Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)
11-12. szám - Dr. Bolberitz Károly: Ipartelepek vízháztartásának kérdései
Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 11—12. sz. Bolberitz K.: Ipartelepek vízháztartásának kérdései I. Szabványosítás. 1. Mindenekelőtt az ipari vízháztartás keretében előforduló elnevezések fogalmi kúrét kell pontosan meghatározni. Az ipartelepeken felhasznált víziek általában két csoportra oszthatók: n üzemi vizek és ivó- háztartási vizek. E két vízféleség gyűjtőfogalma iaz ipartelepi víz, melybe beletartozik minden víz, melyet az ipartelepen belül használnak fel (az ipartelep határán kívül lévő lakótelep vize ínég akkor sem értendő ide, ha azt az ipartelep vízműve látná el). Üzemi víz mindaz a vízféleség, ami közvetlenül, vagy közvetve a gyártás célját szolgálja. Az üzemi víz jellegét nem befolyásolja az, hogy egyes esetekben (pl. élelmiszeripar) e vizeknek az egészségügyi követelményeket is ki kell elégíteniük. Ivó- háztartási vizek azok, melyek az ipartelepen tartózkodók közvetlen szükségleteinek kielégítését szolgálják (ivóvíz, fürdővíz, főző-, mosó-, mosogatóvíz, WC.). Az üzemi vízniek több alcsoportja van, melyekkel szemben a legkülönbözőbb követelmények állnak fenn. E fogalmak meghatározása igen fontos és a munka elvégzésével a Szabványügyi Hivatal a vízgazdálkodásnak nagy szolgálatot tenne. 2. Ahhoz, hogy iaz ipartelepek vízháztartását észszerűen lehessen megszervezni, nélkülözhetetlen, hogy a rendelkezésre álló vízmennyiségekre és az egyes fogyasztási csoportok iszükségle- JJ lé re és fogyasztására vonatkozóan pontos adatok álljanak rendelkezésre. Megbízható számok csak folyamatos mérések útján állapíthatók meg, és a vízgazdálkodás ellenőrzését is csak ilyen mérések regisztrálása teszi lehetővé. Ezért kívánatos, hogy az ipartelepek minél több vízfogyasztásméröt tartsanak üzemben, melyeknek adatait leolvasással, vagy regisztráló szerkezetek segítségével rögzítik. Az üzembe állítandó nagyszámú vízmérő műszer szükségessé teszi, hogy e szerkezetek, ezek kezelése és karbantartása szabványosíttassék. A bizottság a Venturikészülék és ia Pi tot-cső, esetleg a legegyszerűbb megoldásnak tekinthető mérőperemes készülék szabványosítását tartja szükségesnek. Ilyen műszereket az országban már készítettek; mérőperemes készüléket jelző, regisztráló és összegező automatával is. Minthogy a jövőbeni nagyszámú ilyen készülék kell, szükséges, hogy a szabványosítás mielőbb megtörténjék. A bizottság véleménye szerint .helyes volna a kétféle mérőkészülék (szárnyas- ós nyomásmérő készülék) között a gyakorlatban eddig alkalmazott 200 mm-eshatárt a 150 mm-es csőátmérőnél megvonni. 3. A méréssel kapcsolatban hasonlóképen kívánatos, hogy a leolvasás gyakorisága, időpontjai, az adatok feljegyzése, csoportosítása, az adatok feljegyzésére szolgáló űrlapok, az adatok összefoglalása statisztikákban, grafikonokban a. kiértékelés céljából, szabványosíttassék. Jelentősége van ennek a forgatott vizeknél, ahol a forgatás mértékének megállapítása sok félreértésre ad alkalmat. 4. A Szabványügyi Hivatal feladatát kell, hogy képezze az egyes gyártási ágakban a vízszükségleti normák, ill. azok elkészültéig vízszükségleti irányszámok megállapítása. A munka elvégzése rendkívül nehéz, mert a fajlalagos vízfogyasztás mértéke az azonos termelési ággal foglalkozó egyes gyáraknál is igen nagy mértékben eltér egymástól. Eninek ellenére feltétlenül szükséges 'önnek a már folyamatban lévő munkának folytatása imég akkor is, ha ezek tág határértékek között • mozognak, mert remélhető, hogy a kö» zelítően megállapított értékek a gyakorlat folyamán kifinomulnak és idővel az ipartelepek racionális működtetése szempontjából értékes anyagot fognak szolgáltatni. Kiadandó rendeletek. 1. A bizottság a legfontosabb teendőnek olyan irányú rendelet kiadását tartja, • amely szabályozza az ipartelepek feladatait és kötelességeit a vízgazdálkodás terén. E rendeletnek mindenekelőtt kötelezően elő kell írnia a legnagyobb mértékű takarékosságot a vízzel. Ennek ellenőrzésére kötelezni kell a gyárakat (egyelőre csak a havi 10 000 m 3-nél több vizet fogyasztó üzemeket), hogy bizonyos nagyságrendet meghaladó fogyasztási helyeken a vízfogyasztást folyamatosan mérjék, a mérési adatokat feldolgozzák és értékeljék. A gyakorlat bizonyítja, hogy a mérések .bevezetése már egymagában jelentős megtakarításokra készteti a fogyasztókat. Célszerűnek látszik e kötelezettséget oly módon szabályozni, hogy egyelőre minden olyan üzemrészben, melynek fogyasztása az összfogyasztás 20%-át meghaladja, külön vízmérő készüléket szereljenek fel,.