Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

11-12. szám - Dr. Bogárdi János: A várható tavaszi maximális havi közepes talajvízállások előrejelzése az Alföldön

Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 427—12. sz. ]fl5 HIDROLOGIA A szerző cikkében mind az előrejelzés, mind pedig a talajvízszint változások vizsgálatának kérdését nagy lépéssel viszi előre. Példát mutat a korreláció-számításnak a hidrológiában történő felhasználására. A várható tavaszi maximális havi közepes talajvizállások előrejelzése az Alföldön* DR. BOGA lt Dl JÁNOS Az alföldi talaj vízállás-viszonyokat a volt Vízrajzi Intézetben igen behatóan tanulmányoztuk. A vizsgálatokat a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben is folytattuk és ezeknek eredményeképpen az alföldi talaj víz viszonyok számos sajátságát ismertük meg. A talajvízállások szélsőséges értékeinek, valamint a középvízállásoknak a meghatározása mellet az alföldi talajvíztükör elhelyezkedésére vonatkozóan is feldolgoztuk az észlelési anyagot. Számos kapcsolatot, összefüggést állapítottunk meg az egyes vidékek talaj vízállásai között. A talajvízállások változásának okait és a változások kapcsolatát a meteorológiai tényezőkkel ugyancsak meghatároztuk. Ez utóbbi vizsgálatok során, különösen a csapadék és hőmérséklet hatását tisztáztuk. Mindezek a vizsgálatok lehetővé tették, hogy a leszűrt eredményeket gyakorlatilag is hasznosíthassuk. A gyakorlati hasznosításnál legfontosabb feladatként a talajvizállások előrejelzésének t a kérdése jön számításba. A talajvízállással kapcsolatos előrejelzéseket annál is könnyebben megoldhattuk, mivel a talaj vízviszonyokra vonatkozó vizsgálataink legnagyobb részét a korrelációszámítás segítségével végeztük el. A korrelációszámítás, mint tudjuk, kiválóan alkalmas előrejelzési feladatok megoldására. A korrelációszámítás segítségével ú. n. statisztikai előrejelzést végzünk, amely ugyan kevésbbé pontos, mint a fizikai előrejelzés, de előnye, hogy az utóbbihoz viszonyítva időben lényegesen előbb meghatározható a várható érték. Tapasztalataink szerint atalajvízállások előrejelzésénél a legcélszerűbb átlagos értékkel számolni ; egyidejű tényleges értékekkel az összefüggések ugyanis legtöbbször nem mutathatók ki. A csapadékokat tekintve nyüvánvaló, hogy a csapadék csak bizonyos idő eltelte után táplálja a talajvíztükröt, mert hiszen a talajba való beszivárgáshoz b

: zonyos idő szükséges. Hasonlóképpen a hőmérséklet hatása sem érvényesül teljes mértékben azonnal, mivel a közvetlen párolgás mellett a talaj víztartalmának párolgása révén is befolyásolja a hőmérséklet a talajvízállásokat. Ezért, mint már említettük, célszerűnek látszik, ha átlagos, pl. havi összegekkel illetőleg havi középértékkel számolunk. Nyilvánvaló, hogy az átlagos értékek kapcsolata alapján a legkülönbözőbb előrejelzési feladatokat oldhatjuk meg. Ezek közül a feladatok közül egyik leglényegesebb kérdés a tavaszi rnaxi* A tanulmány 1952 áprilisában készült a Vízgazdálkod isi Tudományos Kutató Intézejben. mális talajvízállás meghatározása. A tavaszi maximális talajvízállás rendkívül fontos a mezőgazdasági termelés, valamint a télvégi-tavaszeleji belvizek levezetése szempontjából. Tanulmányunkban országos viszonylatban a tavaszi legmagasabb talajvíz előrejelzésének kérdésével foglalkozunk• Mivel pedig, mint említettük, átlagos értékekkel célszerű számolni, feladatként a legmagasabb havi átlagos talajvíztükör magasságát jellemző havi közepes talajvízállás előrejelzését tűztük ki. Nyilvánvaló, hogy a magyar éghajlati viszonyoknak megfelelően az Alföld kölünböző részein nagyjából mindenütt ugyanazok a tényezők fogják befolyásolni a legmagasabb tavaszi maximum kialakulását. -A tavaszi maximum (Y) általában márciusban, áprilisban vagy májusban jelentkezik. Függetlenül attól, hogy melyik hónap középvízállása adja a maximumot, nyüvánvaló, hogy a maximum értékére nagy befolyással lesz az előző őszi talajvízállások magassága. Ezért első független változóként (Ai) a tavaszi maximumot megelőző őszön jelentkező mimimális havi középvízállást választjuk. Itt is lényegtelen természetesen, hogy az őszi minimális talajvízállás melyik hónapban volt. A tavaszi maximum és az őszi minimum között nyüvánvalóan pozitív kapcsolat áll fenn, mert hiszen minél magasabb volt az őszi minimum, annál magasabb tavaszi maximumot várhatunk a csapadék és a hőmérséklet együttes hatására. Y és Ax között tehát pozitív r

x korrelációs tényezőt várunk éspedig függetlenül attól, hogy a kút peremétől lefelé mért vízállásoknál tulajdonképpen a nagy vízállás-érték alacsony, a kis vízállás-érték pedig magas talajvízállást jelent. A tavaszi maximum kialakulásánál a csapadékot célszerűen két részre osztva vesszük figyelembe. Átlagos időjárási viszonyok mellett a tavaszi maximumot megelőző októberben és novemberben, valamint a tárgyév márciusában általában a talaj nem fagyott és a léghőmérséklet is pozitív értékű. Ebben a három hónapban leesett csapadék tehát (X2) előreláthatólag más mértékben fogja a tavaszi maximum kialakulását befolyásolni, mint a december, január és február hónapokban lehullott csapadékösszeg (V

3), amely általában fagyott talajra és negatív léghőmérséklet mellett kerül a talaj felszínére. Az így szétválasztott három-három havi csapadékösszeg adja az X

z és X

3 független változókat. A csapadékösszegekkel a kút peremétől lefelé mért talajvízállás nyüván negatív korrelációban lesz, mert hiszen minél több a lehullott csapadék,