Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)
1-2. szám - Dr. Sümeghy József: Tanulmány Szekszárd város vízellátásának kérdéséről
20 Sü'itiegihy J.: Tanulmány Szekszárd vízellátásáról Szerző Szekszárd vízellátásával foglalkozva, tanulmányában többféle vízszerzési módot jelöl meg. 1. Az ártézi kutas vízszerzési mód alkalmazása ese>tén, — mivel a városban lévő régebbi ártézi kutak működése erősen csökken, nagyobb távolságban újabb kutakat kell telepíteni és újaibb víztarló szinteket kell megnyílni. 2. Igen kedvezőnek véli szerző a várostól K-re, az óholoeén Dunamedrek köriili homokos-kavicsos alluviális rélefisoT vízbőségét, persze, a várostól távolabb. 3. E zenijei ül az ú. n. mélységi vizek felhasználására is gondol. A tanulmány nagytan elő fogja segíteni a város vízellátásának hosszú idő óta húzódó végleges és immár kedvező megoldását. Tanulmány Szekszárd város vízellátásának kérdéséről DR SÜMEGIIY JÓZSEF Szekszárd megyei város vízmüvének víztermelése évtizedek óta akadozik, és nem kielégítő. Többszöri kísérletek történtek ennek megjavítására anélkül, hogy ezt a városra nézve sürgős és fontos kérdést kielégítően megoldották volna. Legújabban óriási lökést nyert e probléma tetőaláhozatala azzal a hatalmas anyagi segítséggel, amely azzal állott elő, hogy az Országos Vízgazdálkodási Hivatal Szekszárd megyéi város ivóvízellátásának, csatornahálózatának bővítési kérdését is felvette országos ivóvízellátási és csatornázási, ötéves tervébe. Ebbe az óriási méretű és horderejű tervbe beállított szekszárdi vízellátás ily módon abba a szerencsés helyzetbe került, hogy ezt a régóta vajúdó feladatát — az anyagi fedezetet illetően — limmár megoldhatja. A vízszerzés lehetőségének, megoldási módjának megállapításánál azonban nemcsak a pénzügyi adottságokat, de a hidrogeológiai és a közegészségügyi szempontokat is el kell bírálni. Sajnos, — Szekszárd esetében — utóbbi szempontok sokkal bonyolultabb, nehezebben megvalósítható feladatok, hogysem azok megoldásánál a megfelelő anyagi fedezet biztosítása mindent jelenthetne, mert Szekszárdon a vízszerzési lehetőségek nagyon szegényesek, válogatni azokban alig lehel és nagyobbfokú megkötöttséggel járnak. Szekszárd ivóvízellátásának kérdése a város kilencvenes években megindult gyorsabb ütemű fejlődése óta aktuális, állandósult probléma, amellyel kiváló szakemberek foglalkoztak, sőt az már a ihlidrológiai irodalomba is bekerült. (Vigh Gy.: A földtan szerepe a városok vízellátásánál. — Hidrológiai Közlöny. XXV. k. 1—6. f. 1942. p. 145—176.) Ez a munka részletesen tárgyalja Szekszárd ártézi kútjainak földtani adatait, s vízszerzési móldjait. Természetesen, ebben a tanulmányban Vigh Gy. adatait mind felhasználom, de felhasználom a M. áll. Földtani Intézet Vízügyi és Mélyfúrási Osztályának országos irattári adataiból a szekszárdi vonalkozásúakat is, úgyszintén az utóbbi években Szekszárdon és határában végzett különböző célú kutatófúrások és végül, helyszíni bejárásaim kapcsán összegyűjtött földtani adatait is. Ezen adatok birtokában sorra veszem mindazon hidrogeológiai adottságokat, amelyek Szekszárd megyei város ivóvízellátásánál a legkisebb mértékben is szóba jöhetnek és elfogadhatók, kutatva, latolgatva a legmegfelelőbb megoldási módot. 1. Artézikulas vízszerzési mód Eredetileg a szekszárdi városi vízmű egy ártézi kútból táplálkozott. Ez a kút az 1908-ban készült, 215,35 m mély, ú. n. I. sz. ártézi kút volt, amelynek vize, kb. egy évig, (92 m tszf. magasságban) á terepszint fölé, 12 m-re szökött fel, és a terepszlint felett 1,5 m magasságban percenként 1466.40 1 vizet szolgáltatott, ami napi 2112 m : !-es vízmennyiségnek felelt meg. Pompás kút volt ez s ma, 41 év múlva, használaton kívül áll. A később fúrt ártézi kutak tették tönkre. Ez kitűnik abból a körülményből is, hogy az 1909. évben létesített MÁV vasúti állomási ártézi kút, amely 234 ni mély és vizét a 228—234 m mélység között átütött homok- és kavicsrétegből nyerli, — tehát ugyanazt a rétegsort csapol ja meg, mint amelyet az I. sz. ártézi kút is, elért 221 m mélységben — a terepszint felett 1.7 m magasságban eredetileg már csak 700 pl vizet adott, szemben az 1. sz. 1466.40 pl-jével. Ha akkor a MÁV ártézi kútját betömük, avagy a MAV-ot arra kényszerítik, hogy kútja ne az I. sz. kúttal feltárt vízbőréteget csapolja meg, hanem az ennél magasabb, vagy alacsonyabb szintűt, máris megakadályozhatták volna az I. sz. városi ártézi kút gyors elapadását. Ezzel szemben az történt, hogy nem a kárt szenvedő város, hanem a kárt okozó MÁV kútja kapott védőterületet. ' A bajok azonban csak fokozódtak az újabb kutak létesítésével. 1926-ban megfúrták a város II. sz. ártézi kútját, lAert az I. sz. kút vize időközben rohamosan apadt, s az egyedül a vízmű táplálására már elégtelenné vált. Ezzel a kúttal is, sajnos, csak a 228—234 m-ben átütött, közös vízvezető rétegsort csapolták meg és ezért ennek a vize már csak éppen hogy kifolyt a felszínre, de már afölé alig emelkedett. Eredetileg u. i. 0,0 m-ben, azaz a földszínén, 729; + 3 m magasságban pedig már csak 260 pl vizet adott. Az 1930—31. éviben készített partfürdői, 273 m mély kút ugyancsak a közös vízvezető réteget csapolta meg, 227—270 m mélység közt, és ennek vize már nem is szökött fel a földszínére. Elkészültekor 0.0 m-ben 600, —1 m mélységben pedig 730
