Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)
1-2. szám - Donászy Ernő: Az erdészeti limnológia alapjai
Hidrológiai Közlöny 33. évf. 1953. 1—2. sz. 9 A természet átalakításában hazánkban elsőrangó feladat a szélnek kitett és csapadékmentes síkságok (alföldi tájak) termelékenységének fokozása mesterséges erdősítés útján. Az erdős és erdősített területek vízkészletének vizsgálata így döntő szerephez jut. Szerzőnk e vizsgálat szükségességével és metodikájával foglalkozik. * Az erdészeti limnológia alapjai * M, DONÍ8ZY ERNŐ A limnológia, az édesvizek tudománya, a természettudományoknak az elmúlt évtizedekben hatalmas fejlődésnek indult egyik ága. A limnológia tudományának kifejlődéséhez a természettudományos kutatás ökológiai irányú fejlődése volt alapfeltétel. Az ökológiai kutatás az élő szervezeteket nem elszigetelten, hanem egész környezetükkel együtt vizsgálja. Az ökológiai kutatás világszerte hatalmas lendületet adott az élővilág környezetében való tanulmányozására és nagymértékben átalakította a természettudományos gondolkodást. Talán sehol se fejlődött ki annyira és oly kifejezetten ez az irány, mint a Szovjetunióban, mivel a szovjet természettudósok gondolkodásának alapja a dialektika és a dialektika a természetben végbemenő jelenségeket a természetben felfedezhető, egymással ellentétesen ható környezettényezőkből magyarázza meg. Az ökológiai irány nálunk talán a növényszociológiára és a limnológiára volt legnagyobb hatással. Nem véletlen tehát, hogy az ökológiai irányú kutatás e két területének egymással való kapcsolata megteremtésére gondoltunk, amikor a limnológiai kutatásnak gazdasági életünk egyik hatalmas területe, az erdőgazdaság vonalán való alkalmazását akarjuk előmozdítani. Gazdasági életünk nem egy területén vanmármeg ez a kapcsolat. Éppen a Magyar Hidrológiai Társaság hidrológusainak, limnológusainak, hidrobiológusainak együttese teremtette meg azt a kapcsolatot, mely a vízi építkezések révén a limnológusok és hidrológusok között létrejött. A halászat pedig már régtől fogva a korszerű limnológiai kutatások figyelembevételével dolgozik és éppen nemrég jelent meg Jeleonszkij „Tógazdasági haltenyésztés" c. művének magyar fordítása, mely minden részletében a korszerű limnológiai kutatások figyelembevételével készült. Ugyanígy az öntözőcsatornák, rizsföldek és a velük kapcsolatos ponytenyésztés szintén számol már a limnológia eddigi eredményeivel. A hazai limnológusok célja, hogy ezt a kapcsolatot gazdasági életünk más területeivel is létrehozzák. Szakosztályunk erdőmérnök tagjainak munkánkban való részvétele nem kis befolyást gyakorolt ránk abban, hogy a limnológiának az erdők életével való kapcsolatával is foglalkozzunk és rámutassunk azokra az összefüggésekre, amelyek a limnológia és az erdők élete között van. Ezek a gondolatok; és beszélgetések vezettek jelen tanulmányhoz, mely csak vázlat akar lenni és szempon* A Magyar Hidrológiai Társaság limnológiai szakosztálya Hal- és Vadgazdaságtudományi Munkabizottságának 1951. június 15-i ülésén elhangzott előadás. tokra akar rámutatni, indítást akar adni a limnológiának az erdőgazdaságban való alkalmazására. A limnológia többek között a vízzel és a vízi szervezetekkel is foglalkozik környezetükkel való összefüggésben. Erdőink pedig (és itt a nagyobb kiterjedésű erdővidékekre gondolok elsősorban) számos alakban foglalják magukban a vizeket (források, patakok, barlangi vizek, erdei tavak, víztartó növények és faodvak stb.) Ezeknek az erőkben való jelenléte kihatással van az erdei növényzetre, állatvilágra, általában az erdő élővilágára. Hogy az erdészeti alkalmazott limnológiának — mint a limnológia egyik áfának —- van-e létjogosultsága, az dönti el, mennyiben határolható el egyrészt az erdők életével foglalkozó más tudományágaktól és mennyiben lesz új, sajátos területe a limnológiának. E fogalmi tisztázás szükséges először ahhoz, hogy az erdészeti limnológia létjogosultságát és jelentőségét belássuk. Az erdészeti limnológia jogosult akkor, ha az erdei vizek kutatása annyira sajátos, hogy eltér az általános vízkutatás módszerétől, feladataitól, szempontjaitól. Az erdei vizek környezete annyira más, mint a nem erdei vizeké, hogy számos sajátos kérdés merül fel az erdei vizekkel kapcsolatban, amelyek máshol nem merülnek fel. Egészen mások lehetnek a parti és talajviszonyok, más az élővilág, más az éghajlat, mások (különösen a magasabb hegyvidékek erdőiben) a csapadékviszonyok, mások az erdei vizekben tenyészthető állati szervezetek (pl. hidegebb vizeket kedvelő, gyorsfolyású patakokban élő pisztrángok) és mások az erdei vizek folyásának, medrének geológiai viszonyai is sokszor, mások a fényviszonyok és más a hőmérsékletük. Limnológiai szempontból tehát van sok olyan tényező, amelyet csak az erdő sajátos világában kell figyelembe venni, mint erre később bővebben rámutatunk. Az erdészeti limnológia jogosult továbbá akkor, mint sajátos tudományág, ha különbözik az erdővel foglalkozó más tudományágaktól. Először is ezektől pontosan el kell határolnunk. A limnológia először is nem talajtan, de számos érintkezésben van a talaj kutatással. A limnológia ugyanis nem foglalkozik a talajra hullott csapadékkal és a talajba szivárgó vízzel, amennyiben a talajban nem gyülemlik össze nagyobb mennyiségben. De a talajvíz állatvilága már érdekli a limnológiát és számos kérdés merülhet fel a talajvíz élőszervezetei és az erdei talaj környezethatása tekintetében. El kell határolnunk az erdészeti limnológiát az erdészeti növénytantól, amennyiben az erdei növények nem vízi vagy vízparti szervezetek. De
