Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

9-10. szám - Dr. Bolberitz Károly: Csapmentes folyadékadagoló

344 Hidrológiai Közlöny 33. évf. 1953." 9—10. sz. Bolberitz K: Csapmentee folyadékadagaló téssel töltjük és hófúvással^ vagy gumilabdával létesített nyomással ürítjük ki. Az adagolót üvegtechnikus készíti; készítési módja hasonló a Winkler-féle ú. n. itökös-ibiirettóhoz. Mint az ábrán látható, a készülék több részből áll. A folyadék-tartály (A) 100—300 ml-es, de a szükségletnek megfelelően lehet nagyobb is; ez esetben azonban a tÖltőcsatornát, (B) — ^tekintettel arra, hogy ez szolgál a készülék befogására, — oly erős üvegből kell készíteni, hogy az a teli tartály okozta hajlítás^ igénybevételt elbírja. A tartály alsó vonala a vízszintessel 30-—45° szöget zárjon be, nehogy a töltésnél a készüléket túlságosan kelljen dönteni; felső vonala legyen közel vízszintes, mert ez esetben kapjuk a legkisebb erőkar mellett a legnagyobb térfogatot. A tartályt a töltő-térrel (C) a töltőcsatorna köti össze. Ennek alsó ós felső vonala 30—40 mm hosszban legyen párhuzamos, (mert itt történik a befogás) alsó vonala fusson egyenletes lejtéssel a tartályba. A töltőtér teteje, a készülék könnyű tisztíthatósága kedvéért, szélesen nyitott, és beköszörült üvegdugó zárja el (ÍJ). A dugót gumipánttal a töltőtér szarvacskáihoz vagy a csövekhez erősítjük, nehogy a létesítendő njomás a dugót megemelje. A töltőtér oldalaba van forrasztva a befúvócső (E), melyhez gumicsövet és esetleg szelepes nyomólabdát (orvosi vérnyomásmérő labda) kapcsolunk. A töltés a D nyíláson keresztül is történhet, de a kényelmesebb utántöltés biztosítására a töltőtér 'hátsó falába elzáróesappal ellátott tölcsér (F) is forrasztható, melyen keresztül a készüléket a D dugó leszerelése nélkül is megtölthetjüik. A készülék legfontosabb része a töltőtérbe forrasztott mérőcső (G). Ennek felső végét belső-élre kell köszörülni, mert ez biztosítja a nullpont beállítását. A nullpont azonos beállásának biztosítása céljából ügyelni kell arra, hogy a tartályba visszaengedendő folyadék felesleg nyugodtan áramolj ék vissza a tartályba. A nullpont pontossága függ természetszerűleg a mérőedény csővégének átmérőjétől is. A csővég átmérője azonban legalább 5 mm legyen, hogy a légbuborélkok a töltéskor könnyen leszakadjanak. Jól nedvesítő, könnyen folyó folyadékoknál kisebb átmérő is készíthető.'A cső vége emelkedjék 5—1Q mm-re a töltőtér feneke fölé, ez utóbbi pedig biztosítson teljes visszafolyást a töltőcsatornába. A mérőcső a szükségelt különböző térfogatokra tetszés szerint kalibrálható vagy készíthető olymódon, hogy a kívánt térfogatot teljes kiürítéssel szolgáltassa. Beosztott mérőcső esetén a mérőcső átmérője a kívánt leolvasási pontosságnak megfelelően keskenyebb is lehet, ennek azonban határt szab a könnyű tölthetőség biztosítása. A kiürítőcső (H) függőleges szárát a mérőcső hátsó falának síkjában kell felfelé vezetni, mégpedig olyan magasra, hogy a hajlítás helye

7 5—10 mm-rel magasabban legyen, mint a készülék töltésénél beálló folyadékszint, nehogy a töltés" közben a folyadék a cső hajlását elérje, mert akkor a folyadék túlfolyna, A vízszintes cső (I) enyhén lejtsen a készülék felé, a visszahajló cső pedig legyen minél rövidebb (1—2 mm). A csővégre 1 mm-es peremet készíthetünk a fröcskölés megakadályozására. A cső belső átmérőjéül olyan méretet kell választani, melynél légbuborék a folyadékon nem hatol keresztül, hanem függve marad (kb. 3—4 mm). Kisebb átmérő a ponitosság ós kalibrálás szempontjából kedvezőbb, viszont növeli a kiürítési időtartamot. A készüléket a töltőcsatornánál fogjuk be, legcélszerűbben az általam szerkesztett, a gyakorlatban már elterjedt billentő-fogóba* (2. ábra). Ez utóbbit erősítjük dió útján a 2. ábra. bürettaállványra. A mérőcső kalibrálásánál tekintettel kell lenni arra, hogy a nyomás megszüntetése utári a kiiirítőcsőből vissza folyás történik. Ezért a kalibrálást úgy kell végeztetni, hogy a megfelelőtérfogat kiürítésekor a nyomás alatt (végig telt kiürítőcső) mutatkozó meniszkuszt jelöltetjük meg és a visszafolyás után' jelentkező folyadékfelszint figyelmen kívül hagyjuik. A működés különmagyarázatot nem kíván. A billentés alkalmával a folyadék a tartályból a töltőtérbe jut és a mérőcsövet megtölti. Visszabillentésnél a mérőcsövön a nullpont magától beáll. A befúvó csövön át nyomást létesítve, a mérőcsőben lévő folyadék egészen vagy a kívánt jelig kiüríthető. A nyomás megszűntével szívóhatás keletkezik, mely az utáncsöpögést megakadályozza. Bár a fent ismertetett adagolókészülék kizárólag azért készült, hogy vele indigó-oldatos nitrátmeghatározáshoz tömény kénsavat adagoljunk, mely esetben különösebb pontosságra nincsen szükség, az adagolási pontosság ellenőrzése során megvizsgáltuk, hogy a nullpont és végpont beállítás különféle módja milyen mértékben befolyásolja a mérési eredményeket. Ennek meghatározására nagyobbszámú összehasonlító mérést végeztem egyrészt a legpontosabbnak tartott kétjeles, csapos Winkler-pipettával, másrészt különböző önműködő adagolókkal. A méréseket különös gondossággal végeztem, igyekezve azonos körülmények biztosítására. Az eredményeket az 1. táblázatban közlöm. Az adatokból megállapítható, hogy a pontosságot a legnagyobb mértékben az be* Bolberitz: Magyar Chemiai Folyóirat XL. évf. 5—8. sz. 114—120. o.