Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

11-12. szám - VIZSGÁLATOK ÉS MEGFIGYELÉSEK A PONTYOK HASVÍZKÓRJÁRÓL - Dr. Jaczó Imre: Teleltetési kísérletek hasvízkóros 1-nyaras pontyivadékkal

4.52 Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 11—12. sz. anyaga származott, a betegség külső jelét nem mutató, tehát látszólag egészségesen maradt, illetve a betegséget minden külső nyom nélkül átvészelt ivadékot gyűjtöttünk össze, hogy ezek megmaradási százalékáról győződhessünk meg. A kísérletek beállításakor az állomány fajta szerinti (pikkelyes, tükrös) összetételét is megállapítottuk és a telelőbontáskor a megmaradtakat ugyanígy számba vett ük, azért, hogy e két kultúrfajta ellenállóképesség különbözőségéhez gyüjtsünk adatokat. A kísérleti telel tetések adatait az -alábbi (1. sz.) táblázat foglalja össze. A telelőbontáskor kapott adatokat a 2. táblázat mutatja. A fenti táblázatokban közölt eredmények értékelése alapján megállapítható, hogy az ismertetett kísérleti viszonyok között: 1. A kissúlyú, 90 százaléknál nagyobb mértékben megbetegedett ivadékállomány teleltetaben teleltetve 100%-dg (99,5%) elpusztul. Feltűnő, hogy ezeknek a halaknak a telelőibontáskor mért átlagsúlya nagyobb (62,5 g) mint az a beteleléskor volt (46 g). Ez arra enged következtetni, hogy azok a halaik maradnak nagyobb százalékban életben, melyek naigyobbíhak, erősebbek voltak. 2. Az „aszkóros" tüneteket mutató megbetegedett pontyivadékot ugyan olyan betegnek kell tekinteni, mint a nyílt sebekkel és pikkelyborzolódással bíró subakut és krónikus betegségben szenvedőket. A megmaradási százalékuk a betegekével egyezik meg (10,8%). Pontyok hasvízkórjának vizsgálata 3. A nagyobbsúlyú (130—140 g) beteg ivadéknak 10%-a marad meg, s a megmaradók nagy százaléka (83—91%) a feleltetés során meggyógyult. 4. A beteg állományból válogatott látszólag egészséges ivadékoknak csak 16,2%-a maradt meg, tehát gyakorlatilag nem lényegesen jobbak a ibetegeknél. 5. A nagyobb súlyú ivadékoknál mind a betegeknél, mind a látszólag egészségeseknél: a pikkelyes ivadékok nagyobb százalékban maradtak életben, tehát a pikkelyes ivadék feltehetően ellenállóbb a tükrös ivadéknál. A pikkelyes ivadék megmaradási százalékát 100-nak véve a tükrös ivadék megmaradási százaléka csak 52,4—70,5% közötti értékretehető. Az igen nagy százalékban megbetegedett ivadékállomány teleltetése nem ad kielégítő eredményt és ezt a módszert csak akkor ajánlatos alkalmazni, vha a gazdaságnak feltétlen szüksége van az így megmaradó 0,5—16,0%-nyi népesítő anyagra és nem áll rendelkezésre teleltetésre alkalmasabb nagyobb tó.* Ellenkező esetben ajánlatos az ilyen ivadékot még ősszel a piacon értékesíteni. * Tóbnn történő teleltetésre J áss falusi és Woynarovich gyűjtöttek tógazdasági adatokat és mint szíves szóbeli közlésükből ismerem, a tógazdák ezzel a módszerrel 30—50%-os megmaradást is elértek. • A pontyok hasvízkórjával kapcsolatos vizsgálatokat ismertető cikkisorozajt egyik cikke lapunk korlátolt terjedelme miatt ebben a számunkban nem kerülhetett közlésre. Ezt a cikket, melyben dr. Jaczó Imre hasvízkórmentes népesítőanyag biztosításával foglalkozik. következő számunkban hozzuk. (Szerk.) K. K. Votincev: Az oxigén és a primér produkció napi menete a Bajkál-tó felső rétegében. (Dokladü Akademii Na.uk SzSzSzR., 88. köt., 1. sz., 149—151. old., Moszkva. 1953.) A tavak primér biológiai produkciójának kémiai módszerekkel való meghatározása mind a tengeri, mind az édesvizű medencék vizsgálatával kapcsolatban mind szélesebb körben kerül alkalmazásra. A meghatározást kétféle módon végzik, és pedig vagy egyes biogén elemek (N. P, Si, C) vegyü eteinek mennyiségében meghatározott időszakon belül megfigyelhető csökkenés alapján, ami a teljes vegetációs időszak alaltti együttes primér produkció megállapítását teszi lehetővé, vagy pedig a fotoszintézis folyamata által kiválasztott oxigén mennyiségének meghatározása útján, amikor a 24 órai primér produkciót tudjuk megállapítani. A primér produkció mennyiségét egyezményes egységekben, pl. glükózban szokták kifejezni. A Bajka-tó primér b'ológiai produkciójának vizsgálatánál a szerző a második módszert alkalmazta, vagyis azt az .oldott oxigén mennyiségének napé ingadlozásaira vonatkozó adatok alapján számította ki, glükózra való utólagos átszámítással. A vizsgálatokat az 1948. év január—szeptember hónapjaiban végezték. A vízmintákat a parttól mintegy 300 m távo'ságban. a tó 100 m-nél mélyebb részein vették a felszínről és 5. 10 és 25 m mélységből. A mintavétel a, nap folyamán 4 óránként tör'ént Ruthnerféle bahométerrel. A minták oxigéntartalmát a mintavétel helyén rögzítették, a mennyiség meghatározását a parton végezték. A primér produkciót a G. G. Vinberg álital ajánlott képlettel számították ki. A vizsgálatok táblázatba foglalt eredményei a következő következtetések levonását tették lehetővé. Januárban csak oxigénfelhasználás volt megfigyelhető, a felhasználás maximális mértékét a felszíni réteg mutatta. 5 és 10 m mélységben az oxigénfelhasználás erösien csökkent, 25 m mélységben pedig az oxigéntartalom a nap folyamán emelkedett, ami nyilvánvalóan a tó vizének dinamikájával (vízáramlásokká') függ össze. Február végén megindult a primér produkció folyamata. A produkció napi mennyisége átlagosan 0,4 mg glükóz volt 1 liter vízre számítva. Az értékek a köveitkező két hónap folyamán nem mutattak jelentős változást. Április második fe ében és májusban a vizsgálatokat a jégzajlás megakadályozta. Júniusban, a fitoplankton tavaszi fejlődésének időszakában a primér produkció mennyisége átlagosan 1,0 mg glükóz volt 1 liter vízre. Ezt a tavaszi maximumnak tekinthetjük. Július közepén, a fitop'ankton hidegkedvelő alakjainak elha'ása folytán az értékek jelentősen csökkentek, de a hónap vége felé megkezdődik a nyári alakok kifejlődése, a primér produkció növekszik és augusztusmásodik felében eléri második, nyári maximumát. Szeptembertől kezdve a produkció csökken és decemberben már ismét oxigénfelhaszná ást észlelhetünk. így tehát a napi primér produkció mutatószámainak ingadozásában két jellegzetes maximum figyelhető meg. Befejezésül a szerző a, kapott adatokat a más tavakban kapott értékekkel veti egybe és azokat, főként a nyárvégi hónapokban, a Káspi-tenger adataival eléggé egybehangzóknak találja. Kertész Árpád'