Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

3-4. szám - Cziráky József: Adatok három budapesti artézi kút termálvizének hozam- és hőmérsékletméréséhez, valamint felhasználásához

Cziráky J.: Budapesti termálvizek hidrológiai adatai Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 3—4. sz. 101 pítottuk meg. A mérési grafikon szerint a fenti napon az átlagos termálvízfogyasztás 84 m

3/ó. A vízfogyasztást író készülék egy hétig még üzemben volt, ezen mérési eredményeket táblázatban (II. táblázat) tüntettük fel. A Széchenyi gyógyfürdő termálvízfogyasztásának a 1951. szeptember 5-től 11-ig 79és 106 m

3/ó között volt a napi átlaga. A két vezeték tolózárainak a teljes kinyitása mellett a jelenleg elvehető maximális vízmennyiség 200 m

3/ó és szabad térszíni kifolyás esetén a becsült vízhozam 250 m

3/óra. A mérések szerint tehát a városligeti II. sz. artézi kút vízhozamának a Széchenyi gyógyfürdő mintegy a felét hasznosítja abból, amely jelenleg rendelkezésére áll. Tervek A közölt adatokból láthatjuk, hogy a margitszigeti II. sz. artézi kút vízhozamának teljes felhasználására irányuló munkálatok befejezéshez közelednek, a városligeti I. sz. artézi kút vízét már teljesen felhasználják a II. sz. artézi kút vízének teljes hasznosítására is a tervek már elkészültek. Ezen termálvízű kutak vízének teljes kihasználása esetén nincs több olyan budapesti kihasználatlan, magas hőmérsékletű forrásunk, artézi kútunk, melynek vizét hőenergianyerés céljából hasznosítani lehetne. Felmerül tehát újra egy vagy több termálvízű artézi kút fúrásának a kérdése. Erre vonatkozóan a szakirodalomban két egymással ellentétes nézet alakult ki. Egyes szakemberek szerint meg kell védeni természeti kincseinket, így termálvizű forrásainkat, artézi kútjainkat is. Mérésekkel kimutatták a források, artézi kutak egymás közötti összefüggését. (44). Ezért közös hidrogeológiai védőterület létesült a budapesti ásvány- és gyógyforrások védelmére, melyen belül a forrásokat veszélyeztető munkálatokat végezni nem szabad, mert újabb fúrások esetén a meglévő források és kutak vízhozama le fog csökkenni.* Más szakértők szerint nincs ok aggodalomra az újabb mélyfúrás esetén sem, mert a budapesti termálvizű források évezredek óta folydogálnak nemcsak a föld felszínén, hanem a Duna medrében is anélkül, hogy vízhozamuk lényegesen csökkenne. Hatalmas mennyiségű termálvíz tárolódott a föld mélyén, melyhez képest egy artézi kút csak szalmaszálnak tűnik fel. Létesültek közel egymáshoz artézi kutak ugyanazon karsztosodó kőzetre telepítve anélkül, hogy lényeges vízhozamcsökkenés következett volna be. A termálvizű artézi kutak egymást befolyásoló hatása nagyobb (2—3 km) távolság esetében még nincs mérésekkel kivizsgálva. A budapesti gyógyforrások közös védőterületének tervezetét Vendl Aladár (43) készítette el. Az Országos Természetvédelmi Tanács 107/1951. * A Duna vonal közelében fakadó természetes ós mesterségesen feltárt meleg gyógyvizek hozama, hőméraóklefe ós vegyi összetétele megfigyeléseink szerint változott, illetve csökkent; új fúrások ott nem létesíthetők. (Papp F. lektor.) sz. Budapest meleg és langyos gyógyforrásainak, gyógyvizű kútjainak védetté nyilvánítása tárgyában hozott határozata szerint Budapest főváros régi határain belül fekvő meleg és langyos gyógyforrásokat és gyógyvizű kutakat, tekintettel azok népgazdasági és népegészségügyi jelentőségére, az 1935 : IV. t.-c. 212. §-ának hatálya alá tartozó természetvédelmi értéknek nyilvánítja. Ez a közös külső védőterület a már engedélyezett belső védőterületeket nem érinti, azok továbbra is változatlanul megmaradnak. A határozat szerint a szóbanlévő gyógyforrások és gyógyvizű kutak védelem alá helyezésével védelemben részesül a gyógyforrások vizének természetes mennyisége, minősége, minden fizikai és vegyi tulajdonsága is. A védelem alá helyezett gyógyvizek elsősorban gyógyítási célokat szolgálnak, azon túlmenően mindenütt csak a vízfelesleg használható. Az egyenlőre kijelölt védőterületen belül minden 30 m-nél mélyebbre hatoló fúrás vagy alapozás, építkezési munkálat csak az Állami Földtani Intézet véleményén alapuló Országos Természetvédelmi Tanácsi engedéllyel létesíthető. Ezen dolgozat szempontjából fontos még, hogy a gyógyforrás vagy gyógyvizű kút kezelősége köteles a víz hozamának, hőmérsékletének, elektromos vezetőképességének és keménységének az Országos Balneológiai Kutató Intézet által összeállítandó utasítás szerint történő állandó méréséről gondoskodni. A gyógyforrások és gyógyvizű kutak ellenőrzését az Országos Balneológiai Kutató Intézet látja el. Az Intézet által eszközlendő méréseknél és megfigyeléseknél a gyógyforrás és gyógyvizű kút kezelőségének segítséget kell nyújtania. Minden más vizsgálatra engedélyt az Országos Természetvédelmi Tanács ad. A Magyar Népköztársaság minisztertanácsának 2/1952. (I. 8.) M. T. számú, a vízjogi eljárási szabályok megállapítása tárgyában hozott rendeletének 28. §-a intézkedik az ásványvíz, gyógyvíz, vagy gyógyfürdő célját szolgáló forrás védőterületének megállapításáról. Ezen rendelet szerint az elsőfokú vízügyi hatóság, vagyis az illetékes megyei (budapesti, városi) tanács végrehajtóbizottsága az ásványvíz, gyógyvíz, vagy gyógyfürdő célját szolgáló forrás védelmére az egészségügyi miniszternek a bánya- és energiaügyi miniszterrel egyetértésben adott előzetes hozzájárulásával — a vízjogi engedélyezési eljárásra megállapított szabályok megtartásával — védőterületet állapít meg. Az eljárásra a Magyar Állami Földtani Intézet, az Országos Balneológiai Kutató Intézet és ha közületi ingatlan van érintve, a kezelőszerv kiküldöttjét meg kell hívni. Az elsőfokú vízügyi hatóság a védőterület megállapítása ügyében a kiküldöttek meghallgatásával határoz. A megállapított védőterületen ásás, vagy fúrás csak a vonatkozó határozatban foglaltak szerint végezhető. A Magyar Népköztársaság minisztertanácsának 105/1951. (IV. 29) M. T. számú, az ásvány- és gyógyvíz feltárásának és felhasználásának szabályozása tárgyában hozott rendelete szerint ásványvagy gyógyvizet feltáró új kutat létesíteni csak az egészségügyi miniszter engedélye alapján sza-