Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)
11-12. szám - VIZSGÁLATOK ÉS MEGFIGYELÉSEK A PONTYOK HASVÍZKÓRJÁRÓL - Dr. Jaczó Imre–Papp Anna: Akváriumi hasvízkór fertőzési kísérletek
Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 11—11. sz. J fJ f9 LIMNOLÓGIA VIZSGÁLATOK ÉS MEGFIGYELÉSEK A PONTYOK HASVÍZKŐRJÁRÓL Az alkalmazott limnológia halászati vonatkozású részében, jelentős helyet foglalnak el azok a kutatások, melyek a vízi termelés legfelsőbb szintjébe tartozó halak pusztító betegségeinek és élősködőinek vizsgálatával foglalkozik. Hazánkban ilyen pusztító betegség a pontyok has vízkórja, mely a tervszerű tógazdasági pontytenyésztést nagy mértékben megnehezíti, sőt egyes esetekben lehetetlenné is teszi. Társaságunknak limnológiai szakosztálya keretében működött Hasvízkór Munkabizottság vállalta azt a munkát, hogy ezzel a gazdaságilag jelentős kérdéssel foglalkozzék. Mivel e betegség biztos leküzdésének módszere még nem Ismeretes, a munkabizottság nem dolgozhatta ki azokat az irányelveket, melyekkel hazai körülmények között eredmény érhető el. A munkabizottság a segítésnek azt az útját választotta, hogy a hazai kutatóknak a hasvízkór megismerése és leküzdése érdekében végzett kísérleteit, megfigyeléseit és ezek eredményeit vitatta meg és vitte nyilvánosság elé a Limnológiai Szakosztály előadó ülésein. Az előadáson elhangzottakat most írásban is közzétesszük, hogy ezzel is szolgáljuk a mintegy 16 000 kat. holdon folyó hazai pontytenyésztés ügyét. A beszámolókat úgy állítottuk össze, hogy azok elméleti és gyakorlati kérdéseket érintsenek. Akváriumi hasvízkor fertőzési kísérletek DR JACZÓ IMRE és P A P P Í55A A pontyok kasvízkórjának, vagy mint tudományosan a legutóbbi kutatások alapján (Nicolau és Dinu) nevezik, a pontyok hiclropigén neurovirosisának (— vizenyőképző idegviroziis) pontos megismerése és "tanulmányozása során szükség volt arra, liogy ezt a betegséget egészséges halakon mesterséges úton, mesterséges fertőzéssel előidézzük. A hasvízkór kórokozójának hosszú ideig a Pseudomonas punctata f. ascitae nevű egyosillangós baktériumot tartották (Scháperclaus), és csak a legutóbbi években végzett vizsgálataikkal igazolták be azt szovjet és román kutatók, hogy e betegség előidézésében a Dermatropus ciprini-nek elnevezett virus játsza a vezető szerepet. Azonban vannak vélemények, amelyek szerint az eddig kórokozónak tartott Pseudomonasnak is szerepe van a betegség előidézésében és a halak elpusztulásának kiváltásában. Ezek a baktériumok minden megbetegedett halból rendszerint kitenyészthetők. Ennek a kérdés-komplexumnak a vizsgálata érdekében állítottuk be 1952. év tavaszán fertőzési kísérleteinket. Kísérleti állatokként biztosan fertőzésmentes helyről (Sárosfői gazdaság) származó 80—100 g átlagsúlyú, tehát közel égy nagyságrendű, pikkelyes és tükrös egyéves pontyivadélkokat használtunk. Ezeket részben 120 l-es, részben 30 l-es akváriumokban tartottuk, melyek oxigénellátásáról szellőztetés útján gondoskodtunk. A kísérleti halakat a kísérletek alatt nem etettük. Az akváriumok vizének átlaghőmérséklete 13 C° (10—16°) volt. Tavaszszal a tavakba kihelyezett pontyok ezen a hőmérsékleten betegednek meg a legnagyobb mértékben. A fertőzési kísérleteinket virustartalmú suispenzióval, pseudomonas-suspensióval és e kettő kombinációjával végeztü'k. A virustartalmú suspensiót hasvízkórban megbetegedett hal glycerinben tartott májának el dörzsölésével Jüeltárt és halra fiziológiás konyhasóoldattal 1:5 arányban hígított alakban állítottuk elő. A glycerin a májban lévő baktériumokat elölte, amiről táptalajra történt kioltással sterilitási próba útján győződtünk meg. 'Így a suspensió biztosan baktériummentes volt. (A glycerin a vírusokat nem pusztítja el.) A fertőzésre használt Pseudomonas punctata f. ascitae törzset ugyancsak hasvízkórban megbetegedett pontyivadék májából tenyésztettük ki tiszta tenyészetben. Ebből olyan suspensiót készítettünk, melynek minden miiilitere (ccm) 3 cm 2-.nyi ferdeagár tenyészetnek felelt meg. A hígítószer ugyancsak halna fiziológiás nátriumklorid oldat volt (0,65%). A kombinált fertőzések során e két suspenziót nem összekeverve, hanem egymásután adagolva adtuk. A két adag között néha tetemes idő is eltelt. A fertőzőanyagokat intraperitoneális injekció formájában juttattuk a hal szervezetébe, melyet mindig a Schaperclaus-tói javasolt helyen, vagyis a baloldali hasúszó fölött cc. 1 cm-rel a ihasúszó végének irányában adtunk ibe. A fent vázolt módon végrehajtott fertőzési kísérleteink eredményéről az alábbiakban számolhatunk be: Virustartalmú suspénsióval végzett kísérletek az alábbi táblázatba foglalt eredményeket adták:
