Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

7-8. szám - Könyvismertetés

Holló I.: Alföldi városaink vízellátása Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 7—8. sz. 299 Az árokásó gépektől kezdve a csőbeemelő darukig gépesíteni kell a földmunkákat, korszerű döngölő szerszámokat kell alkalmazni, fel kell fejleszteni a szivattyú- és szerelvénygyártást, különös tekintette] a búvársziyatytyúkra. A homokfogó, vastalanító, mangántalanító és fertőtlenítő berendezések előregyártott elemekből való készítését kell lehetővé tenni, s a várható szükségletnek megfelelő alkatrészek előregyártását meg kell kezdeni. Gondoskodni kell arról is, hogy a fertőtlenítéshez szükséges klórgáz és liipokloritlúg gyár- ' tása a szükséglettel lépést tudjon tartani. Megkell kísérelni a mind nagyobb számmal épülő víztornyoknál és tárolómedencéknél a feszített vasbetétek alkalmazását. Életre kell hívni kifejezett vízműépítővállalat okat, vagy trösztöt és a szétszórt szakkádereket ezeken a helyeken kell összpontosítani. A káderkérdéseknél nemcsak a vízműveket építő, hanem az azokat üzemeltető Káderekről is gondoskodni kell. A; felső oktatás a további „vizes" siiikosítás révén megfelelő jó mérnökökről gondoskodik, a középkáderképzés a békéscsabai Mélyépítő Ipari Technikum Víztagozatán ugyancsak megindult. A gépészek, a tisztító és fertőtlenítő berendezések kezelőinek kiképzési vonalán azonban^ még nagyon sok a tennivaló. Nemcsak az új alföldi létesítményeknél kell szakképzett személyzetről gondoskodni, hanem a legtöbb helyen kiöregedő gépészek utánpótlásával is foglalkozni kell. Ha több felszíni vizet felhasználó vízmüvünk lesz, akkor kisebb vízvizsgáló laboratóriumokra is szükség lesz a minőség állandó ellenőrzésére. Első kísérletképpen aj Helyi Ipar Minisztériuma a Fővárosi Vízművek bevonásával rendez eg-f rövidebb tanfolyamot vízvizsgálatok végrehajtásának és klórozókészülékek kezelésének betanítására. Ennél természetesen nem lehet megállni és a mind nagyobb mértékben rendelkezésre álló szovjet szakirodalom alapján a káderképzésnek ezt a vonalát tervszerűen ki kell fejleszteni. Ha a vízvezetéképítés a szakemberek által óhajtott mértékben megindul és a belterületek fásítása, parkosítása is erőteljesebb ütemet vesz, valamint a csatornák és véderdősávok által tervezett nagy természetátalakítási programmok megvalósulnak, akkor a közeljövő dolgozóit az alföldi városok és nagyközségek eddigi poros és sivár utcái helyett öntözött és fásított területek fogják várni. Az, egészséges ivóviz által az általános egészségügyi színvonal emelkedik és a tífusz-halálozások is a minimumra csökkennek. (Gyulán pl. felszabadulás előtt a tífuszmegbetegedés országos viszonylatban a legnagyobb volt, mégpedig ] 00 000 főből 104 fő.) Az eddigi vízvezetéképítési programmok súlypontja kevés kivétellel nem az Alföld volt. Remélhetőleg ez az állapot a tervgazdálkodásunk további szakaszában „arccal az Alföld vízellátása felé" fordulva végleges felszámol ásra kerii 1. IRODALOM 1. Magyar Statisztikai Zsebkönyv — 1948. 2. Varga József: Szolnok r. t. város vízellátása — 1903. 3. Kozsinov: Vodosznabzsenije — Vízellátás —• 1948. 4. Molnár Dénes: Víztisztítás elmélete — 1952. 5. Patonay (Pátsch) Ignácz: Artézi kutak •— 1940. 6. Molnár Endre: öntözés — Természetátalakítás. A Természet és Technika c. folyóirat 1953. III. havi számában megjelent tanulmány. 7. Ven dl Aladár dr.: Földtan és ivóvízelátás — 1940. Szív- és érbetegségek kezelése szénsavaá fürdőkkel Dr Gruber Zoltán cikkének (megjelent a „Népegyészségügy című lapban) ismertetése A szénsavas fürdők hatásmechanizmusát még manapság sem ismerjük pontosan, csupán anriy^i ismeretes, hogy idegi hormonális úton hatnak, a haemod mamikai és protoplazmadinamikai folyamatokra. Alapvető tényezőnek azonban a haemodinamikai hatást tekintjük. Ezt a hatást több tényező: a hőmérséklet, a hidrosztatikus nyomás, a sókoncentráció és mindenekelőtt a szabad szénsav behatása idézi .elő. Ezeket az ingereket a bőr és a bőr idegvégzödései fogják fel. A bőr egyrészt reflektorikus hatások, valamint a bőrben képződött és a vérbe felszívódó biológiailag aktív anyagok révén kapcsolatot teremt a vérkeringés szerveivel, továbbá a vesével, a vegetatív központokkal és az agykéreggel. A szénsavas fürdők hatásmechanizmusában felismerhető egyrészt a hormonális, másrészt az Idegrendszeri tényezők szerepe. Vizsgáljuk meg külön-külön a hatást okozó tényezők szerepét; 1. A hőmérséklet hatása. A differens hőmérsékletű fürdők hatása általában ismert. Az ipdifferensnél melegebb fürdők tágítják, a hűvösebbek szűkítik a börereket. A meleg okozta vérbőségre jellegzetes az ú. n. konszenzuáLis reakció érvényesülése, melynek lényege, hogy a vérbőség'nemcsak lokálisan, hanem az egész testfelületre kiterjed. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a fürdőnek ki nem tett bőrfelület hőmérséklete is emelkedik. Az értágulat létrejöttében feltétlenül szerepe van a höinger által felszabadított vegyi anyagoknak is, mint a histamínnak, acetylcholinnak, adenálsavnak. Ezen anyagok a véráram útján távolhatást fejthetnek ki és pedig nemcsak magukra az erekre, hanem a vegetatív idegrendszerre, is. Végeredményben tehát a termikus inger a keringés átállítását indítja meg. Hűvös fürdőben a bőrerek reflexesen szűkülnek s emiatt a szív munkája fokozódik. 2. A C0

2 hatása. A C0

2 két módon, egyrészt a (Folytatás a 308. oldalon.)