Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

1-2. szám - Beretzk Péter: A szegedi Fehértó madárrezervátuma

Hidrológiai Közlöny 33. évf. 1953. 1—2. sz. Beretzk P.: A szegedi Fehértó madárrezervátuma 7 térő és fészkelő pusztuló fajok. A magas észak vonuló vízimadarai közül alig akad egy-kettő, mely magyar földön elő ne fordulna. Némely faj azonban mintha erre venné útját. A gojzereknek (Numediae) tavaszi és őszi felsokasodása csodálatos jelenség. A régi fészkelők is (gödény, hattyú, daru, kócsag stb.) elég gyakorta, de gyér,számban elelnéznek még errefelé. Látva a megváltozott természeti világot, csak néhány napig vendégeskednek. A szegedi Fehértónak legnagyobb jelentőségét azonban európai viszonylatban is a fészkelő madárvilág adja. Következetesen és egyre szaporodó számban fészkelnek a magyar föld többi pontjáról már eltűnőben lévő fajok : a gulipán, a gólyatöcs, a nagy goda, széki lile, törpe csér olykor-olykor' a széki csér stb. 11. kép. A szegedi Fehértó 1938-as rezervátum területe. Egykorú vázlat nyomán. Több évi kutatásnak eredményeképpen a rezervátum gondolatát 1939-ben vetettem fel. Indít-, ványomra Szeged város törvényhatósága egyhangú 228/1938. sz határozattal az algyői főcsatorna 68. és 80. szelvénye között e pontokról majdnem merőlegesen húzott, 1500 m hosszú vonalak által bezárt cca 280 holdnyi területet kivonta a gazdasági kihasználás, a legeltetés célját szolgáló bérbeadás alól és védettséget biztosított számára, e területen a vadászatot is beszüntette (11. kép). A legeltetési érdekeltség azonnal ellenakciót kezdett, melynek eredményeképpen a polgármester a következő évben a védett terület nagyságát L00 holdra csökkentette. Ez ellen a határozat ellen megmozdultak Szeged és Budapest tudományos szakintézményei kérve a földmívelésügyi kormányzattól 350 holdnyi területnek rezervátummá nyilvánítását. Hosszas tárgyalások, különféle érdekeltségek (erdészeti, mezőgazdasági, ármentesítő, folyammérnöki halászati, földtulajdonos, tudományos stb.) nem egészen egybehangzó kívánságainak meghallgatása után a földmívelésügyi miniszter hosszas eljárások után 113559/1939. II. fő. 1. ü. o. határozatával a Fehértónak 350 holdját védett területté nyilvánította. E törvényerejű az 1935 : IV. t.-c. alapján nyugvó döntés után arra lehetett gondolni, hogy az érdekeltségek megnyugszanak. Rezervátum ellenes tevékenységükben egyelőre a 40-es évek árvizei jelentettek fegyverszünetet, miután a Fehértavat ezidőben semmire sem használhatták fel. 1942-ben megindult a harc újra az elvesztett legelőterület birtokáért. Kezükre járt ezidőben az a körülmény, hogy az árvíz a régi kijelölt határokat elmosta, az ármentesítő társaság pedig a védett területen húzta meg a halas-majsai főcsatornát. Bár volt a város által fizetett természetvédelmi őre a rezervátumnak, az illegális erőszakos kísérletek a terület elhódításáért egy percre sem szűntek meg. Éjszakai legeltetések, éjszakai tojáspusztításök, fészekrombolások voltak nyomai a bosszúvágy kielégítésének. A fehértói juhászdinasztiák sarjai nem tudtak belenyugodni abba, hogy asenkiföldjén" más érdekek is érvényesüljenek . Éjszakai gátvágások, vízlebocsájtások, tilos legeltetés miatt napirenden voltak feljelentések ellenök. Teljes erővel állott a harc. Néha-néha a tulajdonos város részéről is történtek rezervátumellenes nyilatkozatok akkor, amidőn a halüzem terjesztéséről esett szó. A halüzem ugyanis a városnak egyik legjövedelmezőbb vállalkozását jelentette. A terjeszkedésnek pedig a rezervátum útját állotta. Deputációk adták a kilincset egymásnak a rezervátum megszüntetése, illetve a legeltetés, majd a halasítás kiterjesztése miatt. Öt-hat nagygazda — kiknek százával voltak juhai — vezette a küldöttségeket: A felszabadulás előtti években szószólói lettek a ,,gazdaügynek" a város gazda-honatyái is. Szinte hihetetlen, de így van : 1947-ben is még a polgármester ír fel a a kormányzathoz a védettség megszüntetése ügyében. Mindezek a harcok már a mult világáé. Ma a halgazdaság nemzeti vállalat. Megszűnt a város üzleti tevékenysége. A rezervátum is állami birtok és állami kezelésben van. Nincs tehát ér deliellentét, és ez biztosítja a halgazdaság mellett a rezervátum életét is. Egyes kisebb érdekeltségek ugyan próbálkoznak még, hogy a rezervátumot legelőnek megt szerezzék, ez a törekvés azonban könnyen leszerelhető. Vaskos kötet lenne azokból az iratokból, amelyek a védettség megteremtése körüli harcokban napvilágot láttak. Ma azonban tennünk kell valamit, ha azt akarjuk, hogy e terület megmaradjon féltett madaraink számára. Fokozottan gondoskodnunk kell róla és elsősorban gondoskodnunk kell vizéről. Ma, midőn a rezervátumot sík halastó-tengerek övezik és mindössze 350 hold maradt meg költő- és életterületnek, különösképpen fontos a megfelelő vízmennyiség biztosítása. Nem szabad annak előfor dúlnia, mint. a közelmúlt száraz esztendőkben, hogy víz nélkül éktelenkedjék a rezervátum. A víz jelenti itt az életet és mind azt az egyedülálló különleges világot, mely víz nélkül gyorsan és nyomtalanul el fog tűnni. Kormányzatunk gondjába vette a rezervátumokat. Az újraalakult Természetvédelmi Tanács tartja a szemét a fontos tudományos jelentőségű nemzeti értékeken. Ott, ahol az emberi beavatkozás kedvezőtlen hatással van a rezervátum életére, a hátrányos viszonyokat meg kell szüntetni. A fehértói rezervátummal szemben ma a legfőbb tennivaló : gondoskodni megfelelő vízmennyiségé-