Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

1-2. szám - Könyvismertetés

Karafiáth L.: Az Erzsébet-híd hídfőinek talajmechanikai vizsg. Hidrológiai Közlöny 33. évf. 1953. 1—2. sz. találhatók meg, a repedések kalcittal vannak kitöltve. Összefoglalva az elmondottakat, a budai oldalon a hídfő elcsúszásával szemben igen nagy biztonság áll fenn, mind valamilyen körcsúszólapon, mind pedig a hídfőtalpon való elcsúszással szemben, mert az előépítmény fogazása a szilárd márgába hatásosan bekapaszkodik. Az eddigiekben a régi Erzsébet-híd hídfőinek elcsúszás elleni vizsgálatával foglalkoztunk. A híd újratervezése kapcsán szükség lehet az esetleges nagyobb terhelések miatt a biztonság újból való kiértékelésére, illetve olyan intézkedésekre, amelyek a megváltozott terhelések esetén is a szükséges biztonságot biztosítják. A biztonság növelése a pesti oldalon elérhető a vékony átázott oligocén agyagrétegek megszilárdításával. A szilárdítás módszerére, illetve a várható eredményre vonatkozó kísérleteink folyamatban vannak, ezekről remélhetőleg rövidesen külön tanulmányban lesz alkalmam beszámolni. Egy másik módja a biztonság növelésének olyan újabb földtömegek bekapcsolása, melyek passzív földnyomása az elcsúszás ellen működik, illetve a már eddig is így működő földtömegek megszilárdítása. Ez a módszer mind a pesti, mind a budai oldalon szóba jöhet. Végül a szobortalapzatok esetleges elbontása esetén feltétlenül szükséges a leterhelő erők pótlása, ez történhet megfelelő betontömegek beépítésével, de történhetik lehorgonyzó cölöpökkel is. A pesti oldalon a lehorgonyzó cölöpök az oligocén agyagba tetszés szerinti mélységbe nyúlhatnak és igen nagy erőt, többszáz tonnát vehetnek fel. A lehorgonyzó cölöpökkel való megoldás ellen szól a lassú tartós alakváltozás agyagtalajokban újabban mind részletesebben kikutatott jelensége, amely esetleg után-állítási lehetőség biztosítását teszi szükségessé. A budai oldalon mintegy 20 m mélységig javasolható lehorgonyzó cölöpök létesítése, itt lassú tartós alakváltozástól tartani nem kell. Fentiekben röviden összefoglalva ismertettük az Erzsébet-híd újjáépítése kapcsán elvégzett talajmechanikai vizsgálatok eredményét. Reméljük, hogy az elvégzett vizsgálatok nemcsak az Erzsébethíd újratervezésénél, hanem tervgazdaságunk nagyszabású alkotásai között még bizonyára megépítésre kerülő modern kábelhidak tervezésénél is hasznos tájékoztatást fognak adni a hídfők elcsúszási biztonságának kérdésében. Magyarország Hidrológiai Atlasza. I. rész : Folyóink vízgyűjtője. 1. füzet : A Zagyva. Szerkeszti a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet. Budapest, 1952. Alumínium-nyomat. 40 oldal, 7, részben többszínű melléklettel. Vízügyi szempontból az elmúlt közel egy évszázados időszakot a passzív vízgazdálkodás korának nevezzük, amikor a legfontosabb feladat a víz ós kártételei elleni védekezés volt. Régebbi hidrológiai adatgyűjtésünk főleg a passzív vízgazdálkodást szolgálta : elsősorban a nagy folyók völgyében az árvédekezóst. Vízhasznosítás terén komolyan csak a hajózás jöhetett szóba. így vízrajzi megfigyeléseink és adatgyűjtéseink több mint 70 éven át leginkább az árvédelemre szoruló szélesebb folyóvölgyek közvetlen környezetére és a hajózható folyókra szorítkoztak. Nagy lépésekkel meginduló aktív vízgazdálkodásunk, a vízhasznosítási törekvések : az öntözések és főleg az ipari vízhasználatok egymásután vetettek fel olyan vízrajzi kérdéseket, amelyekre csak szétszórt adatoknak hosszas kutatása után tudtunk megfelelni. Újabb feladataink messzemenően érintik országunk egész vízhálózatát, melyre viszont hidrológiai adataink csak töredékesen és elszórtan vannak. Ezt-a hiányt kívánja pótolni Magyarország Hidrológiai Atlasza, amikor az aktív és passzív vízgazdálkodás részére az ország egész vízhálózatára kiterjedő alapadatokat gyűjti össze és adja közre. A hidrológiai kutatásnak az alapja a vízgyűjtőterület feltárása. Az egykori Vízrajzi Intézet 1903-ban adta közre folyóvizeink vízgyűjtőterületének kimutatását (Vízügyi Közlemények, XVIII. füzet). Ez az összeállítás még a passzív vízgazdálkodás jegyében született meg. Az elmúlt 50 év változásai révén ma már helyenként elavult, másrészt az aktív vízgazdálkodás céljára nem volt elég részletes. A most megjelent füzet a Zagyva vízgyűjtőjét dolgozza fel az új szempontok figyelembevételével, 10 km

2-re kiterjedő részletességgel. A füzet 12 részből áll. A vízgyűjtőterület átnézeti térképén kívül a hidrológiai értékelést igen elősegítik a vízhálózat sémás rajza, a vázlatos völgyhossz-szelvónyek és a vízgyűjtőterület felépítésének vázlatos képe. A domborzati és erdőborítási térképek áttekintést adnak a vízgyűjtő magassági ós fedettségi viszonyairól. Szerencsésen egészíti ki ezeket a vízgyűjtőterület átlagos évi csapadékeloszlási és izoterma-térképe, továbbá a hidrometeorológiai állomáshálózat térképe ós az eddigi észlelések átnézete. Ezekből a füzet használója minden különösebb fáradság nélkül tudomást szerezhet arról, hogy milyen hidrológiai és meteorológiai észlelés folyik a vízgyűjtőkön ós azok időtartama mennyi időre terjed ki. A vízgazdálkodás napi kérdéseivel foglalkozó vízimérnök a füzet gondos áttanulmányozásával olyan egységes szemléletet és tájékoztatást kap a területről, amelyet eddig rendszerint magának kellett fáradságos és hosszadalmas munkával összeszednie. A tervezőmérnökök is megfelelő áttekintéshez jutnak, ami lényegesen fokozza a részletadatok értékét. Növelné még a kiadvány értékét, ha egyrészt a vízgyűjtőterület hidrogeológiai térképével lenne kiegészítve, másrészt a vízhálózati és domborzati térképen — legalább a főbb vízválasztókon — feltüntetné a jellegzetes magassági pontokat. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet remélhetőleg megtalálja a módját annak, hogy az akadályokat elhárítva a sorozat következő füzetében — amelyeknek megjelenését erősen várják az érdekelt szakkörök — ezeket az adatokat is közzétegye. Mantuano József