Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

1-2. szám - Kessler Hubert: A lillafüredi Anna-barlang forrásai

Hidrológiai Közlöny 33. évf. 1953. 1—2. sz. Kessler H.: Az Anna-barlang forrásai Q] súlyozni kívánom, hogy ez az erőteljesebb megcsapolás csak átmenetileg, időszakosan engedhető meg, nehogy a természetesen kialakult vízháztartási egyensúly megszűnjön. Az eredeti küszöbszint helyreállításával alkalmat kell adni, hogy a forrástér csapadékos időben újra feltöltődhessen. A mélyebb szinten való megcsapolási lehetőség biztosítása végett — ami egyébként az első ilyen forrásfoglalási kísérlet lesz — egy a mostani tárónál két méterrel mélyebb szinten indított tárót hajtanak a forrástölcsér felé. Ezzel egyúttal eleget tesznek az Orsz. Természetvédelmi Tanács azon kívánságának, hogy az Anna-barlang látogatási lehetőségét a forrásfoglalástól függetlenül biztosítsák. A II sz. forrás eredetének feltárása végett mindenekelőtt újra kibontottuk 30 m hosszúságban a 25 évvel ezelőtt eltömedékelt régi tárót, melynek végén a vízfolyás kettéágazott. A vízhozamnak egy csekély része itt természetes, a végén egészen összeszűkülő üregből fakadt. Ezt Il/a. sz. forrásnak jelölöm. A nagyobb vízfolyást még 15 m hosszúságban kihajtott táróval követtük, míg itt is természetes tufaüregbe jutottunk, melynek végén a víz szifonból előtört. Ez a Il/b. sz. forrás. A kutatómunkát itt ideiglenesen félbe kellett szakítani, mert az I. sz. forrásnál megindult foglalási munkák teljesen igénybevették a kivitelező Vízépítő Vállalat kapacitását. A feltáró munkálatok során a II. sz. forrásnál végzett vízhozammérések szerint itt olyan nagyfokú ingadozásokat észleltem, hogy kérdésessé vált, vájjon megéri-e a további költséget a várható minimális vízhozam? A feltáró munkák során mindkét forrásnál rendszeres vizsgálatokat végeztünk, amelyekből a források megbízhatóságára következtethetünk. 1. táblázat Az Annabarlang forrásainak vízhozama V í z h o z a m lit/perc I. sz. forrás II. sz. forrás összes 1950. VII. 25. 1320 2220 3540 X. 31. 3600 1951. I. 11. 4720 III. 23. 4740 IV. 14. 3990 VI. 29. 4960 VII. 26. 1980 4210 6190 VIII. 29. 1420 1580 3000 IX. 29. 1400 2320 3720 X. 24. 1400 1840 3240 XI. 29. 1330 830 2160 XII. 3. 1330 650 1980 1952. I. 26. 1330 230 1560 II. 27. 1100 2830 3930 III. 29. 1350 1050 2400 IV. 19. 5640 V. 17. 5100 VI. 11. 1525 1915 3440 VII. 25. 1500 2040 3540 VIII. 20. 1275 1585 2860 Qmax Q min 1,88 18,02 3,90 Az I. sz. forrás vízhozama az 1951—52 években végzett mérések szerint igen szűk határok között, 1100 és 1980 liter/perc között ingadozott. Ennek alapján a forrás ingadozási száma 1,88; ez az igen megbízható források közé sorol ja (1. sz. táblázat). Más eredményt kaptunk a II. sz. forrásnál. Ugyanazon, mérési periódus alatt sokkal szélsőségesebb ingadozásokat mutatott. Legkisebb hozama 230„ legnagyobb hozama 4210 liter/perc volt. Ennek megfelelően a két adat hányadosából adódó ingadozási száma 18, vagyis lényegesen megbízhatatlanabb az I. sz. forrásnál. A hámori tónak 1951 novemberében történt leeresztése nem érintette az I. sz. forrás vízhozamát, de a II. sz. forrásé csökkent. Kétségtelen, hogy ebből még nem kell okvetlenül arra következtetni, hogy a II. sz. forrás a hámori tó elszivárgó vize, mert a tó leeresztése közvetve, a karsztvízre gyakorolt hidrosztatikus nyomás csökkentése útján is befolyásolhatja a forrás hozamát. Ez a körülmény azonban óvatosságra int. 2. táblázat Az Annabarlang forrásainak hőmérséklete HŐMÉRSÉKLET C° I. sz. forrás II. sz. forrás 1950. VII. 25 10,0 13,0 1951. V. 16 9,6 10,2 V. 30 9,0 11,0 VI. 8 9,5 11,0 VI. 29 9,8 11,6 VII. 12 9,5 12,5 XI. 19 9,0 9,0 XII. 17 9,0 9,0 1952. VI. 12 9,5 11,6 ^max Tinin 1,11 1,44 Hasonlóan tanúlságosak voltak a hőmérsékletmérések is. (2. sz. táblázat.) Az I. sz. forrás nagyobb vízhozamstabilitásának megfelelően kedvezőbbek az itt mért hőmérsékleti értékek is, amelyek 1950. VII. 25. és 1952. VI. 12. között 9,0 és 10,0 G° között ingadoztak. Ugyanakkor a II. sz. forrás hőmérséklete 9,0 és 13,0 C° közötti értékeket mutatott, tehát jobban követte a külszíni hőmérsékletet. A II. sz. forrás magasabb hőmérsékleti ingadozási száma a felszínnel való közvetlenebb kapcsolatra, illetve rövidebb és kevesebb szűrési lehetőséget biztosító járatrendszerre enged következtetni. A kémiai összetétel állandósága tekintetében is az I. sz. forrás bizonyult megbízhatóbbnak. Pl. az I. sz. forrás összes keménysége 1950. VII. 25 és 1952. VI. 12 között végzett elemzések szerint 14,0 és 16,8 n. keménységi fok között, tehát 2,8 fokkal ingadozott. Ugyanakkor a II. sz. forrásé 11,5 és 14,6 n. k. fok között 3,1 fok eltérést mutatott. A II. sz. forrás vize minden esetben lágyabb volt az I. számúénál. A kémiai összetétel, illetve ionkoncentráció változásának gyors helyszíni megállapítására a