Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)
11-12. szám - Dr. Bolberitz Károly: Ipartelepek vízháztartásának kérdései
Bolberitz K.: Ipartelepek vízháztartásának kérdései közvetlenül, vagy kisebb kezeléssel újra felhasználhatók. A gőztermelésből keletkezett kondenzvíz a kazánba minden további niéikül visszavezethető; a felmelegedett hűtővíz hűtőtoronyban, vagy hűtőgépben újra felhasználhatóvá 'tehető. Az ipari szennyvizekbe belekerült anyagok túlnyomórészt szintén értéket jelentenek, melyeknek visszanyerése gyakran gazdaságos, de még az esetben is, ha a kinyerés közvetlen hasznot nem jelent, a befektetett költség a közösség szempontjából megtérülhet azon a réven, hogy tisztítása nem terhel közüzemet, vagy nem szennyezi a befogadót. Minthogy az ipari szennyvizek igen sokfélék, és ennek megfelelően tisztításuk más és más módszert kíván, általános alapelvnek tekinthetjük azt, hogy a különféle szennyvizeket külön-külön tisztítsuk és keverék-szennyvizeket csak akkor készítsünk, ha ez a tisztítás szempontjából előnyös, vagy legalább is nem káros. Csak lebegő anyagot tartalmazó vizek megfelelő ülepítés, vagy szűrés után újra felhasználhatók; anyagok kimosására használt vizeknél rendszerint előnyös, ha a víz a kimosandó anyaggal telítve van, mert ilyen módon kisebb az oldódás révén keletkezett veszteség. Ezek a vizek az üzembe többnyire visszavezethetők. Számos hejyen keletkezik olyan szennyvíz a gyártás folyamán, mely más műveletnél, vagy a gyár területén, vagy közelben fekvő más gyárnál előnyösen felhasználható. Mindezek azt mutatják, hogy a vízzel való takarékosságnak igen nagy lehetősége áll fenn az iparban. A víztakarékosság lehetőségeit vizsgálva, ezeket három csoportba foglalhatjuk: 1. A fajlagos vízfogyasztás csökkentése. A gyártási eljárásoknál elhasznált vízmennyiségek ellenőrzése és az eljárások korszerűsítése mellett e téren főleg a hűtővizeknél, az öblítő- és mosóvizeknél, továbbá a kimosóvizeknél lehet nagy eredményt elérni. A termelésnél fontos, hogy az előírt hűtési hőfokot elérjük, azonban teljesen felesleges, hogy a termékeket ezen a hőfokon túlmenően hűtsük, pedig a legtöbb helyen ez történik és lényegesen nagyobb mennyiségű hűtővizet használnak, mint amennyire szükség van. Különösen gyakran fordul ez elő a desztillációknál. Megállapítva a jnegkívánt hűtés eléréséhez szükséges kimenő hűtővíz hőfokát, és ezt a hőfokot állandóan ellenőrizve, a hűtővízfogyasztás terén lényeges megtakarítások érhetők el. Hasonlóképen ellenőrizni kell azt, hogy a mosóvizek és kimosóvizek mosóképességiik határáig legyenek kihasználva. 2. Vízforgatás, azaz az elhasznált víz visszavezetése ugyanahhoz a folyamathoz. Ez történhetik: a) kezelés nélkül, pl. kondenzvíz visszavezetése a kazántelepre, lepárlási víz visszavezetése stb., vagy b) kezeléssel, pl. hűtővíz visszahűtésével, ülepítéssel, anyagkinyeréssel stb. 3. A víz átadása más művelethez, ahol az még felhasználható, akár saját ipartelepen, vagy szomszédos üzemnél, pl. felmelegedett hűtővíz meleg vizet igénylő művelethez, természeti anyagot tartalmazó víz öntözésre stb. A teendő - e téren abban áll, hogy minden meglévő vagy jelentkező vízszükségletnél meg kell állapítani a minőségi igények tudatában, hogy nem használható-e fel valamely művelet elhasznált vize, és csak akkor alkalmazzunk friss vizet, ha a szükséglet kielégítése átadással nem oldható 1 meg. Az előbb említett fajlagos vízfogyasztás megállapítása az ipartelepeken rendkívül fontos. Ez az a szám, melynek összehasonlítása, más gyárak adataival, lehetővé teszi a vízfogyasztás gazdaságosságának ellenőrzését. Ennek illusztrálására elegendő bemutatni a Szovjetunió néhány szénfeldolgozó telepének vízfogyasztási adatait, aszerint csoportosítva, hogy alkalmaz-e az üzem vízforgatást, avagy nem.* Egyes üzemek vízszükséglete: Forgatás nélkül Yorosilovszk 6,0 Magnitogorszk 14,0 Kercsen 10,4 Dnyepropetixivszk 4,5 Forgatással » Magnitogorszk 1,15 Meosketovszk 2,0 Szmoljanyinovszk 0,22 Sztalinszk 0,15 Sztaronakijevszk 3,0 Az összehasonlításokat természetesen kellő kiirültekintéssel kell végezni, mert a fajlagos vízfogyasztás a nyersanyag minőségétől, a gyártási módszertől, az alkalmazott készülékektől és a felhasznált víz minőségétől nagymértékben függ. Mindezek ellenére értékes adatot ad, mert a gyártelepen belül állandó ellenőrzést tesz lehetővé, a fenti tényezők helyes mérlegelésével pedig tanulságos összehasonlításra nyújt alkalmat. A fajlagos vízfogyasztás helyes ' megállapítása nem könnyű feladat. A vízfogyasztást ugyanis számíthatjuk a felhasznált nyersanyagra, a keletkezett termékre, a vizet használó gépre, készülékre, végül erőtelepeken az energiaegységre. Nyitott kérdés, hogy milyen alapon * Prof. Zsukov, Promüslennije sztocsnije vodi i ich obratkova. Moszkva, 1948.
