Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

7-8. szám - Dr. Vitéz István–dr. Szerémi Katalin: Gyors tájékoztató jódmeghatározás ásványvizekben

28Jf Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 7—8. sz. Vitéz—Szerémi: Jódmeghatározás ásványvizekben Mivel ezekben a vizsgálatokban igen kismennyiségű jódról van szó, minden reagensnek tökéletesen tisztának és szennyezés nélkülinek kell lennie. Minden esetben ellenőrző kísérletet kell végezni a vegyszerek tisztaságának megállapítására. Különösen a káliumjodid tisztaságát, jodáttalanságát kell gyakran ellenőrizni. A módszer használhatóságának ellenőrzésére az 1. táblázatban összefoglalt vizsgálatokat végeztük. Ezekből az eredményekből kiderült, hogy már igen kis vízmennyiségekben is kellő pontossággal megállapítható a jódtartalom és a vas feltételezett zavaró hatása is kiküszöbölhető a lúgos lecsapással. II. táblázat Ásványvizek Név Kogyott 0,01 n ml 0,01 n tliioszulfát középérték ml Jód mg/lHajdúszoboszlói I. minta, . 50—50 ml-ből 1.851 1.836 1,805 1.834 7,758 Hajdúszoboszlói .11. minta, 25—25 ml-böl 0,933 0,957 * 0,945 7,996 íSóshartyáni „.Jodaqua" I. Minta, 10—10 ml-ből 4,422 4.427 4.432 • 4,427 4,427 93,64, Sóshartyáni „Jodaqua" 11. minta, 10—10 ml-ből 4,417 4,422 4,422 4,427 4,422 93,54 Salvator víz 100—100 ml-ből 0.0676 0.0666 0,0724 0,06886 0,1457 A II. táblázatban feltüntettük Szerémi három) ásványvízre vonatkozó vizsgálatát. Ezzel kapcsolatban azt jegyezzük meg, hogyha várhatóan olyan kicsiny valamelyik víznek a jódtartalma, hogy ez a mennyiség már túl van a Feigl által megadott határkoncentráción, akkor ennek megfelelően nagyobb vízmennyiségből indulunk ki és ezt 25—50 ml-re pároljuk be. A hajdúszoboszlói gyógyvizet 1926-ban Bodnár J. (2) vizsgálta és ekkor a víz kg-bént 8,15 mg jódot tartalmazott. Str-aub J. (3) vizsgálatai szerint 1928 júliustól 1929 júniusig terjedő időben, szakaszonként 8 alkalojnmal végzett mérés alapján a víz jódtartalma kgként 7,50—8,10 mg között változott. Ugyancsak fítraub J. (3) idézi azokat a szélső értékeket, amelyeket magyar vizsgálók kaptak a hajdúszoboszlói vízzel kapcsolatban, s ezefc a következők: legkevesebbnek (7,20 mg/kg) Szelényi, s legtöbbnek (8,40 mg'/kg) Emszt találta a jódtartalmat. A sóshartyáni jódos víz, a Jodaqua, a legnagyobb jódtartalmú gyógyvizünk. Forgalomba csak nemrég került. E víz vizsgálatát 1948-ban Szeberényi (2) végezte és jódtartalmút kg-ként 93,5 mg-nak találta. A harmadik forrásvíz ellenőrző vizsgálatáról nincs tudomásunk. Ezekkel a vizsgálatokkal egy időben Szerémi megvizsgálta a Balaton vizének jódtartalmát is. Mivel az előkísérletek szerint csak igen kis jódtartalom volt várható, ebben az esetben nagyobb mennyiségű vízből kellett kiindulni. A százszorosára bepárolt vízben mérve a jódtartalom literenként 0,22 mg volt. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a most leírt módszerrel kapott eredmények gyakorlatilag megegyeznek az ellenőrző vizsgálatok eredményeivel, tehát e módszer a közegészségtani vizsgálatok számára kielégítő pontosságú és érzékenységű. Ennek ellenére sem bonyolult és kellő gyakorlattal elég gyorsan lehet vele dolgozni. Így alkalmasnak látszik arra, hogy ásvány- és kútvizeink jódtartalma felől sorozatos vizsgálatok útján gyorsan tájékozódhassunk. Az ilyenirányú vizsgálatok végzését szükségessé is teszi egészségügyünk gyors fejlődése és ezzel kapcsolatban a hazai golyvakérdés mielőbbi megoldása, amelyhez hozzátartozik az egyes vidékek ivóvizeiben található jódnyomok és jódmennyiségek megállapítása is. A világ minden részéből felgyülemlett adatokszóinak ugyanis amellett, hogy a jódszegény vizet fogyasztó lakosság előbb-utóbb megbetegszik a golyva valamilyen alakjában (hypfunctiós, hyperfunctiós golyva, thyreotoxicosis), vagy annak valamely mellékalakját (cretinismus, golyvás süketnémaság, kötőszövetelégtelenség stb.) kapja meg. Ennek leküzdésére szolgál az ú. n. „golyvaprophylaxis", vagyis a szervezet jódszükségletének mesterséges úton történő biztosítása. Az ember élettani legkisebb jódszükséglete napi 50 gamma, a legkedvezőbb napi szükséglet pedig 100 gamma körül van. E szükséglet bizonyos hányadát az ember az ivóvízzel fedezi. A jódtartalmú vizek fiziológiás hatás szempontjából a következőképben osztályozhatók: vannak jódnyomokai tartalmazó vizek, amelyek kg-ként 1,0 gammánál kevesebb jódot tartalmaznak (ilyen pl. a budapesti ivóvíz is, amelynek jódtartalma literenként 0,1—0,6 gamma közt változik); jódszegény vizek: kgként 1000 gamma (1,0 mg) jódtartalom alatt: jódos vizek: kilogrammonként legalább 1000 gamma (1,0 mg) jódtartalommal. Valamely ásványvizet a nemzetközileg elfogadott Nauheimi norma (5) értelmében hivatalosan csak akkor nyilváníthatunk kifejezetten jódos víz-