Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)
3-4. szám - Tomor János:A déldunántúli mélyfúrások rétegvizeinek jód- és brómtartalma
90 Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 3—4. sz. Tomor J.: Dunántúli vízrétegek jód- és brómtartalma szétszórják. A\ toronyban nagy felületen csurog végig az oldat, miközben alulról ellenáramban vízgőzt és klórgázt nyomnak be. A lefolyó lúg zegzugos menetű edénybe kerül, amelybe gőzt fúvatnak. A gőz a klórt kiűzi a folyadékból, ez újra felhasználható. A torony tetején keresztül távozik a klórtartalmú brómgőz és ennek vizes oldata. A gőzöket hűtőben kondenzálják, a folyadékot szedőben gyűjtik. A hűtőből kikerülő termék nyers bróm, amely 2—4% klórt tartalmaz. Tisztítás eredményesen Frank készülékkel végezhető. Fenti eljárás tökéletesített formája az ismert Kubierschhj-féle, amelynél a reakciós tér lemezekkel 8 részre osztott kőtorony. Az eljárás a leírások szerint üzembiztosan és veszélytelenül működik. Hatásfoka akkor a legjobb, ha a vizet előzetesen bepárolva a brómkoncentrációt növeljük. Ezen célra felhasználható a helyszínen lévő kevés gáz. Emellett a 94 C°-ú vízből való kiindulás tetemesen megkönnyíti a bepárolást. A jód és bróm gyakorlati felhasználásáról talán szükségtelen bővebben megemlékezni. Kémiai, gyógyszervegyészeti és egyéb kézikönyvek bőven tárgyalják ezt a kérdést. Felesleges részleteiben felsorolni azt a széleskörű alkalmazást, amely gyógyszerek előállítása, fényképezési anyag gyártása, különböző szerves vegyületek szintétikus előállítása, katalizátorok, festékek, robbanóanyagok stb. készítésénél nélkülözhetetlen alapanyagként használja a jódot és brómot. Eltekintve az oltáréi vízből kinyerhető gyártási alapanyagoktól, meg kell emlékezni ezen víznek balneológiai értékéről is. A víz értékét a következő ismert legfontosabb tulajdonságai alapján kell elbírálni. 1. Hőmérséklet 94—95 C°. 2. Vízhozam kb. 800—900 m 3/nap. 3. Konyhasótartalom 14 g/l. 4. Jódtartalom átlag 53 mg/liter. 5. Brómtartalom átlag 67 mg/liter. 6. A termelő rétegsorban radioaktív tufák is előfordulnak. 7. A vízzel együtt kevés.éghető szénhidrogéngáz is termelődik. Ezen nyers adatközlés alapján hivatott balneológusok és orvosok illetékesek abban, hogy az új magyar hévvíz gyógytényezőit megállapítsák. Nem tartom célszerűnek, hogy a már sokszor megírt és a szakirodalomban részletesen szereplő gyógyászati felhasználást újra összefoglaljam. Csupán néhány gyakorlati szempontra térnék ki röviden. Szeretnék rámutatni arra, hogy a Déldunántúl olajkutatási és feltárási műveletei több ezer dolgozót foglalkoztatnak. Közismert az a tény, hogy ezen hivatással járó éjjel-nappali szabadban való megerőltető testi munka, amely télen-nyáron egyaránt folyamatban van, tudomásom szerint, a szokottnál több reumatikus, izületi és hasonló betegségeket okoz. Joggal felvetődik gyógyfürdő létesítésének gondolata, amely gyönyörű erdős vidéken, éghajlati szempontból is megfelelő. Egy építendő szállodát a felszökő forró 94 C°-ú víz hőenergiájának felhasználásával fűteni lehetne. Kérdéses még ezen felül az is, hogy egészen részletes nyomelem és radiológiai vizsgálat, és mindenekelőtt a gyakorlati felhasználás nem fogja-e bebizonyítani azt, hogy gyógyulást kereső betegek számára eddig ismert hévvizeinknél hatásosabb vizet fedeztünk fel. Túlmenően a hőmérsékleti tulajdonságokon, ettől független gyógytényező a nagy, oldott konyhasótartalom. A víz természetes hőmérséklete magától értetődően egy sósfürdő létesítését is megkönnyítené. Ugyanez áll a víz nagy jód- és brómtartalmára, amely megint más jellegű betegségek gyógyítására tenné a vizet alkalmassá. Felmerül az a gondolat is, hogy a hévíz hőenergiáját célszerű volna korszerű kertészetben felhasználni. Említésre méltó, hogy a rétegsor átfúrásakor — amint említettük — több tufapadot és csíkot harántoltak. Ezek a felszínre kerülő tufa törmelékdarabok ultra-ibolya fényben élénk lumineszcenciát mutattak és hosszas vizsgálat után ezekről bebizonyosodott, hogy radioaktívak. Valószínűleg elég közel járunk az igazsághoz, ha feltételezzük, hogy a termelt víz is kell tartalmazzon radioaktív anyagokat. Ezen gondolat alapján vízmintát küldtünk illetékes helyre, azonban bizonyos technikai nehézségek miatt nem tudták a vizsgálatokat elvégezni. Befejezésül még a kút jelenlegi állapotát ismertetem néhány szóban. A forróvizet termelő nyitott lyukszakaszt cementdugóval elzárták. A 4'/ 2"-OS csővel bélelt részben, cső perforál ássál 16 helyen, 1905 m-ig végeztünk vizsgálatokat. Az új perforálás előtt a régi helyére cementdugó került. A kútnak felszálló vízre való kiképzéséhez tehát egy nehéz befejező berendezésre van szükség, amely néhány hátralévő vizsgálat után kifúrja az elhelyezett 18 cementdugót, kifúrja a nyitott lyukszakasz kőzetomladékát, ezen nyitott szakaszba egy perforált linert -épít be, majd a megfelelő mélységbe, lehetőleg korróziómentes termelőcsövet helyez el és megindítja a termelést. Igen kívánatos volna, ha ezt a nagy költséggel lefúrt kutat a közösség részére hasznosíthatnék. Kétségtelen, hogy az említett munkálatok egy időre kútbefejező berendezést kötnének le és bizonyos költséget is okoznának. Ez az összeg előre nem kalkulálható biztonságosan, de egy bizonyos, hogy a kút eddigi költségeinek csak csekély töredékét jelentené. Gyógyfürdő különböző betegeknek több osztállyal, egy jód- és bróm előállítására szolgáló üzem természetesen ismét tetemes költséget jelentene. A dolgozók egészségét szolgáló intézmény minden áldozatot megérdemel. A jód- és brómnyerés pedig a föld eddig kiaknázatlan kincsét hozná felszínre, hogy új iparágaknak lehessen nyersanyaga, csökkentse a külföldi behozatalt és növelje az államháztartás export révén szerzett valutanyereségét.
