Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)
11-12. szám - Hozzászólások
Hozzászólások vizet szűk területen kisméretű betonmedencébe vezetve használjuk fel, ahol 8—10 betegre van férőhely. A víz lényegesen nagyobb mennyiségét ipari célokra használják fel. A gyógyvíz felhasználásával kapcsolatban többször felmerült az a gondolat, hogy gyógyfürdőt kellene létesíteni, hogy ott a komlói ipari dolgozókat és főleg a mozgásszervi megbetegedésben elég tekintélyes számban szenvedő bányászdolgozóitat kezelni és gyógyítani tudjuk és a baleseti sérültek utókezelését is el tudjuk végezni. Az előzetes elgondolásokon elindulva dr. Migray Sándor belgyógyász főorvos vetette fel konkrét formában egy olyan intézmény létesítésének gondolatát, aminek megvalósításával a komlói gyógyvizet eredményesen fel tudnánk használni gyógyítási célokra. Ez az intézet azonkívül, hogy a dolgozók egészségvédelmét szolgálná, nemzetgazdasági szempontból ás igen jelentős eredményeket érne el azáltal, hogy a gyógyvíz felhasználásának segítségével a termelő munkába gyorsabban tudna visszaállítani sokszá25 ipari dolgozót. Azok a kiadások, amikbe a létesítmény kerülne, hozzávetőlegesen sem állnak arányban az elért eredményekkel. Somfai Jenő: Schulhof dr. évi 70 millióra teszi az ú. n. reumás betegségek következtében beálló munkaóraveszteséget. Mi hozzátehetjük, hogy a kérdés különösen a bányászatban jelent súlyos problémát, mert kétségtelenül bizonyítottnak vehető, hogy éppen a bányászok között van a legtöbb ú. n. reumás, mozgásszervi ártalom. Komlói adataim szerint az <jtt biztosítottak 6,2%-a betegedett meg reumában, ami kiemelkedő szám, mert országosan mindössze 1,7% volt ilyen beteg. És amíg 1935-ben az összes keresőképtelen beteg 4,4%-a volt a reumás, a bányatárspénztárnál ez 10,5%-ot ért el. A vizsgált 5 év alatt a komlói bányában a reuma okozta a legtöbb kiesést. A megbetegedések között egészen kiemelkedően nagyszámúak az izomfájások, a myalgiák. Az izületi folyamatokhoz viszonyítva csaknem ötször annyi a myalgia. Tudjuk, hogy ez általában véve nem súlyos megbetegedés, nem; igényfel kórházi ápolást, de gyakran visszatér és ezért a munkaidökiesés tekintetében a legjelentősebb reumaforma. Tudjuk, hogy a myalgia kezelésében, de főképpen a kiújulások megelőzésében hatásos gyógymód a fürdőkezelés. Ea a fürdőkezelés akkor lesz eredményes, ha elég hosszú időn át és ismételve adagoljuk. Egyrnagábanvéve nem nagy jelentőségű kórformával nem !eh>t heteket töltetni gyógyfürdökórházban, vagy a lakóhelytől távolesö gyógyfürdőben. Ezt a kezelést akkor alkalmazhatjuk, ha a fürdést járóbetegkezelésszerüen, esetleg a munka változatlan elvégzése közben adjuk. Így szívesen veszi a beteg is, mert hiszen nem veszít a kezelés miajtt, szívesen veszi a munkaadd is, mert nincs kiesés. Ezért örömmel kell üdvözölnünk azt a törekvést, mely'' szerint az egyes szénmedencékben. így Komlón helyi gyógyfürdőintézménvt kívánnak létesíteni. A részlegekről majd más. illetékes hozzászó'ók fognak beszámolni. én csak azt kívántam megállaoí^ani hofrv a bányászok között főképpen olyan reumaformák fordulnak elő. melvek kezelésében és a kiújulások megelőzésében előreláthatóan jó eredménnvel alkalmazhatjuk a,-*, ismétlődő ambuláns fürdőkezelést. Kérdő' István dr.: Az elhangzott előadásokból és hozzászólásokból kitűnik, hogy a balneotherápiás lehetőségek fejlesztése számára a Mecsekben i s milypn szén perspektíva nyílik. Azt is láttuk, hogy a reumás betegek állanota milyen szorosan összefügg a klimatikus ténvezökkel és az időjárással. Ezért igen fontom, hosrv fürdökezelés céliára szolaráló újabb evógvlnté. zeitek létesítésénél a szóbainforgó ,hely klimatikus. ső f mikroklíma,tikus viszonyait messzemenően f'srvelem^e veevük. Nem közömbös az hotry miiven külső hatások érik a reumás beteget a fürdő megkezdése előtt után. Nemrégiben hivatalos helyről azzal a kéréssel forduljak az Orszáfros Ba!neoló°riai K'^atódnté^et orvosi klimatológiai rsztálvához hogv mondi'vi véleménvt három helv — köztük Sikonda — klímáidról, mennvire