Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

9-10. szám - Hozzászólások

^66 Hidrológiai Közlöny 33. évf. 1953. 9—10. sz. Hozzászólások dig a Mecseknádasd—óbánya felöl érkező patak vízhozamát csökkentheti. A Pécsi-vfc völgyeletében lévő pannon homokréteg gek vizének bevonása a vízszolgáltatásba, főleg Pécs város zavartalan és kielégítő ivóvízzel való ellátása érdekében, mélyfúrással valószínűleg gazdaságosan megoldható. Az építeni szándékolt új pécsi erömü, valamint a tervezett iparfejlesztéshez feltétlen biztonsággal szükséges vízmennyiség perspektivikusan nézve, a helyi adottságok teljes igénybevételével aligha fedezhető. Itt a távolfekvö dunai vízkivétellel is számolnunk kell. Dr. Schmidt Eligius Róbert: A vízszerzési lehetőségekkel kapcsolatban a kővetkezőkre szeretnék röviden rámutatni. W&in előadásából is" kitűnik, hogy az egyes vízvezetÓ rétegösszletek egymással kommunikálnak. Különösen világosan jut ez kifejezésre ott, ahol a mezozoós karszt vízvezetö rétegei a délre levő pannon és szarmatakori rétegekkel érintkeznek. Ez az összefüggés azonban minden bizonnyal a többi helyen is fennáll, ha a hegység kőzeteinek fizikai tulajdonságaitól függően csekélyebb mértékben Is. Itt is rá kell mutatnom arra a fontos összefüggésre, amely középhegységeink hegyszerkezeti vonalai és a hidrológiai viszonyok között fennáll. Dunántúli középhegységeink a harmadkori hegyképzödés során a délről északra nyomuló afrikai tömb nyomására jöttek létre. A Tisiára balra ható forgatónyomatéknak megfelelően benne egyrészt ÉK—DNy-i irányban ú. n. hosszirányú, másrészt erre közel merőleges irányban haránttörések fejlődtek ki. E két diszlokációs irány azonban nem egyenértékű, mert a forgató igénybevételének megfelelően az egyik irányban, mégpedig DK— ÉNy-i irányban járulékosan nyomás, erre merőleges irányban pedig húzás lépett fel. A hegynyomás következtében hegységeink DK—ÉNy-i irányban meggyűrödtek és aszimmetrikusan felpikkelyezödtek. Ennek következtében az ÉK—DNy irányú diszlokációk általában zártak, vízvezetés szempontiából tehát nem jöhetnek szóba. Ezzel szemben az ÉNy—DK irányú diszlokációk széthúzásos jellegűek, jó vízvezetők. ami különösen karsztos területeinken jelentékeny vízjáratok kialakulásában jut lcifejezésre. E diszlokációs irányoknak kinyomozása víznyerés szempontjából tehát rendkívül fontos. Az utóbbi hegyszerkezeti vonalak vízföldtani szerepét a pécsi harmadkori üledékekben ezen irányok mentén tapasztalható hidrológiai eltérések is •igazolják. Az elmondottak alapján nem tartom valószínűnek azt a feltevést, hogy a pannonkori üledékekben DK-i irányban mozgó víznek a hegység lábától kifelé haladó hömérsékletemelkedését a peremá törés nnontén felszálló hévvíz okozná. A hömérsélJct emelkedésének inkább az lehet az oka. hogy a harmadkori rétegek roszszabh hővezetők és ÍPTV minél tovább tárolódik benne a víz. annál inkább növekszik, — természetesen bizonyos értékeken belül —- annak hőmérséklete. A tortyogói vízmű továbbfejlesztésével kapcsolatban nyomatékkal rá kell mutatnom arra. hogy megfelelően telepített! méretezett korszerű- szüröszerkezettel ellátott és helyesen üzemeltetett kutak esetében a víznyerés! lehetőségeket bizonyos határokon belül bizonvárn még fokozni lehet. Ezt az újabban szakszerűen lemélyített alföldi mélvfúrások is igazolják, amelyek ugyanazokból a rétegekből a régebbi, de szakszerűtlenül kíkénzett kutak hozamának többszörösét szolgáltatják. E vonalon tehát a szakszerűség és gondosság fokozott mértékben indokolt. Az eddig említett két víznyerési lehetőség azonban korlátolt, s éppsn ezért célszerűnek tartanám, ha — Pécs városánnk és ipartelepeinek a jövőben várható további vízszükséglet növekedésére való tekintettel —• a harmadik vízszerzési lehetőséggel, nevezetesen a víznek a Dunáról és esetleg a Dráváról való bíztoSí^sával továbbra is foglalkoznának, mert a végleges megoldást csak ez tudja majd biztosítani. Szabó Pál Zoltán: Fontosnak tartom a karsztvíz kitermelésének kérdésével kapcsolatban, hogy a tettyei karsztaknát minél előbb továbbfejlesszük. A karsztaknában eddigi fúrásaink csak 30 mm átmérőjű kréjiuszszal történtek. Ilyen szűk fúrólyukak a réteglapok mentén bemosott agyaggal, vagy valamely meglazított és lehullott kődarabbal már eltömődnek. Amíg a Tettye forrás 214 m

