Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)
11-12. szám - Domján Jenő–Papfalvy Ferenc: A balatonfűzfői magaspart talajmechanikai vizsgálata
Dómján—Papfalvy: A balatonfüzföi magaspart Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 11—12. sz. 459 Ez alatt a mélység alatt különböző színárnyalatú szürke, átlag 3—5 m vastag kövér agyagrétegek váltakoznak egymással, illetve helyenként vékonyabb szürke iszaprétegekkel. Ezeknek az agyagrétegeiknek a plasztikus indexe a rétegeken belül ugyan bizonyos változatosságot mutat, de több, egymás fölött jelentős magasságkülönbséggel fekvő réteg közel azonos fizikai tulajdonságokkal rendelkezik és külső szemléletre is majdnem azonosnak mutatkozik. Igen jellegzetes a 66,80— 71,00 m között fekvő kékesszürke, homokos iszapréteg, melyet egy 0,50 m vastag kövér agyagréteg szakít meg. Ebből az iszaprétegből nyomás alatti talajvíz emelkedik fel, mellyel alább részletesebben is fogunk foglalkozni. A magaspart pereme alatt a lecsúszott részen telepített fúrások talajmintáit a 7. sz. fúrás mintáival azonosítva állapítottuk meg a szálban álló rétegeket és annak a csúszólapnak a helyzetét, mely mentén az eddigi mozgások bekövetkeztek. (1. 13. ábra.) A különböző fúrásokban észlelt rétegződés a rétegszelvényen eredményvonallal feltüntetett csúszólap alatt általában igen egyenletes és közel víszintes fekvésű, ami a rétegződés összeállításánál és a csúszólap meghatározásánál nagy segítségünkre volt. Különösen jól felhasználhatók voltak a 7. sz. fúrásban 58,40—71,00 m között talált rétegek, mert ezeket csaknem valamennyi fúrásban azonos. sorrendben és közel azonos^ vastagságban megtaláltuk. Kivételt csupán az 1. és 3. sz. fúrások képeztek. Az 1. sz. fúrásban a kékesszürke kemény, kövér agyagréteg alsó határa, valamint az iszaprétegbe betelepedett és ezen a helyen csupán 0,10 m vastag kékesszürke kövér agyagréteg közel 2 m-rel magasabban jelentkezett, mint az a rétegződés fekvése alapján várható lett volna. Tekintettel arra, hogy ugyanakkor a 8 m vastag kékesszürke kövér agyagréteg felső szintje, valamint az e felett fekvő 0,90 m vastag barnásszüikö agyagréteg szabályosan jelentkezett, az említett jelenség esetleg a feltárás alkalmával elkövetett mélységmérési hibának is tulajdonítható. Hasonló hiba lehet az oka annak is, hogy a 3. sz. fúrásban az iszaprétegbe beágyazott vékony kövér agyagréteget nem sikerült kimutatni. A 13. ábrán eredményvonallal feltüntetett csúszólap felett fúrásainkban már nem találtunk összefüggő rétegződést, ez a vonal tehát a különböző (időpontokban bekövetkezett mozgások által megzavart földtömegek határának tekinthető. Az eredményvonalnak a magaspart lábának közelében fekvő része a legutóbbi hegyomlás csiűszólapját jelzi, míg alsó, közel vízszintes szakasza minden valószínűség szerint a régebbi mozgások csúszólapjainak burkológörbéje, amely mentén azonban újabb hegyomlások után másodlagos mozgások még mindig bekövetkezhetnek. A 4. sz. fúrástól északnyugati irányban fekvő 6. sz. fúrást a magaspart alatti talajvíznívó esetleges változásainak felderítése céljából készítettük. A rétegek Balaton partjával párhuzamos irányú elhelyezkedésének megállapítása, továbbá dr. Lóczy Lajos mederben készült fúrásainak jobb bekapcsolhatása céljából néhány rövidebb fúrást készítettünk a vizsgált partszakasz másik végénél, Fűzfőfürdő közelében. E fúrásokban talált rétegződést a .14. ábrán tüntettük fel. E feltárás alapján valószínűsítettük,, hogy az igen nagy vízszintes távolság (kb. 1,5 km) ellenére a 7. sz. szelvényben a 92,00 —102,00 m. A. f. szintek között fekvő rétegek azonosak az 1. sz. szelvényben hasonló szintek között fekvő 37—40 sorszámú rétegekkel. Ezt bizonyítja egyebek között a nyomás alatti talajvíz jelentkezési helye is. A Ih sz. fúrásban talált rétegsor már kisebb, de még mindig elég jól felismerhető összefüggést mutat a 7. .sz. fúrás 30—33 sorszámú, azonos szintben fekvő rétegeivel. A H 3 és Hu sz. fúrásokban kb. a 104—110 m. A. f. szintek között talált sötétszürke iszapos finom homoknak megfelelő réteg , a hetes számú fúrásban nincs. Ez a réteg azonban ' már balatoni üledéknek tekinthető. Könnyebb és egyértelműbb lenne a rétegsor összehasonlítása, egy a lh sz. fúrás helyén készített 40 m imély fúrás segítségével. ez azonban a szóbanfoirgó meredek helyen igen nehezen lett volna elvégezhető. Miután a Balaton medrében fúrásokat nem végezhettünk, dr Lóczy Lajos fúrási eredményeit használtuk fel tájékoztatásul (lásd 11. ábra). A Hi; Ai; B x\ Ci és 1. jelű fúrásokon keresztül megszerkesztett rétegszelvény azt mutatja, hogy ezek a rétegek enyhe ívet alkotnak. Minden kétséget kizáróan ezt a tényt csak a mederben végzendő, sűrűbb feltárás alapján lehet majd megállapítani, véleményünk szerint azonban ezeknek a rétegeknek zavafrt voltát, vagy vetődések jelenlétét a. nagy vízszintes távolságok mellett jelentkező csekély szintkülönbség még nem bizonyítja. Ezt a kérdést véglegesen az új nyomvonalon végzendő fúrások .eredményei fogják eldönteni. Talaj víz-viszony oh A fúrásokkal feltárt 1. sz. szelvényben három vízréteget találtunk. A legfelső vízréteg a imagaspartról elindított 7. sz. fúrásban 26,90 m mélységben (133,00 m. A. f.) jelentkezett. Ez a vízréteg egy depressziós görbe mentén ereszkedik le a Balaton szintjéig 'és nyilvánvalóan ez okozza egyrészt a magaspairt lábának, másrészt pedig a már korábban leszakadt földtömegeknek átázását.
