Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

3-4. szám - Jaczó Imre: Kísérletek a kecsege mesterséges szaporítására a Dunán

150 Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 3—4. sz. Jaczó I.: A kecsege mesterséges szaporítása Munkahelyemül a Paks és Vidéke Halászati Szövetkezet vízterületét választottam, ahol az előző évi vizsgálataim szerint a kísérletekhez szükséges anyahalmennyiség begyüjthető volt és a gyakorlati halászok is munkám során mindenben támogattak. Támaszpontul a szövetkezet haltároló bárkája szolgált (1531. dunai kilométer kikötési hellyel). Ugyanitt a kisebb halasbárkák is kellő mennyiségben rendelkezésemre állottak. Ezen a vízszakaszon a kecsegéket kecsegehálóval lehetett fogni, legnagyobb számban Pakstól délre mintegy 3—5 km-re az Uszódi rév fölött. Vizsgálataim során kitértem —• a vízállást és vízhőmérsékletet állandóan figyelve — az ívási idő megállapítására, a kecsegefajták tanulmányozására, a nemeknek, vagyis az ikrásoknak és a tejeseknek egymáshoz való számbeli arányára, a nagyság és az ívási idő közötti összefüggésekre, a nemek megkülönböztetésére, a tej (sperma) vizsgálatára és tárolási, szállítási lehetőségeire, az ikra elvételére, megtermékenyítésére, ragadósságának elvételére, fészekkészítésre, a fészek szállítására, az ikra kikeltetésére folyóvízben mozgó, valamint fészekanyagra ragasztott ikrával, permetben történő keltetésre, az embrionális és postembrionális fejlődés vizsgálatára, a kikelés körülményeire és módjára, valamint az ivadék táplálására a kikelés utáni időszakban. A vizsgálatok szerint a paksi 600 cm körüli vízállás mellett 1952. évben április hó elején (5—10 között) keződődött meg a kecsegék ívása 12—14 C° vízhőmérséklet mellett. Az ivásban először a nagyobb (1—3 kg súlyú) ikrások és tejesek vettek részt és a kisebbek (0,75 kg) később ívtak. Az ikrás kecsegék száma a tejesekéhez viszonyítva igén kicsi (1 : 30). Ugyanilyen rossz ivararányt találtam a Tiszán Szegednél is. Az ivás előtti időben az ikrások és a tejesek könnyen megkülönböztethetők egymástól. Az ikrásokra a duzzadt has, a tejesekre a karcsúbb termet és a fejhető tej jellemző. A frissen fejt tej hímcsírasejtjei vízzel érintkezve 2—6 percig aktívak, hőpalackban jég között, tubusban tárolva 20 óra múlva még 4 perc 14 másodpercig is mozogtak vízbe helyezve és megtermékenyítésre alkalmasak voltak. A tej tárolhatósága függ annak minőségétől, sűrűségétől, érettségi állapotától. A táplálás nélkül hosszabb ideig tárolt apahalaktól fejt tejbe a fejés során gyakran epeváladék kerül a bélcsatornából. Az ilyen epével keveredett, bár kitűnő minőségű érett sűrű tej nem alkalmas a tárolásra, a hímcsírasejtek gyorsan elpusztulnak. Ezért a fejést a leggondosabban kell végezni. Tehát a hőpalackban jég között tárolt jó kecsegetej minden nehézség nélkül 12—24 óráig szállítható is. Az érett egészséges ikra — mivel már leválott a petefészek redőiről '—

1 szemenként különváló. Az a megfigyelésem, hogy az érett ikrás kecsege az ikrájának csak egy kis töredékét adja le spontán, megegyezik Behning hasonló észlelésével. Ilyenkor nem érdemes a halat masszázzsal gyötörni és sok ikraszemet tönkretenni, mint azt az idézett munkájában Lányi ajánlja, hanem próbamegtermékenyítés után az érett kecsegét fel kell vágni és így az ikra törésmentesen elvehető, csak a vértől duzzadt petefészek marad vissza a hal testében. Ezt a módszert alkalmazzák a szovjet haltenyésztők a többi tokfélék mesterséges szaporítása során is. , Az érett ikrával ikra-folyadék is ömlik, de ennek ellenére az ikrák igen gyorsan kiszáradnak és tönkremennek. Az elvett ikrához a tejet minél előbb bőségesen hozzá kell keverni és ezzel az ikra kiszáradása — mint azt a ponty mesterséges szaporítása során a pontyikránál is találtuk — meggátolható és a további munkát nyugodtan, kapkodás nélkül végezhetjük. A tejjel összekevert ikrát kevés, az ikramenynyiség felét, kétharmadát kitevő vízzel összekeverve végezzük el a megtermékenyítést, amikoris a hímcsirasejtek aktívakká válnak és megtermékenyítik a petesejtet. Ezzel a módszerrel 91,8%-os megtermékenyítést értem el. A megtermékenyítést 4—5 percig tartó állandó kevergetéssel kell végezni. A keverést a haltenyésztési gyakorlatban általában használatos madártollal, puha gumilappal szokás végezni. A^már megtermékenyített ikrához azonnal az ikra mennyiségének 5—10-szeresét kitevő vizet kell önteni, melyhez előzőleg bőségesen igen finom szemcséjű'folyami iszapot, vagy pedig burgonyakeményítő-port kevertünk. A finom szemcsék lekötik a megtermékenyítéssel keletkező ragadós váladékot és így elérhető, hogy minden ikraszem külön-külön marad és nem ragad össze nagyobb csomókba, ami az ikrák kelését megnehezítené, sőt teljesen lehetetlenné tenné. Ez a módszer ugyancsak közismert a mesterséges halszaporítási gyakorlatban. A kecsegeikrából fészket is készíthetünk. Ekkor az ikra ragadósságát nem vesszük el, hanem éppen azt használjuk fel arra, hogy az ikrát valamilyen aljzatra rögzítsük és az így készített fészket használjuk fel arra, hogy vagy a helyszínen, vagy a fészek szállítása után a megtermékenyítéstől távolabbi helyen az ikrát rajta kikeltsük. Az idei kísérleteim csak a Balatonon használatos, fakeretre erősített zsákanyag-fészkekre terjedtek ki. A fészekkészítésnél a megtermékenyítést egy kissé rövidebb ideig kell végezni és a megtermékenyített ikrát kell kevés vízbe helyezett fészekre egyenletesen elosztva rávinni. Meg kell várni, míg az ikrák jól megragadnak, — ami 15— 30 perc alatt rendszerint megtörténik, — és csak ez után szabad folyóvízbe helyezni a fészket. A 30 x 50 cm méretű fészek egyik oldalára 10 000 ikrát tettem. A kecsegeikrával belepett fészek, gondos csomagolásban, nedvesen tartott moha között kísérleteim szerint 12 óráig biztosan szállítható. Mivel a kecsegeikra igen érzékeny, ügyelni kell arra, hogy nyomás ne érje. Ezért a nedves moha súlyát valamilyen védőráccsal ki kell küszöbölni. A ragadósságától megfosztott és külön szemekből álló ikrát folyóvízben az irodalomból ismert Seth Green-íéle keltetőládában keltettem ki. Ugyanilyen keltetőládában keltettem ki aljzatra ragasztott ikrákat is, de ezek rossz eredményt adtak. Kísérleteket végeztem szállított és a szállí-