Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

5-6. szám - Bidló Gábor: Adatok a Földalatti Vasút vízmintáinak szulfátagresszivitásával kapcsolatos vizsgálatokról

Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 5—4. sz. tyj Adatok a Földalatti Vasút vízmintáinak szulfátagresszivitásával kapcsolatos vizsgálatokról* BIDLÓ GÁBOR A Földalatti Vasút előkészítő vizsgálatai során alkalmam volt megvizsgálni mintegy 150 db vízmintát, hogy ezek mennyi szulfátiont tartalmaznak. Az elemzések eredményeit az I. táblázatban foglaltam össze. A szufátion koncentrációt a mérnöki gyakorlatban használatos S0

3 mg/lit értékben adtam meg. Az elemzések azt mutatják, hogy a vízminták szulfáttartalma nagy átlagban 330 és 500 mg/l között váltakozik. Áz átlagnál lényegesen nagyobb szulfáttartalmat is találunk azonban a kiscelli agyagrétegekkel kapcsolatban. A vizsgálatok során kimutatható volt, hogy az egyes geológiai rétegekre nagyjából jellemző szulfátkoncentráció adható meg. Természetesen ez a „jellemző szulfáttartalom" erősen függ a geológiai adottságoktól. A talajvízbe bekerülő szulfátion lehet szerves vagy szervetlen eredetű. Az élő szervezetekben lévő fehérje mintegy 2%-ban is tartalmazhat, ként. Ez a kén az élő szervezetek pusztulása után fellépő rothadáskor a Beggiatoa-k csoportjába tartozó kénbaktériumok hatására előbb kénhidrogénné alakul, majd ezen keresztül szulfáttá oxidálódik [1]. Ha azonban egészen friss fű vagy fűrészpor kerül a rothadás anyagai közé, a rajtuk tenyésző Microspira desulfuricans a szulfáttá válást anaerob körülmények között meggátolja, sőt az egyéb úton keletkezett szulfátionokat is elbontja, amint dr. Vendl Aladár és Almásy Andor vizsgálatai kimutatták [2]. A szervetlen eredetű szulfátképződés és a szulfátionoknak töményedése ugyancsak dr. Vendl Aladár vizsgálatai óta ismeretesek [3, 4, 5, 6, 7]. Lágymányos talajvizét vizsgálva kimutatta, hogy a kék oligocénkorú kiscelli agyag sok piritet tartalmaz. A pirit levegővel és vízzel érintkezve bomlik és a bomláskor keletkező kénsav megtámadja az agyagban lévő többi ásványt. Megkötődik és így képződnek a különböző szulfátok. A folyamat a következő egyenlettel szemléltethető: 2FeS

2 + 3H

20 + 70

2 + CaC0

3 = 2FeS0

4 + + H

2S0

4 + CaS0

4 -2H

20 + C0

2 Tekintve, hogy a. keletkezett szulfátok egy része vízben elég nehezen oldódik, nagy töménységű oldatok csak olyan helyen keletkeznek, ahol a talajvíz áll, vagy igen-igen lassan mozog. Gyorsan áramló talajvízben különösen levegő kizárásával nagymértékű szulfátfelhalmozódás nem következik be, mert a kilúgzódási folyamatok lejátszódásához nincs kellő idő. A fentihez hasonló megállapításra jutott * Készült a Budapesti Műszaki Egyetem Asványés Földtani Tanszékén. Gedeon Tihamér is a Gánt-környéki timsós vizek képződésével kapcsolatban [8]. A fenti elgondolásokat a fúrásokkal feltárt rétegekből kivett talajvízminták minden esetben igazolták. A barna, bomlott kiscelli agyagot feltáró 4-es és 8-as fúrásokban lévő talajvíz 700— 2000 mg/l S0

3-at tartalmaz, a bomlatlan kék agyagban már csak 62—452 között van a talajvíz szulfáttartalma (45—47. fúrás). A szürke miocén-agyagban már kevesebb a pirit és így a szulfáttartalom is kisebb, 50— 110 mg/l (43—63. fúrás). A pleisztocén dunahordalékban a szulfáttartalom aránylag elég nagy, 120—330 mg/l. A feltárás után is vettek 6 fúrólyukból vízmintát, amikor jól látható volt a szulfáttartalom változása. A 16., 40., 39. mintákban a szulfáttartalom csökken, mert a fellépett vízáramlás a kimosó hatást segítette elő. A 22., 21. és 30. sz. fúrásokban viszont megnőtt, mert a fúrással feltárt kiscelli agyag levegővel érintkezve bomlani kezdett és ezzel az ottlévő talajvíz mind több és több szufátot tudott kioldani. A Duna hordalékának fekvőjét alkotó törtön- és szarmata rétegek vizében a szulfáttartalom a rétegek felépítése szerint változik 50—400 mg/l között. Az agyagos rétegekben több, az iszapos, homokos rétegekben kevesebb. ! A szulfáttöménység állandósága függ attól is, hogy milyen mértékű az utánpótlódás. Az agyaggal nem érintkező talajvíz, amely piritmentes rétegeken áramlik át, szulfáttartalmát csak rothadó, szerves anyagokból pótolhatja, ha ez nincs jelen, szulfáttartalma igen csekély, illetve hamar lecsökken. A pirittartalmú agyaggal érintkező talajvíz szulfáttartalma. az agyag levegővel való érintkezésétől is fiigg, mert a levegőtől elzárt agyag felületén mozgó talajvíz szulfáttartalma is csekély. IRODALOM 1. H. Lungehardt: Handwörterbuch der Naturwissenschaften. V. 1125. 2. Vendl A.—Almásy A.: Acta Technica 1952. évf. 3. Vendl A.: A kiscelli agyag mállása. Mat. Term. Tud. Ért. 48. 237. 4. Vendl A.: A Lágymányos talajvizeiről. H. K. 10. 1930. 5. Vendl A.: A budai keserűvíz képződéséről. H. K. XH. 1932. 6. Vendl A.: A budapesti keserüvízes telepek hidrogeolőgiája. Bp. 1948. 7. Vendl A.: Hidrogeológie der Bitterwasserquellen von Budapest. H. K. XIX. 1949. 8. Gedeon T.: Szulfátos vizek képződése. H. K. XHI. 1933.