Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)
7-8. szám - Dr. Papp Szilárd: Ipari és ivóvízkezelés a Szovjetunióban
278 Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 7—8. sz. Papp Sz.: Vízkezelés a Szovjetunióban re csökkent. Megállapították, hogy a többszöri szellőztetésnek az egyszeri szellőztetéssel szemben semmi előnye nincs és az ülepedés sebességére sem gyakorol hatást. Az előzetesen 30 percig nyugalomban hagyott szűrt vízben nem maradt több vas, mint 1 órai ülepedés után. Megállapították tehát, hogy a víz vastalanítása szellőztetéssel egyszerű körülmények között elvégezhető, azonban a vastalanítás ezen egyszerű módjának értékét igen lecsökkenti az a körülmény, hogy a permetező szűrő gyors eltömődése szükségessé teszi a gyakori tisztítást, ami sok kellemetlenséggel jár. A mészoldat adagolására vonatkozóan megállapította a szerző, hogv a vas igen gyorsan, majdnem azonnal kicsapódik, sőt a víz vastalanítása mészadagolás esetében minden előzetes szellőzés nélkül is bekövetkezett. Dolgozatában összefoglalásképpen megállapítja, hogy vashidrogénkarbonátos vizet aránylag egyszerűen összeállítható készülékkel vastalaníthatunk olyképpen, hogy a szellőztetést pótolhatjuk a C0 2-nak vegyi úton való megkötésével. Ennek előnye, hogy ezáltal zárt és kevésbbé terjedelmes berendezés használható. Az eljárás gyakorlatilag vastól teljesen mentes vizet adott, Fluórtalanítás A vizek fluortalanításával Moissejev foglalkozik s megállapítja, hogv a víznek fluortól való megtisztítására leejobb eredményekkel a víznek alumíniumszulfáttal való kezelése kecsegtet. 32 kísérletből álló kísérletsorozat szerint a .17,5 keménységi fokú folyóvízben, amelynek pH-értéke 6.9 és 0,05 mg/l fluort tartalmazott, különböző mennyiségű fluort és 8,0 mg/l 'Al 20 3-nak megfelelő alumíniumszulfátot adagolt. Utána a folyóvizet 24 óráig állni hagyta, majd megszűrte kiizzított üveggyapoton. Kísérletsorozata szerint a szűredékben a víz fluortartalmának átlagosan 70%-át találta meff. Példaképpen megemlíti, hogy ha a vízben a fluortartalom 0,70 mg/l volt, akkor az alurníniumszulfáftal való kezelés után a szűredékben 0,50 mg/l volt kimutatható. Ha a víz fluortartalmai 2,4 ma/1, akkor a szűredékben 1,45 mg/l fluort talált. Mivel ezen kísérleteket nem találta kielégítőknek, ezért a következő vizsgálatsorozatban az alumínium növekvő mennyiségének hatását vizsgálta mesr a fluortartalom csökkentésére vonatkozóan. Ezen kísérletsorozatban a víz pH-értéke 8,4, hőmérséklete 21 0° volt. Minden vízmintában a fluor tartalmat 1.6 mg/l-re egészítette ki, a vizet pedig az alumíniumszulfátos derítés után szűrőpapíron szűrte keresztül, Ezen kísérletsorozat eredményei azt mutatták, hogy 1,6 mg/l fluort tartalmazó víz fluortartalmának csökkenése 0,4 mg-ra csak 50 mg/l Al 20 3-nak megfelelő alumíniumszulfát adagolása után következett be. Ha az alumíniumszulfát mennyisége nagyobb vagy kisebb volt, a fluortalanítási eredmények mindig lényegesen rosszabbak voltak. Ezért az alumíniumadagolás hatásának a teljes tisztázása végett még egy harmadik kísérletsorozatot is végzett, mégpedig két különböző pH-érték mellett. A fontosabb eredményeket a következő táblázatban foglalta össze: 1 liter víz fluor tartalma mg/ban Al aO a mg pH 1 liter sziire (lékben megmaradt fluor mg A fluor mennyiségének kisebbedésc 1 liter vízben mg 1,6 50 7,4 1,18 0,42 1,6 50 7,4 1,28 0,32 1,6 50 8,4 0,33 1,27 1,0 50 8,4 0,33 1,27 Ezen harmadik kísérletsorozat eredményei azt mutatták, hogy a fluortalanításhoz szükséges alumíniumszulfát optimális mennyiségén kívül a fluortalanításra döntő hatással van a víz pH-értéke is. A negyedik, 20 kísérletből álló sorozatból sikerült a Í8,5 C° hőmérsékletű, 8,4 pH-értékű és 1,6 mg/1 fluort tartalmazó vizet 50 mg/l Al 2Ó3-nak megfelelő alumíniumszulfát adagolásával 0,2 mg/l-ig fluortalanítani. Az alumíniumszulfát mennyiségének még 1—2 mg/l változása is már rontotta a fluórtalanítás hatásfokát. A következlő 30 kísérletből álló sorozatot., mely 18,5—22,0 C°-ú folyóvíz vizsgálatból állott, azzal a céllal végezte el, hogy részletesen tanulmányozza a különböző pH-értékek szerepének hatását a fluortalanításra!. Felhasznált e célra olyan vizeket, melyeknek pH-értékét n/10 kénsav oldatnak az adagolásával 2,8; 3,5 és 4,5-re állította be. Az eredmények szerint a víz fluortalanítása ennyire kis pH-érték mellett nem volt megfelelő. Egy következő, 46 kísérletből álló sorozatban, melyeknek hőmérséklete 22,5—23,5 C°-ig terjedt, á víz pH-értékét 3,5; 6,7; 7,2; 7,8 és 8,4-re állította be. Minden esetben 50 mg/l Al 20 3-nak megfelelő alumíniumszulfátot alkalmazott. Az eredmények azt mutatták, hogy az 5,5 pH-értéknél alacsonyabb pH-értékű vízben az alumíniumszulfát pelvhesedése csalk alig következett be és ezért a fluórtalanítás eredménytelen volt. A 6,7 pH-értékű vízben már közepes nagyságú pelyhek keletkeztek; azonban az eredmények még nem voltak kielégítőek. A 7,2 pH-érték esetében már durva pelyhek keletkeztek, azonban a fluortartalom csökkenése még sem volt elegendő. Ugyancsak a pH = 7,8 víz esetében, bár a pelyhesedés gyorsan következett be, még sem volt. jobb eredmény. Csak a 8,4 pH-értékű vízben következett be a fluórtalanítás kielégítő eredménynyel, de csak abban az esetben, ha a vízben a fluortartalom nem haladta meg a 3,0 mg/l-t, mely esetben a szűredékben 0,6 mg fluor maradt. Ha a flnortartalom 5,0 mg/l-t elérte, akkor a szűredékben 1,0 mg/1 fluor maradt vissza.