3-es napi mennyiségtől 60 000 m

3-ig ingadozik, addig a karsztakna vízhozamának ingadozása a legrosszabb esetben a száraz é3^a csapadékos évszakok különbözetében 1 : 2. A vágat továbbhajtásával, újabb fúrásokkal (éspedig nagyobb átmérőjű fúrásokkal) nagy felületen tárhatjuk fel a mészkő lapjai között elhelyezkedő vizet. Reményeink lehetnek esetleg termális víz nyerésére is. A Tettyéig terjeszkedő mészkő ívben kanyarodik Kantaváron át a kozári vadászház felé, közben szinklinális módjára a mélybe süllyed és helyet ad a reá települő felsőtriász palás homokköveknek és a széntelepes alsó jura összletnek. Vadász Elemér közlése szerint a ladini pala mintegy 50 méter a rháti homokkő 700 méter és a köszéntelepes alsóliász mintegy 800 méter vastag. Ez alatt a kereken 1500 méteres mélység alatt fekszik a szinklinálisban lehajló triász mészkő és a kozári vadászház környékén buk'kan fel ismét. Innen ismerjük azt a nagyjában É—D-i törésvonalat, amely mentén hidrotermális eredetű azuritos, malachitos ,és mangános réskitöltés foglal helyet. Ez is igazolja, hogy a középső triász mészkő nagy mélységben és minden bizonnyal magas hőmérséklet mellett érintkezett azokkal a forró vizekkel, gőzökkel és gázokkal, melyek a szinklinális alól.'a réseken magasabb szintre juthattak. A középső triász mészkő tehát itt szerkezeténél és elhelyezkedésénél fogva is megérdemli, hogy nagyobb figyelemmel vizsgáljuk. A Tettye karsztforrásának 13—15 C° körüli, tehát hasonló forrásoknál kissé nagyobb hőmérséklete is mélységbeli kapcsolatokra utal. Holló kartárs felvetette a Tettye víz tárolásának kérdését. Ezzel kapcsloatban megjegyzem, hogy a túlfolyás kérdése rendkívül szeszélyes. 1947-ben közel másfélmillió m

3 volt az évi használatlanul elfolyt vízmennyiség, viszont 1950-ben egy csepp hasznosítatlan ví^ sem folyt el. A víznek a hegységben való erőszakos visszatartását nem tartom lehetségesnek, mert a Tettye magas szinten ömlik ki és visszafojtásával számos lehetősége nyílik a víznek arra, hogy megszökjék. Arra gondolok ellenben, hogy a síkságon az ipari negyedet zöld övnek kell majd elválasztani a lakott negyedtől. Ebben a zöld övben létesíthetnénk megfelelő méretű víztároló medencéket. Ezek a zöld övezetben vízisportra is alkalmas és esztétikailag is szép látványt nyújtó tényezők lehetnek. Itt tárolhatnánk a hegyről lezúduló esővizet. Ez a mennyiség igen számottevő, egy-két millió köbméter! is jelenthet évente. Ennek a mennyiségnek egy kis részét így tározva, elérnök azt, hogy beszivárgás útján •javítanánk a síkságon levő mélyfúrású kútjaink szegényes vízhozamát, ezen kívül pedig sikerülne külszínen is annyit tározni, hogy belőle bizonyos mennyiségű ipari vizet kiemelhessünk. A Dunáról, nyilván nem csatornával, hanem megfelelő átmérőjű csővezetékkel Pécsre levezetendő víz kérdésében az a véleményem, hogy amíg Pécstől kiindulóan meg nem ismertük, fel nem tártuk és ki nem termeltük a közali vízadó helyeket, addig ezt a sok bizonytalanságot rejtő és költséges vizssolgáltatási módot ne erőltessük. Jakab Árpád: A vízellátás problémája nemcsak víztermelési feladat, hanem vízfogyasztási, ill. vízelosztási feladat is. Az ankéton azonban nem hallottunk semmit a vízfogyasztás megoszlásáról, e~ért szükséges volna megvizsgálni, hogy a rendelkezésre álló vízmennyiség mire lesz fordítva, vagyis szükség van a. vízfogyasztás megosztásának analízisére. Meg kell vizsgálni, hogy mennyi a csőhálózati veszteség, mennyi a tényleges fejadag és mennyi az ipari fogyasztás.