Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

9-10. szám - Finály Lajos: Felszíni vizek tisztasági feltételei a Szovjetunióban követett gyakorlat alapján

Finály L..: Felszíni vizek tisztasága Hidrológiai Közlöny 33. évf. 1953. 9—10. sz. $23 "2. a szennyvízbevezetést elbíráló, engedélyező, a feltételeket megszabó és ellenőrző hatósági tényezők kezébe olyan zsinórmérték kerüljön, amely a) módot adjon a műszaki és gazdasági lehetőségek észszerű mérlegelésére, de adott esetben a helyénvalónak bizonyuló szigorral való végrehajtásra is, s ennek érdekében b) olyan záradékot tartalmazzon, amely lehetővé teszi a rugalmas alkalmazást; 3. a tervező mind a megbízóval, mind a hatósággal szemben konkrét előírásokra támaszkodhassék, de 4. módjában álljon a nem, vagy esak aránytalan gazdasági hártánnyal megoldható esetekben észszerű javaslatot tenni a követendő eljárásra. Tlyen előzetes és kellően rugalmas irányelvek lehetőségére elsősorban, mint látni fogjuk, a Szovjetunió ad számunkra kínálkozó példát. De érdemes emellett néhány más külföldi kísérletet és javaslatot is megvizsgálni. Az ezekből értékesíthető és hazai viszonyainkra alkalmazható útmutatások alapján a vízrajzi, szennyvíztisztítási, vízkémiai, biológiai, bakteriológiai, népgazdasági, jogi és közigazgatási szakértők együttes munkájával lesz lehetséges .az előzetes irányelvek kidolgozása. 5. A Szovjetunióban követelt megoldás A Szovjetunióban már 1947-ben életbelépett a rÓCT 132^-47.* számú „Műszakiegészségügyi "irányelvek (normák), ipari szennyvizek nyílt vizekbe való bevezetésére" című szabvány, amely elsősorban vehető segítségül a hazai vezérfonal megalkotásához. Figyelemreméltó, hogy — amint a címe is mulatja —i a Szovjetunióban is az iparosodás fejlődése váltotta ki a normák megalkotásának- szükségességét. Ez a szabvány a felszíni vizeket, folyókat. folyószakaszokat három osztályba sorozza, amelyek közül az első két csoportra oszlik: ./. osztály. 7. csoport. Azok a vizek, amelyek központi ivóvízművet látnak el, illetve ilyen vízellátás védőterületének határán belül fekszenek. 2. csoport. Azok a vizek, amelyek állami (intézményes) haltenyésztésre szolgálnak. 11. osztály. A nem intézményes ivóvízellátásra, állattenyésztés, mezőgazdaság és élelmiszeripar * Goszudarsztvennüj Obscseszojuznüj Sztandart = .Szovjetunió állami szabványa. vízellátására szolgáló vizek, valamint azok, amelyeket a halak tömeges ívási helyül használnak. III. osztály. A lakott területeket átszelő és érintő vizek, továbbá azok, amelyeken a halak ívási helyükre rendszerint átjárnak, amelyeket tömegfürdésre használnak, és amelyeket tájszépészeti okokból védeni kell. (Ilyen vizeket sem ivóvízellátásra, yem intézményes haltenvésztésre használni nem szabad.) A felsorolt osztályozás szerinti vizekre vonatkozó tisztaságvédelmi szabályokat a következőkben állítottuk össze. Az adatokból minden adott esetben meg lehet ítélni, hogy a szennyvíz nyersen, vagy milyen mértékű tisztítás után vezethető be a, kérdéses befogadóba. Ez alól azonban az I. osztály 1. csoportjába sorolódó vizek annyiban kivételek, hogy ezekbe fekáliás szennyezésű (házi, közcsatornázási) szennyvizeknek a bevezetését a norma tisztított állapotban sem engedi meg. A szennyeződés jellegzetes indikátorai szerint a szabványok a következők: 1. Lebegő anyag tartalom A lebegő anyagok mennyiségének a szennyvíz bevezetése és teljes elkeveredése után a befogadóban nem szabad többel emelkedni, mint I. osztályú vizekben 0,25 mg/l . IT. osztályú vizekben 0,75 mg/l ITT. osztályú vizekben . ' 1,5 mg/l-el. Ha azonban a folyóban rendes körülmények között is nagyobb a lebegőanyagtartalom, mint 30 mg/l, továbbá ha a szennyvizet csak árvízkor, vagy pedig lökésszerűen engedik ki, végül ha olyan szennyvízről van szó, amelynek ismert módszerekkel történő tisztítása mellett a normát nem lehet kielégíteni: a bevezetés feltételeit az állami egészségügyi-műszaki szervek állapítják meg. 2. Szag és íz Szagnak vagy mellékíznek sem közvetlen, sem klórozás utáni bevezetés esetén nem s/.:ibad észrevehetőnek lennie. 3. Oldott oxigéntartalom Nem csökkenhet nyáron, 24 óra átlagában 4 mg/l alá. Halászatra szolgáló vizekben nyáron a 24 órán belüli legkisebb érték sem lehet ennél kevesebb.