Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

1-2. szám - Horváth József: Hidrogeológiai megfigyelések az Erzsébet-híd alapozásával kapcsolatos talajfeltárás alkalmával

Hidrológiai Közlöny 33. évf. 1953. 1—2. sz. 55 HIDROGEOLOGIA Az Erzsébet-híd budai hídfőjének alapozásával kapcsolatban talajfeltárás vált szükségessé. A fúrások mind a Rudas-, mind az Imre-fürdő forrásának belső védőterületét érintették. Ezért a fúrások a fennálló rendelkezések értelmében csak állandó hidrogeológiai megfigyelés mellett folyhattak. A feltárás során szerzett hidrogeológiai tapasztalatokról számol be a szerző cikkében, amely szép példája a mérnökök ós geológusok együttműködésének. Hidrogeológiai megfigyelések az Erzsébet-híd alapozásával kapcsolatos talajfeltárás alkalmával* HORVÁTH J Ó Z 8 E K Az Erzsébet híd újjáépítésével kapcsolatban szükségessé vált, hogy a hídfő gazdaságos alapozásának tervezéséhez megfelelő talaj feltárást végezzenek. A talaj feltárást és a talajmechanikai vizsgálatokat a Földmérő és Talajvizsgáló Iroda végezte. A fúrásokat a talaj mechanikusok igényeinek megfelelően helyezték el, illetve mélyítették, tehát hidrogeológiai szempontból nem kutatásról, hanem csak megfigyelésekről, illetve a megfigyelések eredményeinek kiértékeléséről lehetett szó. Az érvényben lévő rendeletek szerint a gyógyforrásoknak, illetve a közhasználatú kutaknak és forrásoknak védőterületet kell megállapítani. A megállapított védőterületen ásás vagy fúrás, csak az illetékesek engedélyezése alapján lehetséges. A budapesti gyógyforrások védőterületi határait dr. Vendl Aladár „Budapesti Gyógyforrások közös védőterületének tervezete" c. munkája alapján állapították meg. Az Erzsébet-híd budai hídfőjénél létesített fúrások a Rudas-, illetve az Imre-fürdők forrásainak belső védőterületeire estek. A Közlekedésügyi Minisztérium Hídosztálya a gyógyforrások védelmét célzó rendeletek szem előtt tartásával megbízta a Műszaki Egyetem Ásvány- és Földtani Tanszékén működő Hidrogeológiai Osztály vezetőjét, Papp Ferenc docenst a létesítendő fúrások hidrogeológiai ellenőrzésével. Az ellenőrzést a gyógyforrások védelmének érdekében a Hidrogeológiai Osztály a következő szempontok szerint végezte. Figyeltük a fúrások közvetlen környékén lévő források és a fúrólyukakban lévő víz esetleges hozam, illetve hőmérséklet kapcsolatát (összefüggését). Ennek alapján határoztuk meg a fúrások mélységét. Célunk az volt, hogy a kutató fúrásokban •feltörő termál vizet ne kapjunk, amely esetleg a források hozamának csökkenését, illetve elapadását okozhatja. A kérdéses területrészen már korábban is voltak hidrogeológiai szempontból értékes megfigyelések. Különös figyelmet érdemel az Erzsébet-híd budai pillérének alapozási munkáival kapcsolatosan Kalecsinszky Sándor a Földtani Intézet vegyészének megfigyelései, mély szerint az * A Magyar Hidrológiai Társaság Hidrogeológiai Szakosztályának 1952. évi október hó 29-én tartott előadóülésén elhangzott előadás. Erzsébet-híd budai hídfőjének építése előtt 1897ben készített próbafúrásból 8,61 m magasaif a Duna ,,0" pontja felett 47 C° hőmérsékletű víz ömlött ki bőségesen. Ezt a melegvizet 9,05 m mélyen ütötte meg a fúró. A próbafúrást eltömték. A hídfő alapozásakor, 1898 augusztus 31-én, meleg forrás fakadt a munkagödörben. A melegvíz feltörése után már másnap a Rudas-fürdőben és az Imre-fürdőben valamennyi forrás vízmennyisége nagyon megapadt. A forrás betömése után lassan, néhány nap múlva, a fürdők forrásaiban visszaállt az eredeti állapot. 1898 október 4.-én a nem elég gondosan eltömött forrás újból előtört. Ez alkalommal is a Rudas- és Imre-fürdő forrásainak hozama lényegesen megapadt és csak a feltörés igen gondos eltömése után állt vissza a régi. állapot. Ekkor azonban tudatos hidrogeológiai munkáról még nem volt szó, csupán a fellépő veszély megszüntetése volt a cél. Ezek a feljegyzések nem adtak geológiai támpontokat a jelenlegi hidrogeológiai ellenőrzéshez, de intő példa és mintegy figyelmeztető volt arra nézve, hogy e területen létesítendő bármely talajfeltárás vagy fúrás esetén nagy körültekintéssel és megfelelő elővigyázatossággal kell eljárni. Az első, számunkra értékes adatokat szolgáltató feltárások ezen a területen 1932. és 1935. években vízszerzés céljából mélyített, illetve a terület geológiai felépítését feltáró próbafúrások voltak. Az 1932-ben készített próbafúrásokat Pávai Vajna Ferenc főgeológus telepítette, illetve geológiai szempontból irányította. A későbbiek folyamán ezek közül kettőt, a jelenlegi Juventus és Attila fúrásokat állandó jellegű gyógyvíz kutakká képezték ki. A továbbiak folyamán létesített úgynevezett tabáni fúrások, melyeket Vendl Aladár, Pávai Vajna Ferenc és Weszelszky Gyula • véleménye alapján mélyítették le, szintén értékes adatokat adtak jelen munkánkhoz. E próbafúrások közül külön ki kell emelni a III. számú tabáni fúrást, melyet a már meglévő Juventus kúttól 34 m-re keletre az alsó rakparton mélyítettek. Ugyanis az e kútban feltörő víz hatására a Juventus forrás hozama csökkent. Ezt a próbafúrást eltömték. E fúrások részletes leírásait, hőmérsékleti megfigyeléseit a Hidrológiai Közlöny XII. és XVI. kötetében Pávai Vajna Ferenc ismerteti.