lennének alkalmaik reumán oard'tis után! állnootban lévő betegek szanatóriumi kezelésére. A válasz megadása komoly nehézségekbe ütközött, mert egyik helyen sem volt meteorológiai állomás és csak a környező állomások adatai alapján lehetett hozzávetőleges véleményt mondani. Kívánatos lenne tehát, ha a Mecsekben már meglévő meteorológiai állomások, továbbá a tervezett minta-vízgyűjtőterületen felállítandó újabb állomások klimatológiai adatok gyűjtésével is behatóbban foglalkoznának. Cziráky József dr.: Hozzászólásomban a hidasi (Baranya m.) III. sz, mélyfúrás jelenlegi állapotát kívánom ismertetni. 1930. évből származó adatok szerint a fúrás 0,00—5,70 m-ig diluviális, 5,70—301,40 m-ig pontusi és 310,40—325,42 m-ig középső triaszkorú rétegeket harántolt. 299,00 m-ben kb. 300 l/perc hozamú, 35 C° hőmérsékletű büdös, kénes —- valószínűleg -— meleg vizet kaptak, ami triaszkorú rétegekből fakad. Ezen kút alapján a környék bányászdolgozői részére gyógyfürdőt lehetne létesíteni. A fúrólyukban a csövezet bennemaradt, de jelenleg nem lehet hozzáférni, mert lezárták, az aknát pedig földdel betemették. A helyi Tanács ígéretet tett a termálvizü kút feltárására. Dr. Siklósi István: A Mecsekvidék vízszegénysége és a helyi reuma-gyógyforrások hiányossága adja a gondolatot, hogy a mecseki szénbányászok reumakezelésénél használjuk fel a Mecsekalja igen kedvező klimatikus tényezőit és létesítsünk főleg a sűrűn lakott, ma már emeletes bányászházak között úgynevezett légfürdőtelepeket, a hidrológiai kongresszus nyelvén szólva „víznélküli strandokat". A reuma-gyógykezelés nemcsak gyógyfürdőkből áll, hanem luistamin, diathermia, gyógyiszap. massage, sőt pécsi specialitáskép műtétből is, ezek mellett tehát nem utolsó a nap- és léghúr a. Különöskép fontos ez a bányászoknál, akik amúgy is mindig vérszegények a földalatti munka következtében, s napozásuk az emeletes házaknál kivihetetlen. Dr. Horváh József: A természetes gyógytényezökkel — és itt elsősorban az ásványvizekre. 111. gyógyfürdőkre gondolok — szemben klinikusaink bizonvos idegenkedést éreznek, mert ezen gyógytényezők hatásmechanizmusát, therápiás alkalmazását ille'ö'eg hiányoznak a klinikai beteg-anyagon való értékelések. Mivel Harkány. Hévíz. Hajdúszoboszló vizeiben komoly gyógytényezöket ismertünk meg, javaslom, hogy elöször ezen nagyobb látogatottságú gyógyfürdőhelyeken a legközelebbi egyetem orvoskara az Országos Balneológiai Ku'ató Intézettel és hidrológusokkal esrvütt, fiókállomást létesítsen abból a célból, hogv 1. a gyógyfürdőben kezelt betegekről feljegyzéseket készítsen, azok gyógyítási, ill. gyógyulási folyamatait figyelemmel kísérje, majd irányítsa és 2. hogy az o't kezelt betegek további sorsát is kövesse. Ezen működésük alapján talán megállapítást nyerhetnénk arról, hogy az egyes fürdőhelyek az' egyes kórformákra milyen alkalmazással miiven gyógyhatást érnek el, tehát gazdaságosabbá tehetnénk az egyes fürdőhelvek kihasználását. Ezt a gazdaságos kihasználást egyébként kicsiben a MÁV a maga területén a harkányi vasutas beutaltak észlelésével már megkezdte dr. Somfai kartárs, MÁV kerületi orvos közreműködésével, ez a munka azonban a vasu^asház megszüntetésével félbemaradt. Az eeves fürdőhelyeken kezelt betegek sorsának tovább követése és így a késői hatások kiértékelése szempontjából előnvös lenne, ha egyes gyógyfürdöhelvek klinikai fiókállomásai a környező mesrvék beteg-anyagának kezelését irányítanák, ezen betegek általában oda térnének vissza. Ez előnyös lenne az eeves vidékek speciális ado +tságai következtében keletkezett. kórformák meqrá.llanításához és kezeléséhez (bányák, ioartelenek ártalmai). A klinikai fióktelepek megvalósításával, a hatásmechanizmusok nontos regisztrálásával talán az öszszeté^elében dúsított vizek hatásának megfigyelésére !<? mód adódna. Baranyai víszonvlatban talán nem lenne érdektelen a 0.4 ms--os sulfid-kéitartalmú komlói vizet ("tszés szerint, mesterségesen feldúsítva, gyógyhatását összehasonlítani a 12 mg-os suliid-kéntartalmú harkányi víz hatásával.
