Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

5-6. szám - Dr. Horváth Andor: A kiskunhalasi ősláp puhatestű faunája

Horváth A.: A kiskunhalasi ösláp puhatestül Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 5—6. sz. példányok lélekzés céljából a felettük levő sűrű növényszövedéken rendszeresen keresztülfurakodjanak, bizonyos tehát, hogy tüdőscsiga létükre a vízből veszik fel az oxigént, amint azt a mélyvizű svájci tavak fenekén élő tüdőscsigákon is megfigyelték. Nem ritka az Acroloxus lacustris L. sem. Azt hiszem ez a faj is sokkal gyakoribbnak bizonyul az Alföldön, mint az irodalom eddigi adatai alapján gondolnánk. A tágabb értelemben vett Szeged környékén a Tisza holtágaiban, tavakban, pocsolyákban, vizesárkokban nagyon közönségesnek találtam. A kagylók közül a vizesárkokban és a nedves tőzegben gyakori a Sphaerium corneum L. és a nedves tőzegben a Pisidium personatum Maim. és cinereum Alder is. A Pisidiumokra vonatkozó minden honi adat értékes, mert nálunk ezekkel alig foglalkoztak eddig. Gyűjtöttem a láp területén nyelesszemű tüdőcsigákat, Stylommatophorákat is. Vizes árkokban és a nedves tőzegben is gyakori a Succinea pfeifferi Rm., nem ritka a Succinea hungarica Hazay és a Succinae elegáns Risso is előkerült. Soós Lajos szerint lehetséges, hogy az ivarszervek vizsgálata alapján minden Succinea elegánsnak tartott egyed hungarica-nak fog bizonyulni. Ilyenirányú anatómiai vizsgálatot még nem végeztem csigáimon. A Succinea oblonga Drap. mindenütt gyakori, a víztől meglehetősen távol, száraz helyeken is gyűjtöttem. Példányaim nagyjából megfelelnek a törzsalaknak. Egy igen hosszútekercsű üres fehér héját az elongata A. Braun változattal lehet azonosítani. Ezt a jégkorban általánosan elterjedt változatot recensen nálunk csak a Dunántúlról említik. A nedves réteken minednütt nagyon közönséges a Monacha carthusiana O. F. Müller. A nyári szárazság elől a nedves tőzegbe is behúzódik. Elég gyakoriak a nedves tőzegben a Zonitoides nitidus 0. F. Müller és a Vallonia enniensis Gredler. Előkerült néhány egyede az Euconulus trochiformia Montagu, a Vertigo pygmaea Drap. és a Pupilla muscorum L. fajoknak is. Elég nagy egyedszámmal találtam a láp területén a Chondrula tridens Müller és az Abida frumentum Drap. melegkedvelő fajokat. Ezekkel leginkább száraz helyeken szoktunk találkozni, de bizonyára itt is jól érzik magukat, a melegből elég részük lehet, ha a növényekre másznak, a nedvességet pedig — mint minden csiga — ezek is szeretik. Evekkel ezelőtt Domaszék környékén egy vizesárokban Chondrula tridenset láttam a víz alatt mászkálni, bizonyára testének vízszükségletét fedezte ezen a módon. A lápvidéket északról határoló pirtói homokdombok buckáin nagy egyedszámmal élnek a következő szárazságtűrő fajok : Chondrula tridens Müller, Abida frumentum Drap., Helicella hungarica Soós et H. Wagner, Helicella obvia Hartmann és Cepaea vindobonensis C. Pfeiffer. Az utóbbi faj legtöbb egyede üvegszerű szalagokkal tarkázott s a pallescens Fér. változatnak felel meg, akadnak azonban sötét övekkel tarkázott egyedek is. Ugyanezeket a melegkedvelő fajokat találtam a halasi Fehértó közelében fekvő városi erdészet akácerdején áthaladó út mentén, homoktalajon. Az Inokai tó ingoványán csak mintegy másfél órát gyűjtöttem, ez idő alatt a következő fajok kerültek elő. Bithynia tentaculata, Limnaea stagnális, Stagnicola palustris, Radix auricularis, ovata, peregra, Galba truncatula, Physa fontinalis, Planorbis cornea, Anisus planorbis, vortex, spirorbis, septemgyratus, Gyraulus albus, crista, Hippeutis complanata, Segmentina nitida, Succinea oblonga, pfeifferi, Monacha carthusiana, Sphaerium corneum, Pisidium personatum. Nem találtam Molluscát az erősen szikes halasi Fehértóban, sem a tóparton. A nagyon szikes és elposványosodott Sóstóban is eredménytelenül kutattam puhatestűek után, a tó partján az Anisus planorbis és Gyraulus crista nautileus néhány üres házát találtam meg. A gyűjtött fajok száma összesen 41. Az Alföld másik alaposabban átkutatott őslápjáról, a bátorligeti őslápról Soós Lajos 1928-ban írott dolgozatában 36 fajt sorol fel. A halasi lápon gyűjtött alföldi fajok száma lényegesen magasabb, nem találtam meg azonban a Bátorligetről felsorolt kárpáti fajokat, A bátorligeti lápot személyes tapasztalatból nem ismerem, a két láp ökológiai viszonyai azonban lényegesen eltérhetnek, mivel a bátorligeti ligetes láp, a halasi láp pedig nádas alföldi mocsár és nedves rétség. Könnyen lehet, hogy a halasi láp is ligetes láp volt abban az időben, amelyből a Natkai szigeten még jelenleg is meglévő mocsári tölgyek visszamaradtak. A kárpáti fajok szempontjából a halasi láp nyújtotta viszonyok kedvezőtlenek, a területet időnkint víz borítja, a víz elől felfelé menekülő szárazföldi fajok pedig az alföldi nap forróságába kerülnek. A halasi lápon elég sok olyan fajt gyűjtöttem, amiknek az Alföldről csak szórványos elterjedési adataik vannak. A tapasztaltak után nyugodtan feltételezhetjük, hogy ezek rendszeres és többé-kevésbbé nagy egyedszámmal képviselt lakói voltak a szabályozás előtti idők mocsárvilágának. FORRÁSMUNKÁK Behning, A. : Das Leben der Volga. (Binnengewásser X. Bd.) Stuttgart, 1928. Cleasin, S. : Deutsche Excursions-Mollusken-Fauna. Nürnberg, 1876. Clessin, S. : Die Molluskenfauna Oesterreich-Ungarns und der Schweiz. Nürnberg, 1887. Czógler, K. : Adatok a szegedvidéki vizek puhatestű-faunájához. Szeged, 1935. Ehrmann, P. : Mollusken (Weichtiere). Die Tierwelt Mitteleuropas. Leipzig, 1933. Rotarides, M. : Adatok az Alföld puhatestű faunájának ökologiájához. Állatt. Közi., 1926. Rotarides M. : A lösz csigafaunája, összevetve a mai faunával, különös tekintettel a szegedvidéki löszökre. Szeged, 1931. Rotarides M. : A puliatestűek külső alakjának környezettani jelentősége. Állatt. Közi., 1932. Soós L. : A Nagy-Alföld üfoi/MSca-faunájáról. Állatt. Közi., 1915. Soós L. : A bátorligeti ősláp Mollusca-faunája és az Alföld múltjának kérdése. Állatt. Közi., 1928. Soós L. : A Kárpát-medence Mollusca faunája. Budapest, 1943. Zságyin O. P. : A Szovjetunió édesvizeinek élete (I—III. kötet). Moszkva, 1949/50. (Orosz nyelven). Westerlund, C. A. : Fauna der in der Paláarctischen Region lebenden Binnenconchylien. Lund., 1885.