romlását tárja fel, bár a beépített 3 fenékgát •— kisebb magasságuknál fogva, — káros mélyülést még nem okozott. Az 1908. évi felvétel már részletesen szemlélteti az összesen 9 fenékgát és sarkantyú káros munkáját Mindegyik gát után kútszerű mélyülés állott elő, amelybe a gátak kőanyagának jelentékeny része belehullott. Ezt a hiányt azután később újabb kőszórással pótolták. Az .1951. évi felvétel szerint a sarkantyúk és fenékgátak okozta mederrombolás még tovább folytatódott. Kivált kis vizek alkalmával a fenéksarkantyúk által okozott örvénylések, limányok a folyónak a közúti híd körüli szakaszán a víz felszínén jól láthatók. A keresztgátak romboló munkája nyomán előállott 15—Ifi m-es (0 víz alatti) mélységek okozták a régi közúti híd mederpillérének ijesztő süllyedését és elferdülését, ami annyi gondot okozott annakidején az illetékeseknek. A mederpillért folyamatosan hatalmas kőkúppal védték az elmosás ellen. Ez a kőkúp a lefolyási keresztszélvényt még tovább csökkentette. A német vandalizmus szétrobbantva a mederpillért és vele együtt a hidat is, a mozgó pillér problémáját gyökeresen megoldotta. A rendkívül költséges és bizony csak negatív eredményt hozó kőszórásos munkálatok a rakpart mozgását csak ideig-óráig szüntették meg. Véglegesen annál kevésbbé tudtak ezekkel a munkálatokkal segíteni a bajokon, mert azoknak okát, egyéb helyen kell keresni. Megjegyzem, hogy a város belsősége menti partoldalon — egyes helyeken a rakpart építése előtt is — igen erős omlások, csúszások mutatkoztak. így a feljegyzések már 1772-ben megemlítik a felsővárosi partomlásokat, melyeknek megszüntetésére annakidején kövezést terveztek. Az 1870-es években a partomlások különösen három helyen mutatkoztak: a felsővárosi ú. n. Felmayer-féle kékfestő gyár mentén, a volt Wodianer-palota mellett és az akkori Szekfű-utca környékén. Ha összevetjük ezeket a régi csúszási helyeket a rakpart megépülése után bekövetkezett csúszásokkal, azt látjuk, hogy a rakpart mozgása ugyancsak 3 helyen öltött nagyobb méretet: a volt Felsőkereskedelmi iskola táján, — ahol 1926-ban még a felső rakpartot is 90 m hosszban át kellett, építeni, — a közúti híd alatt, mintegy 100 m hosszúságban, — ahol az építés ideje alatt 1883-ban lépcsőzetesre építették át az alsó rakpartfalat — és a szemklinika tájékán. E helyek mindegyike nagyjából azonos az 1870-es években panaszolt csúszási helyekkel. Ha megnézzük a városnak a 18-ik század első évtizedeiből való vázlatrajzait, úgy azt látjuk, hogy kb. az előbb említett helyeken torkoltak ki az akkori várhoz tartozó árkok és sáncok. Közelfekvő tehát a gondolat, hogy a csúszások oka, a feltöltött, de lazább talajú ós vizet összegyűjtő, kisvízálláskor a Tisza medrébe vezető várárkokban keresendő. Az ezekben összegyűlendő vizet ugyan az építés alkalmával, majd utóbb 1926ban megkísérelték összegyűjteni és így a folyó medrébe elvezetni, de ez a szivárgó rendszer tökéletes munkát kifejteni annál kevésbbé tud, mert alapja nincsen víz át nem eresztő rétegre fektetve, miértis a talajvíz mozgása és ezzel együtt a talajszemcsék kimosása a kérdéses szakaszokon továbbra is fennáll. A volt Kereskedelmi iskola mentén, a Sztálin-sétány felső végénél ma ismét igen erős talajmozgás észlelhető. A felső, emeletes rakparton újabb mozgás még nem lépett fel. Az újraépített fal alá szűrő rétegként lerakott 2,5 m vastag és átlag 6 m széles zúzottkő réteg úgylátszik jól bevált és megfelelően átengedi és szűri a volt várárkokban összegyűlendő és a Tisza felé gravitáló vizeket. Ugyanakkor előtte, az alsó rakparton igen erős mozgás mutatkozik. Az alsó rakpart fala, valamint ugyanott az alsó rakpartra vezető lejáró út támfalának síkja a. súvadás szélénél erősen megtört, és #mind függőleges irányban, mind pedig a Tisza felé deciméter-