Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

3-4. szám - Tomor János:A déldunántúli mélyfúrások rétegvizeinek jód- és brómtartalma

88 Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 3 4. sz. Tomor J.: Dunántúli vízrétegek jód- és brómtartalma Fenti elemzésekből kitűnik, hogy az Oltárc-2 kút hévvize, átlagszámot véve alapul, 53 mg jódot és 67 mg brómot tartalmaz literenként. Az óránkénti vízhozamot a kezdeti 38—40 m

3 helyett csak 35 m

3-nek véve a kút napi vízhozama 840 m

3. Jódtartahna napi 44,5 kg. Ez a mennyiség évi 16 242 kg-nak fejel meg. A jódhoz hasonlóan jelentékenyen magas a víz brómtartalma is. Az elemzésekből számított átlagos brómtartalmat véve alapul, a vízzel történő napi brómtermelés 56 kg, ami évenként 20 440 kg-nak felel meg*. A vízben oldott sók között dominál a 14 g/liter konyhasótartalom. Mind a szulfát, mind a hidrokarbonáttartalom aránylag kismennyiségű. Az oltáréi hévvíz kémiai jellegét tekintve, nagymértékben hasonlít a csízi és sóshartyáni vízhez. Amint az 5. táblázatból kitűnik, oldott sóinak jodid és bromid ion tartalma valamivel kisebb a sóshartyáninál. A víz értékelésénél azonban helytelen volna csak az 55 mg/l és 70 mg/l jód, illetőleg a 66 mg/l és 85 mg/l brómadatokat összehasonlítani. Döntő fontosságú az a körülmény, hogy a sóshartyáni 1. kút napi 2 kg szinjódot és 2 kg szinbrómot tartalmaz, szemben az oltáréi hévvíz napi 44 kg jód és 56 kg brómmennyiségével. Ugyancsak lényeges körülmény, hogy az oltáréi kút felszállva termel qs a termelt víz hőfoka 94—95 C°. A jód- és brómtartalom eredete Sokat vitatott kérdés, mi okozza egyes rétegvizek szokatlanul magas jód és bróm töménységét és milyen körülmények befolyásolják ezen ionok akkumulálódását. Telegdi-Roth professzor és Krejci-Gráf foglalkoztak hazai, ill. romániai rétegvizekkel kapcsolatban e kérdéssel. Az újabb hazai kutatási eredmények igazolni és alátámasztani látszanak Telegdi-Roth professzor megállapításait. Mérések kimutatták, hogy a jód kismennyiségben csaknem mindenütt megtalálható. Akkumulálódásának és eredetének nyomozásakor tekintsük át az alábbi összeállítást : Előfordulás Mennyiség Levegő Esővíz Tengervíz Magmagkőzetek Termőtalajok 0,0001—0.0015 mg/kg 0,0002—0,005 0,01 —0,07 0,2 —0,40 0.6 —8,00 Laminaria digitata . . . Zostera sp Spongia sp Macrocystis sp 4000—6000 mg/kg 61—350 7—2000 300— Előfordulás Mennyiség Olajrétegvíz (Lovászi) Olajrétegvíz (Újfalu) 42 mg/kg 30 „ ' Oltáré-2 1 55 mg/kg 1 55 mg/kg Az eruptív kőzetekben kimutatható 0,2—0,4 mg/kg jódtartalom kőzetmálláskor részben oldatba kerül és Lunde szerint a csapadékvizekkel a talajba jut, ahol kolloid vegyületek abszorbeálják. A tengervíz aránylag igen csekély jódkoncentrációja ugyancsak eredetileg ebből a forrásból származhat. A táblázatból kitűnik az is, hogy tengeri növények és állatok egyes fajai igen nagy jódmennyiséget tartalmaznak. Köztudomású, hogy a világ jódszükségletének csaknem 50%-át ezek elégetésekor nyert hamuból készítik. Tengeröblökben, partközeli területeken, folyótorkolatok és az ú. n. „upwelling of deep water" zónák közelében, ahol az anorganikus sómennyiség, a napfény, vízben oldott C0

2 és oxigéntartalom bőséges, a tengeri élőlények számára hypertróf zónák keletkezhetnek. Lehetővé válik az, hogy optimális életkörülmények mellett igen nagymérvű legyen az élő szervezetek szaporodása. A planktonszervezeteknek az ilyen zónákban történő hatalmas mérvű szaporodását mérésekkel bebizonyították. A növényi plankton szaporaságától függ az állati organizmusok elszaporodása is. Ezek a lények aránylag rövid életük után elpusztulva lesüllyednek az üledékgyüjtő medence aljára és anaerob körülmények közé kerülve, a felhalmozódó szapropélben megindul az olajképződés biokémiai folyamata. A szervezetek pusztulásánál szükségtelen* rendkívüli, egyesek szerint katasztrofális körülményeket feltételezni. A pusztulás az élet befejezésének természetes folyománya. Rendkívüli az optimális életkörülmény, a nagymérvű szaporodást lehetségessé tévő hypertrofikus zóna. * Az alacsonyrendű növényi és állati szervezetek testének 98—99%-a víz. Megalapozottnak látszik az a vélemény, hogy az olajjáválás folyamán ez a víz felszabadul és a szapropélt átitató eredeti tengervízzel keveredik. Ez a melléktermékként felfogható rétegvíz lényegesen különbözik a tengervíztől, mert számos olyan agyagot tartalmaz oldott állapotban, amely a szervezetekben felhalmozódott, de az olajjáválás folyamán melléktermékként szerepelt. Egyike ezen jellemző anyagoknak éppen a jód, amelyből a tengervízben csak csekély mennyiség szerepel, ezt a kis menynyiséget azután az élő szervezetek akkumulálják és közvetve juttatják mint a szénhidrogénkeletkezés melléktermékét a rétegvízbe. Az elsőleges vándorlás folyamán ez a víz likacsos tárolókőzetbe vándorol, itt újra keveredik a hézagokban lévő eredeti vízzel, majd a másodlagos migrálás folyamán ezen belül a tárolóréteg kapillárisain át eljut egy viszonylag nyugalmi állapotot jelentő gyűjtő (akkumulációs) helyre. Krejci-Gráf több értekezésében tagadja azt, hogy a rétegek ú. n. fosszilis tengervizet tartalmazhatnának és az olajrétegvizet organogén eredetűnek tartja teljes egészében. Dunántúli ismert körülményeink mellett nem tételezhetjük fel először az eredeti, fosszilis tengervíz kipréselődését, hogy helyet adjon a beáramló organogén víznek. A psammitos üledékek szem-